Sixx:A.M.: This Is Gonna Hurt

írta Adamwarlock | 2011.06.16.

Megjelenés: 2011

Kiadó: Eleven Seven Production

Weblap: http://www.sixxammusic.com

Stílus: hard rock

Származás: USA

 

Zenészek
James Michael - ének, gitár, billentyűk, dobok DJ Ashba - gitár, háttérvokál Nikki Sixx - basszusgitár, háttérvokál
Dalcímek
01. This Is Gonna Hurt 02. Lies of the Beautiful People 03. Are You With Me 04. Live Forever 05. Sure Feels Right 06. Deadlihood 07. Smile 08. Help Is On the Way 09. Oh My God 10. Goodbye My Friends 11. Skin
Értékelés

            Nem vagyok Mötley Crüe rajongó. Valószínűleg már nem is leszek soha. Igazából még csak nem is kedvelem őket. Számomra a Crüe már örökké egy csapat üsdmegfejű, önpusztító pacákból álló, középszerű együttes marad. Valószínűleg a prekoncepcióim miatt érzem ezt, amin nem igazán lehet már változtatni, ezért a rajongókat kérem, hogy az előző kijelentésemet bocsássák meg. Én ilyennek látom őket, már így is maradok.

            Leginkább persze akkor rándult helyre a bőröm ph értéke, amikor Nikki Sixx-et láttam előadni, nyilatkozni, megjelenni bárhol…sőt egyáltalán levegőt venni. Tehát ezek után képzelje el a Kedves Olvasó, hogy hallgatom egy számomra idegesítő banda legidegesítőbb tagjának szólóanyagát (na jó, nem teljesen szóló, de mégiscsak az ő nevéből van négy betű a borítón), és tetszik. Na, ilyenkor mihez kezdjek? Nos, hallgattam tovább!

            Kellett egy kis idő, amíg összeállt a fejemben, hogy mi is valójában a véleményem a ’This Is Gonna Hurt’-ről, mert igazából hallgatás közben is küszködtem az érzéseimmel. Volt bennem egy adag őszinte csodálat, aztán meg egy jó nagy adag gyengeség bizonyos szerzeményeknél, hogy „most aztán tovább fogok tekerni, mert ez kibírhatatlan”. Vegyes érzések? Nem tudom, hogy ez volna-e a helyes kifejezés, mert ezt akkor szokás használni, ha az ember nem tudja éppen, hogy mit is mondjon. Én pedig tudom: nagy remények, aztán meg pofára esés.

            Ezt ki is fejtem bővebben. A ’This Is Gonna Hurt’ igazi csalódást okozott. Miért? Mert az év albuma lehetett volna. Viszont úgy tűnik a lemez nem bírta tovább a feszkót és félúton kiugrott az éppen csak emelkedő pályára álló rakétából. Adva vannak számunkra olyan számok, mint a Live Forever, a Deadlihood, a Help is On The Way és a címadó nóta. Ők a dalok első csoportja, amelyek kreatívak, kellően modernek, azaz teljesen frissek, élettől duzzadóak. A kettes számú csapat már nem ékeskedhet ilyen tollakkal: Lies Of The Beautiful People, Are you With Me, Good Bye My Friends, Skin…ők igencsak középszerűek. A maradék meg…. nem az igazi. Egyáltalán nem. Igazából az a bajom, hogy egy ígéretesen induló lemez, az akar lenni, amivé nem tud válni. Nikki Sixx, James Michael és DJ Asba ne akarjon már nekem Muse-t játszani. Ők egyszerűen nem azok. A ’This Is Gonna Hurt’ második fele pedig olyan, mintha megvették volna Matt Bellamy azon dalait, amik nem fértek már fel az új Muse korongra. Aztán ott van még a Sure Feels Right is, ami meg akár egy nyári Nickelback szám is lehetne. De még sorolhatnám, hogy melyik számban akarnak Bon Jovi-k vagy U2-k lenni. Jó dolog, ha sok lábon állunk, de azt okosabban kéne csinálni ennél.

            Én azt mondom, hogy ez a lemez ennél sokkal jobban is sikerülhetett volna. Ha csak simán középszerű vagy gagyi lenne, akkor nem lenne semmi dühítő a dologban, de így, hogy néhány egészen kiváló darab mellé elrontott, popularitásra törekvő dalt is betettek, amikkel szerintem nagyon mellé lőtt a csapat. Mintha a szakács megcsinálja kiválóra a főfogást, de a köretet elsózza, odaéget, túlfőzi…stb. Ilyenkor a kaját ki szoktuk dobni, vagy a kutyának adjuk, nekem viszont meg kellett ennem. Csalódott vagyok, kérem szépen!

Pontszám: 6