Wizard: ...Of Wariwulfs and Bluotvarwes

írta MMarton88 | 2011.09.24.

Megjelenés: 2011

Kiadó: Massacre

Weblap: http://www.legion-of-doom.de

Stílus: heavy/power metal

Származás: Németország

Dalcímek

Értékelés

A megbízhatóság erény. Itt van már megint ez a Wizard nevű német metalzenekar, a sokadik nagylemezüknél járnak. Különösebben úgy senki nem ismeri őket, talán soha nem is fogja, de azért rendíthetetlenül köpködik ki magukból a heavy/power metal albumokat 2 évente. Jól teszik. A legutóbb Thorról szólt a fáma, most ismét sikerült egy „nagyon karakteres, mindenféle klisétől mentes témára” bukkaniuk, vérfarkasok, meg mindenféle gonosz, sötét lények adják a szövegek fő ihletforrását, a témát pedig megpróbálják 11 számban körüljárni, talán kicsit ki is vesézni.

„Németország válasza a Manowarra”, szokták volt mondani rájuk nálamnál szakavatottabb kollégák, s azon felül, hogy ez a titulus azért egyértelműen a Majestyt/Metalforcet/vagy épp most mi a fenét illeti, mondjuk nem olyan nagy hülyeség. Tényleg heavy/europower vonalon mozog a formáció, és bármiféle egyediségnek, vagy önállóságnak még a látszatától is szigorúan ódszkodnak. Úgyhogy akinek a mellvértes, bőrgatyós, duplázóra, galoppra épülő nehézfémzenétől görcs áll a gyomrába, „hagyja el a termet”, ez nem az ő muzsikája lesz.

A koronggal kapcsolatban a legmegdöbbentőbb dolog amúgy az, hogy nem is olyan vacak, mint amilyennek az előzmények alapján tűnhet. Mármint, itt van ez a Hammerfallista, Maiden, Priest nyúlásokkal telepakolt anyag, s noha erről a stílusról az utóbbi években már annyi bőrt lehúztak, hogy az már nekem fáj, a végeredmény egész jó! Sőt! Mikor meghallottam a címadót, minden akaratom ellenére széles terpeszbe állt a lábam, és a kezem ügyébe került egy léggitár. Szárnyaló tempó, dübörgő duplázó, azonnal ható, bődületes refrén, élvezetes gitárpárbaj, hát a Primal Fear Nuclear Fire/Angel In Black/Ride The Eagleje óta vártam már egy ilyen dalra! Orbitális sláger!

Persze aztán ahogy jönnek szépen sorba a nóták, kicsit lelohad a lelkesedés, meg beleszürkül eleinte az ember a korongba, de valahogy ügyesen megoldották ezt a srácok, és rendszeres időközönként fel-felbukkan egy olyan sláger, amire már elsőre is felkapod a fejed. A Sign Of The Cross, a Heart Eater, vagy a záró Hagen Von Stein lazán elveszik a hátukan a korongot, de ha négyszer, ötször végigpörgeted, a többi dal is szépen elkülönül, és lassan belopják a dallamok magukat a fejedbe. Véleményem szerint amúgy a dalcsokor második fele erősebb, mint az eleje.

Nagy dícséret illeti a gitármunkát, soha korábban nem sikerült ennyire ízes, és feelinges szólókkal telepakolni a korongot, a dalszövegek is egy hangyapöszörőnyivel változatosabbak lettek, mint legutóbb, Sven orgánuma pedig még mindig erőteljes, harsány, valami ilyesmi kéne mondjuk Ross The Boss mellé is. Nagy csodára senki ne számítson, nyilván az a fajta üdeség, és fogósság azért nincs meg bennük, mint mondjuk a Powerwolfban, de teljesen jó kis hallgatnivalót kap a pénzéért a stílus minden rajongója. Ideig-óráig abszolút szórakoztató.

Pontszám: 7