fbpx

Riot: Immortal Soul

írta Jocke | 2011.11.21.

Megjelenés: 2011

Kiadó: Steamhammer

Weblap: http://www.riotrockcity.com

Stílus: Power / Heavy Metal

Származás: Egyesült Államok

 

Zenészek
Tony Moore - ének Mark Reale - gitár Mike Flyntz - gitár Don Van Stavern - basszusgitár Bobby Jarzombek - dobok
Dalcímek
01. Riot 02. Still Your Man 03. Crawling 04. Wings Are For Angels 05. Fall Before Me 06. Sins Of The Father 07. Majestica 08. Immortal Soul 09. Insanity 10. Whiskey Man 11. Believe 12. Echoes
Értékelés

Néhány hónapja nagyon megörültem, amikor felröppent a hír, hogy a Riot hazánkba érkezik a HammerFall európai turnéjának vendégeként, de sajna kétszer is pofára kellett esnem. Először kiderült, hogy csak a turné feléig jönnek, vagyis Magyarországra már pont nem, majd arról érkeztek hírek, hogy Tony Moore csúnya szájfertőzést kapott, és ezért kénytelenek azt a fél körutat is lemondani.

Rossz érzések kerítettek hatalmába az 'Immortal Soul' meghallgatása előtt, de nem csak a szerencsétlen történések miatt, hanem azért is, mert nemrég kicsit csalódnom kellett egy hasonló életutat bejárt zenekarban: a Loudnessben. A Riot és a Loudness (ők japánok) is legendás, tengerentúli zenekar, amelyek a nyolcvanas években élték virágkorukat, majd azt követően valahogy eltévedtek a metal útvesztőiben. Noha volt egy-két fellángolásuk, de korántsem olyan színvonalon alkottak, mint hajdanán. A japánoknál nem csalt a megérzésem, az 'Eve To Dawn' átlagos album lett – a Riot esetében igen is, meg nem is: az 'Immortal Soul'  ugyanis a futottak még kategória díszes társaságát ha nem is lazán, de azért kiröhögi, de ahhoz azért kevés, hogy egyik legjobb albumuk, a 'Thundersteel' magasságaiba emelkedjen.

Pedig Mark Reale mindent megtett ennek érdekében, hiszen lényegében összeverbuválta a 'Thundersteel' és a 'The Privilege Of Power' legénységét: 2008-ban visszatért Tony Moore énekes, Don Van Stavern basszeros és Bobby Jarzombek dobos is, hogy az 1989 óta betonbiztos Riot-tagnak számító Mike Flyntz-cel kiegészülve valami maradandót alkossanak. Inkább elkerülöm a felesleges összehasonlítgatást, és nem úgy tekintek az 'Immortal Soul'-ra, mint ennek a formációnak a második-harmadik dobására, hanem egy önálló produktumra. A rengeteg tagcsere miatt pedig a diakronikus megközelítés sem teljes mértékben célravezető, annak ellenére, hogy Reale és Flyntz, a két gitáros-dalszerző már 22 éve együtt tolja.

Azért az biztos, hogy Reale-be mindig is szorult egy kis kultúrkettősség. Zenéjében a német power és a brit heavy metal vonalat házasította össze, aminek az 'Immortal Soul' egy tökéletes példája. A címadó helloweenes énektémái, vagy a tökegyszerűen csak Riot elnevezésű nyitódal Running Wildos ízvilágára válaszul érkezik a két "man"-es nóta a Whiskey Man és a Still Your Man, amelyekben Moore jófajta sikolyokra ragadtatja el magát, és ha kicsit elborultabban énekelne, akkor akár egy Wolf albumra is felférnének – mondjuk az egyszerűség elkerülése végett a wiszkis nótába került még egy markáns Gamma Ray kölcsönzés is, így a Time To Live fődallama kisebb-nagyobb módosításokkal ismét felbukkan.

A visszatérő Moore-t mindenképpen dicsérnem kell: alapból nem kedvelem az általa is előadott laza, szinte flegmának ható énekstílust, de neki valahogy piszok jól áll. Amikor elkezdte nyomni az Immortal Soul témáit, csak lestem: a verzéknél egy részeg rocksztár képe elevenedett fel előttem, aki a mikrofonállványba kapaszkodva lazulgat, majd egy csapásra kijózanodik, és a refrént power metalos kiállással magasozza bele az éjszakába. Ez a kettősség pedig megint csak jól áll nekik, a fene vigye el!

Igazából eddig szinte csak pozitívumot mondtam, mégis van valami, ami hiányzik ebből a zenéből. Talán az igazi fogósság, vagy csak az a bizonyos szikra, amely az igazán sikeres bandáknál kipattan. Mert valljuk be, a Riot még 35 év és most már 15 album után sem tudott soha igazán imádott zenekarrá válni.

Pontszám: 7.5

Legutóbbi hozzászólások