The Answer: Revival

írta Bigfoot | 2011.10.19.

Megjelenés: 2011

Kiadó: Albert Records

Weblap: http://www.theanswer.ie

Stílus: hard rock

Származás: Írország

 

Zenészek
Cormac Neeson - ének Paul Mahon - gitár Micky Waters - basszusgitár James Heatley - dob
Dalcímek
1. Waste Your Tears 2. Use Me 3. Trouble 4. Nowhere Freeway 5. Tornado 6. Vida (I Want You) 7. Caught On The Riverbed 8. Destroy Me 9. New Day Rising 10. Can't Remember, Can't Forget 11. One More Revival ( 12. Lights Are Down
Értékelés

Az ír banda első két albuma nekem nagyon bejött. Jó, az ő zenéjükön is hallatszik, hogy oda-vissza ismerik a Led Zeppelin életművét, mint mostanában sok fiatal csapat, akik azzal a céllal formálódnak, hogy az ősrock aranykorszakát megidézzék munkásságukkal. Viszont az a gyilkos őserő, amely süt az Answer zenéjéből, nem sok csapatnál tör ennyire energikusan a felszínre. A ’Rise’ 2005-ben és az ’Everyday Demons’ három évvel később rendesen odavágott Paul Mahon brutális riffjeivel, Cormac Nelson erőteljes hangjával.

Egy bandánál mindig a harmadik album a kritikus, - állítják a szakemberek,- mert akkor dől el, hogy valóban nagy durranás-e, vagy csak felfújt lufi. Nos, az Answer harmadik albuma nekem csalódás. Nem mondom, hogy úgy, ahogy van rossz, de elmarad az előző kettő korongtól. Mindjárt a kezdetben, a Waste Your Tears-nél egy kis stílusváltás érzékelhető, hiszen az AC/DC szögletes boogie-ja köszön vissza, bár az énektéma némileg dallamosabb, mint jól ismert ausztrál szaktársaiknál. Talán hatással volt rájuk a 2009-es közös turné? Jól húz a Use Me ősrockja, a Trouble-t az Aerosmith is megirigyelhetné. A Nowhere Freeway is beindulós, Lynn Jackman énekesnőt segít Colmac Nelsonnak, kár, hogy az énekdallam itt is banális. Sebaj, a Tornado lassúbb, de azért odavágós témája a jobbak közé tartozik, a háttérben meghúzódó orgonával, Paul Mahon savas gitárjával. A Vida-ban – mint annyi múltidéző dalban – előjön Otis Redding Hard To Handle klasszikusa, de ezzel együtt sem válik maradandóvá. A Destroy Me deja-vu érzése nálam nem múlik, bár pár érdekes váltást beletesznek. A lemez hallgatása közben ennél a dalnál csúcsosodott ki nálam az érzés, hogy az Answer ezen a lemezen egy kicsit elment a sláger irányába is, hiszen majdnem minden dalnak fülbemászó refrént ragasztottak, igaz, néha bántóan hasonlókat. A Can’t Remember, Can’t Forget egy kicsit nyugodtabb az előzőeknél, bár néhány kemény riff alaposan belecsap a lecsóba. A One More Revival elég jellegtelen, ráadásul hosszú is, hat és fél perc, bár a végén ügyesen visszavesznek a lendületből,  valami régies bájt adva az egésznek. A befejező, a Lights Are Down lágyan indul, később felhangosodik a szerzemény, katarzis nincs, amikor befejeződik az egész.

Pontszám: 7