Haken: Visions
írta Bazsa | 2011.11.19.
Megjelenés: 2011
Kiadó: The Laser's Edge Group / Sensory Records
Weblap: http://www.hakenmusic.com
Stílus: Progresszív rock / metal
Származás: UK
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Feltétel nélkül hiszek abban, hogy a zene nem más, mint kizárólag önmagáért létező, „tiszta” művészet. Nem akar, mi több, nem is tud mondani vagy jelenteni, így értelmezése is csak maximum annyiban lehetséges, amennyiben az általa kiváltott érzelmeink dekódolását annak tekintjük.Ez lehet az oka annak, hogy nem szeretem sem a szövegcentrikus, sem a tudományos alapokra helyezett zenéket (előbbit nevezhetjük alternatívnak, utóbbit pedig progresszívnek), hiszen e műfajokban valami háttérbe szorítja azt, ami számomra a legnagyobb értéket képviseli: nevezetesen az érzéseket, a hangulatot, és a zeneiséget.
Ezzel együtt végtelenül fel tud dobni, ha egy zenekar igenis felhasznál okos megoldásokat, érdekes ritmusképleteket, vagy szokatlan harmóniákat, de csak abban az esetben, ha mindez pusztán eszközként funkcionál, és nem veszti szem elől az imént említetteket. A kulcs az egyensúlyban és az alázatban rejlik, valamint annak átlátásában, hogy mikor mit kíván meg egy adott nóta. Mindez akármennyire is egyszerűnek tűnik, valójában talán a legnagyobb kihívást jelenti, amivel egy zenész szembe találhatja magát.
Ennek az egységnek egy egészen varázslatos megvalósulásának lehetünk tanúi a Haken második lemezén. Igen, a varázslatos a helyes kifejezés! Itt ugyanis minden egyes hang, minden egyes harmónia a ZENÉNEK (így, csupa nagybetűvel) van alárendelve, illetve egy olyan atmoszférának, ami kicsit talán túl is van ezen a hangok alkotta rendszeren. Hiába halljuk az iszonyatosan bonyolult zenei megoldásokat és dalszerkezeteket, a tudatosan, a zeneelmélet igen magas szintű szabályrendszere alapján megkonstruált futamokat, vagy a virtuóz hangszerkezelést, nem teherként éljük meg a végeredményt, hanem valamilyen felszabadító erőként.
Pedig manapság talán ez a legutolsó, ami a „progresszív” jelzővel illethető zenékről eszünkbe jut. Egyre ritkábban találkozni azzal a mentalitással, ami a hatalmas elméleti és technikai képzettséget nem az egyén, hanem a zeneiség szolgálatába állítja. Azon kevesek, akik képesek az efféle magatartást magukénak érezni, – általában bevallottan – olyan zenekaroktól szerzik inspirációjukat, mint a Pink Floyd, vagy a Yes. A Haken pedig sokkal inkább ezekkel a csapatokkal rokon, mint korunk prog. metal hőseivel, még úgy is, hogy a ’Visions’ alapvetően egy metal lemez. Bővelkedik viszont csendes, prog. rockos betétekben, pszichedelikus elszállásokban, szólókiállásokban, de eközben a dalok végig dalok maradnak, és nem morzsolódnak szét öncélú, magamutogató masszává.
Nehéz lenne egyetlen dalt is kiemelni, hiszen – és ez a lemez másik nagy erőssége – az eddig elmondottak a ’Visions’ szinte teljes egészére érvényesek. Egyedül talán a 22 perces címadóba lehetne belekötni, ahol nem mindig érezni az ívet, és a muzsikálás itt sajnos többször válik „sznobbá” és erőltetetté. A „maradék” 50 perc azonban egy csodálatos, és ugyanakkor felkavaró utazást ígér a Haken poszt-apokaliptikus hangulatú világába, és tulajdonképpen ez az, amibe őrülten bele lehet szeretni.
Viszont kétségtelenül el kell ismerni, hogy a zene és a hangszerelés töménysége első hallásra igen ijesztően hat. Engem a másodikként felcsendülő Nocturnal Conspiracy győzött meg arról, hogy itt bizony sokkal többről van szó, mint indokolatlan hangszer-maszturbációról és matematika-alapú dallamfűzésről. Ez a tétel a ’Visions’ egyfajta összefoglalásaként is leírható, így bátran tudom ajánlani azoknak, akik most ismerkednek a zenekarral. De ugyanúgy reprezentatív az instrumentális Portals is, mely a direktebb, metalosabb megközelítésbe enged bepillantást.
Legutóbbi hozzászólások