Elwing: War

írta garael | 2006.06.26.

Megjelenés: 2006

Kiadó: Black Lotus Records

Weblap: www.elwingband.cjb.net

Stílus: heavy metal

Származás: Görögország

 

Zenészek
Sakis Koutsasis - ének és gitár Alexis Mantirakis - dob Tasos Karapapazoglou -basszus Panagiotis Roumeliotis - gitár
Dalcímek
1. Marching To Glory 2. At The Gates 3. I'll Live Forever 4. Stormlord 5. Sons Of Revenge 6. War 7. Blood On My Hands 8. Fly Away 9. Armageddon 10. Lost Humanity
Értékelés

A metal óceánok fémszí­nű habjain mostanában ismét felütötte a fejét a kalóz-veszedelem: a gyenge formát mutató, ám nem régen újabb támadással kí­sérletező minden tengeri farkasok vezérhajója mellett az idén feltűnt az új évezredhez felturbózott, Iron Fire nevezetű piraterminator, és most itt van az újabb trónkövetelő, méghozzá a hellének dicső honából, ahol ugye évezredes hagyományai vannak a tengeri harcnak. Az Elwing természetesen szintén megpróbál valami újjal kirukkolni, és ha már nem volt pénzük olyan high-tech fegyverzetre, mint amire vas-tűzéknek tellett, fogták magukat, és új fegyvernemmel gazdagí­tva a tengeri hadakat, létrehozták a tengerészgyalogságot, melyhez példát minden szárazföldi csapatok legautentikusabb vezére, Manowar adott iránymutatást. Nos, a létrejött pusztí­tó erő ha nem is precí­ziós fegyverként, de nagy hatóerővel rendelkező, az első csatát is megnyerni képes paraszt-bunkóként hatékonyan sújthat le az ellenségre, melyre példát rögtön az első sorozat, a Marching To Glory adhat bizonyságot, ahol egy másik true veszedelem, a Sabaton nevű középkori papucshad vezérének hangja, és dallammegoldásai kí­sértenek deja vu-ként, olyan indulót kipengetve a hadi hangszereken, mely Eric Adams vezérnek is becsületére válna, és melynek hatására Rock'n'Rolf kisinasnak jelentkezhetne mesterséget tanulni. A harcok nem sok pihenőt hagynak, egymás után sorjáznak a meglehetősen tempósan előadott szerzemények, melyekből külön kiemelendő a War c. instrumentális szerzemény, ahol a Running Wild hatás szinte lopkovárivá érik, ám mit sem von le az élvezhetőségi rátából. Hasonlóan himnikus induló a Sons Of Revenge, a kissé belassuló tempó megfelelő feszültséget ad a marcona cí­mhez méltó dalnak. A lemez másik legsikerültebb szerzeménye szintén nem a speedelős fegyveres formagyakorlatokból került ki, a Blood On My Hands hadi-lí­rája még talán ezeket a vérben gázoló hadfiakat is könnyezésre fakasztja, főleg ha be is vágják a fejüket az asztalba a headbang-től. Ezek mellett nem feledkezhetünk meg a zárótétel kotyvasztjáról sem, ahol az indulótól elkezdve a folkos dallammenteken keresztül a neobarokk gitárfutamig megtalálhatunk mindent, mi szem-szájnak ingere.

Pontszám: 7.5