Work Of Art: In Progress
írta TShaw | 2011.08.25.
Megjelenés: 2011
Kiadó: Frontiers Records
Weblap: facebook.com/musicofworkofart
Stílus: AOR
Származás: Svédország
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Hallgatom a Work Of Artot, gondolkodom a titok nyitján, végül csettintek egyet: talán egyszerűbb a képlet, mint gondolnám! És tényleg, nincs itt feltalálva semmi újdonság, csak van annyi vér a banda pucájában (meg tehetség!!!), hogy meglépjenek mindent, amire sok kortárs és veterán ma már nem képes. Ennek megfelelően tessék, álljon itt mementóul az AOR-iskola, Work Of Art módra:
A Work Of Art zenéjének az esszenciája a klasszikus AOR, amúgy a nyolcvanas évek után szabadon, amihez a srácok hozzátesznek mindent, amit az elmúlt hónapokban bizonyos hasonszőrű lemezeknél hiányolni szoktam. Nevezetesen:
A zenekar rendkívül bátor volt, amikor megírta és felvette ezeket a dalokat. Nem lesz a banda langyi popzenekarnak csúfolva, ha egy kicsit több a szintetizátor a fémes riffeknél (problémát lásd. Rob Moratti szóló), sőt, mivel a hallgatóság egy jelentős része többek közt Styxen, Toton és Yesen is nevelkedett, inkább nyomd csak előtérbe a billentyűket, az sem baj, ha az elektromos zenékből merítesz, a klisékbe belefásult közönség hálás lesz érte! Kell még mindehhez egy jó énekes, olyan, akinek tényleg megvan az elhivatottsága, a hangja, és a képzettsége is a dologhoz, márpedig Lars Säfsund éppen egy ilyen csodadalnok – az utóbbi években talán Toby Hichcock volt az egyetlen, aki fel tudott érni erre a szintre a friss hús AOR énekesek között. És végül, ami talán a legfontosabb: hasznosítsd mindazt, amit eltanultál a legendás bandáktól, de merd modernné tenni a képleteket, hogy megfeleljenek a 2011-es kívánalmaknak. Ha mindez sikerült, megalkottad a XXI. század elejének egyik nagy dallamos rock csodáját.
A másik fontos tényező a hangzás - az ’In Progress’ ugyanis kiválóan szól! Hangos az anyag, nem is érdemes feltekert hangerővel elkezdeni a hallgatását, mert én is pórul jártam, viszont rettentően igényes munkát végeztek a technikával. A hangzás letisztult, a gitár és a szintetizátorok nagyon egészséges egyensúlyba vannak állítva, az énektémák és a kórusok pedig szintén tökéletesen belesimulnak az összképbe. Vérprofi munka ez, olyasmi, amit manapság már a legnagyobb nevek sem tudnak mindig prezentálni (hovatovább, kis túlzással, ehhez képest még Kevin Shirley utolsó munkái is demók).
Tömörítve a lényeget, ez tehát a Work Of Art. Lehet mondani, hogy a rock szcénában felvettek és lejátszottak már mindent, de lehet a régi örökséget úgy kezelni, hogy alaplemezek születésénél érezzük magunkat jelen. Most is azt gondolom, hogy nem csak az év egyik csúcspontja van a kezeim között, hanem egy olyan album, amire sokáig fogunk még hivatkozni AOR-körökben.
Legutóbbi hozzászólások