Brainstorm: On The Spur Of The Moment

írta Mike | 2011.10.17.

Megjelenés: 2011

Kiadó: AFM Records

Weblap: www.brainstorm-web.net

Stílus: Power/heavy metal

Származás: Németország

Dalcímek

Értékelés

Megbízhatóság és minőség. A germán Brainstorm egész pályafutását híven jellemzi e két szó, amelyek albumaik és koncertjeik színvonalára egyaránt vonatkoznak. Az immár kilenc stúdiólemez közül mindenki talán más és más személyes kedvencet jelöl meg, de mélypontokról, elbaltázott produktumokról valahogy senki sem beszél, ami nem lehet véletlen, s magam is ekképp vélekedem: ha csupán egy CD-jüket vihetném el arra a bizonyos lakatlan szigetre (egy nőt azért még vihetek mellé, az istenért?!), az a ’Soul Temptation’ volna, ám nehéz szívvel válnék meg az olyan kiváló alkotásoktól is, mint a koncertprogramokból méltatlanul mellőzött ’Ambiguity’ vagy a jóval közkedveltebb ’Liquid Monster’, hogy a korai ’Unholy’-ról ne is beszéljünk, noha megvan annak az oka, hogy ez utóbbiról kis túlzással tudomást sem vesz a zenekar, lévén akkor még Andy B. Franck énekes/szövegíró nem volt a csapat tagja. (Egy apró megjegyzés a margóra: Franck a jobb sorsa érdemes, máig aktív Ivanhoe-ból érkezett, prog metal-rajongóknak csak ajánlani tudom őket!)

A még kiforratlan debütálást leszámítva a 2008-as ’Downburst’ és a másfél évre rá megszületett ’Memorial Roots’ az a két kiadványuk az életműben, amelyek nem tudtak maradéktalanul meggyőzni (amellett, hogy korántsem félresikerült albumokról beszélünk!), és bizony ugyanez áll a legfrissebb műre, az ’On The Spur Of The Moment’-re is: éppúgy megtalálhatók rajta az izgalmas, kiemelkedő pillanatok, mint a kissé megfáradt, laposabb megoldások, jóllehet a mérleg nyelve szerencsére ezúttal is az előbbi irányába billen, így a középszerűség vádját ismét megússza a zenekar. Viszont a legfőbb kritika, ami részemről e korongot érheti, az az új ízekre, hangzásokra való törekvés teljes hiánya, magyarán – hogy egy hülye hasonlattal éljek – a tányérunkra semmi olyat nem kapunk tőlük, amit korábban már ne szolgáltak volna fel, sőt továbbmegyek, bizonyos témákat (csontokat) újra jól megcsócsálnak, olyanokat, amelyeket annak előtte már halhattunk a lemezeiken csaknem ugyanebben a formában.

Az ezt megelőző ’Memorial Roots’ viszonylag könnyedebb, dallamközpontú megközelítése után arra számítottam, hogy akkor most jól legyalulják az arcunkról a bőrt egy horzsoló, szikár, hogy azt ne mondjam, minden ízében Power Metal anyaggal, ehelyett talán a nem túl tökös elődjénél is melodikusabb és közérthetőbb karakterrel rendelkezik az ’On The Spur Of The Moment’. Mert noha korábban sem a nehezen emészthető, túlbonyolított, technikás jelleg dominált az étlapon (a gasztro-vonalon továbbhaladva), most azonban egy-két pillanattól eltekintve még nagyobb teret engedtek a szellősebb, kevésbé súlyos megoldásoknak, mondhatni az egykoron rájuk jellemző muzsika szilárd, vaskemény élét tovább csupaszították s finomították. No, hál’ istennek nem lettek Tobias Sammet & Co., nem hajtottak fejet a Kommersznek, ám nekem bizony hiányoznak a Crush Depth-, Inside The Monster-féle ökörnyúzó őrlések. Ráadásul ezúttal mindössze egy igazán gyors (értsd: speed metalos) szerzeményt sikerült betuszkolni a nem túl hosszú (a bónuszdalok nélkül mindössze háromnegyed órás) albumra, holott azelőtt mindig volt két-három jóféle száguldozás germán módra, és jól is állt nekik; bár az igaz, hogy a Brainstorm sosem a sebességmániáról volt híres, szóval ez inkább csak az én személyes fanyalgásom, nem igazi kritika.

Ellenben borítóképet a legtöbbször elképesztő ízlésficammal választanak maguknak (na, pont az előzőé nem volt rossz azzal a totemfával): ez a kőfalból kitörő vicsori ördögkoma éppoly unalmas és megmosolyogtató, mint a black hordáknál a téli kerekerdő teliholddal. Ennyit a külcsínről, nézzük, mi van, ha lehull a lepel… Egyfelől megtalálhatók a lassan málházós, középtempós tételek, mint az epikus, nagy ívű refrénnel megtámogatott, tízpontos Below The Line (lemeznyitásnak mindenesetre érdekes választás) vagy a My Own Hell, ahol a szárnyaló énektémákat szaggatott riffek ellenpontozzák. A gyorsabb számok közé tartozik a Dark Life (ám ennek épp a belassult, döngölős refrénje üt igazán!), és a Where Your Actions Lead You To Live, ez utóbbi viszont nem kapott olyan ötletes énekdallamokat, hogy a jobbak közt említsem – olyan „elrobog mellettem, aztán alig emlékszem rá” típusú középszer. Arra pedig a nyakam tenném rá, hogy az A Life On Hold-nak a refrénjét már hallottam tőlük nemegyszer, csak a szám címe volt más… És persze, hogy teljes legyen a kép, van nem kevés ökölrázós leendő koncertfavorit is: ilyen többek közt a Temple Of Stone vagy a Still Insane, ez „trúpóvermetál”, mese nincs!

Véleményem szerint a fapados klippel agyonvágott In These Walls mindközül a legizgalmasabb szerzemény, és nem túlzás kijelenteni, hogy zseniális refrénje 2011 egyik legmívesebb énekdallamával ajándékozza meg a hallgatót! Kár, hogy nem ilyen nívós az összkép, hisz a számok zöme valamelyest szürke, önismétlő, arról nem beszélve, hogy olyan magas szintű slágerbombákkal most nem kényeztetnek el, mint anno a Blind Suffering, a The Leading vagy az All Those Words volt. Legközelebb frissebb megoldásokat, újító szemléletet várok a Brainstormtól, és persze felejthetetlen énektémákat Andytől – mert ezekkel most nincs tömve a puttony.

Pontszám: 7