fbpx

Mustasch: The New Sound Of The True Best

írta Adamwarlock | 2011.03.24.

Megjelenés: 2011

Kiadó: Sony

Weblap: http://www.mustasch.net

Stílus: heavy metal/stoner rock

Származás: Svédország

 

Zenészek
Ralf Gyllenhammar - ének, gitár David Johannesson - gitár Mats Johansson - basszusgitár Danne McKenzie - dobok
Dalcímek
01. Angel´s Share (new song) 02. Parasite (re-recorded) 03. Dogwash (re-recorded) 04. Mine (remastered) 05. Homophobic/Alcoholic (re-recorded) 06. Double Nature (remixed) 07. I Hunt Alone (re-recorded) 08. I´m Frustrated (remastered) 09. Black City (re-recorded) 10. Bring Me Everyone (remixed) 11. Down In Black (re-recorded) 12. Monday Warrior (re-recorded) 13. 6:36 (re-recorded)
Értékelés

Íme egy banda (sok ezredik a svédek közül), akik eszméletlenül jók! Méltatlan módon eddig nem foglalkoztunk velük szeretett magazinunk hasábjain, így kerül most rá sor egy best of kiadvány apropóján. Az 1998-ban alakult együttes ugyanis tíz éve jelentette meg a ’The True Sond Of The New West’ címmel ellátott EP-jét, ami óriási lökést adott egy töretlen karriernek: öt stúdió lemez, egy koncertalbum, óriási rajongótábor, s mindezek mellé Swedish Grammy Awards győzelem.

A Mustasch az a csapat, aki szó szerint leszakítja a hallgatóság arcát. Nem úri kisasszonyoknak van kitalálva, hanem inkább bakancsos, bőrruhás, láncot hordozó fenegyerekeknek, akik sörrel kelnek és vodkával fekszenek. Az együttes tagjaira is csak rá kell nézni, és egyből látjuk, hogy vérbeli rockerek, azaz életük során sokszor nem épp a jó végén álltak annak a bizonyos cerkának. A Mustasch, azaz ’bajusz’ nevet azért választotta banda magának, mert legfőbb inspirációik, Freddie Mercury és Tony Iommi hordtak ilyen arcszőrzetet. Zenéjük nem ismer könyörületet. Egyszerűen minden szempontból profi, ahogy van. Dinamikus heavy metal gitárjáték, eszméletlenül dübörgő riffekkel, stoneres pszichedelivál és lüktetéssel, ami egyszerre idézi meg a Metallicát, a Faith No More-t, a Black Sabbath-ot és a Monster Magnetet, míg énekesük, Ralf Gyllenhammar egy szőrös torkú Mercury- Astbury kombináció.

Az új anyag a csapat egyértelműen legjobb számait tartalmazva. Kettőt újrakeverve, hetet újra felvéve. Ráadásként egy teljesen új dalt is kaptunk Angel’s Share címen. Ebben a számban már a legelején egy vérbeli The Who-s üvöltést kapunk, csak hogy a Mustasch egy újabb inspirációját említsem. Igazából a számoknak olyan nagyon nem hiányzott az újra felvétel, mert önmagukban is nagyon állatul szóltak, de tény és való, hogy ezen a kiadványon egyetlen hiba sincs: itt még bikábbak, mint az eredeti verzióban.

Ami megmaradt viszont, az a tökéletes dallamszerkezet az összes szerzeményben. A Mustasch zseniálisan ötvözte kvázi populárisnak is vehető íveléseket, a heavy metal ritmikájával, súlyosságával és szólóival. Mind az ,,egyszeri fehasználó”, mind a rockzenében elmélyült hallgatóság találni fog neki tetsző részeket, dalokat. Ebben rejlik a banda nagysága: modern hangzás, klasszikus felhangokkal, de mégis közérthető módon. Igazából minden hasonszőrű együttes ezt célozná meg, de nem mindenkinek megy. A Mustaschnak úgy sikerült, hogy közben cseppet sem adta el önmagát.

Sajnálatos módon nem nagyon sikerült hazájukból kijutniuk. Ha valaki élőben szeretné őket látni, annak bizony - a jelenlegi állás szerint – el kell utaznia a fagyos Svédországba. A sarkkörön viszont hatalmas népszerűségnek örvendenek, arénákat töltenek meg. Nem is hiába, hiszen élőben egy az egyben adják vissza az album-minőséget, ráadásul hihetetlenül energikus produkciónak lehetnek tanúi azon szerencsések, akik eljutnak koncertjeikre.

Tehát ez lenne a Mustasch. Szerintem vitathatatlanul az utóbbi idők egyik legenergikusabb és legeredetibb hard rock formációja. Ez az írás ilyen módon egyfajta bemutató volt, remélem sokan kedvet kapnak, hogy beszerezzék akár ezt a mostani best of kiadványt, akár a csapat stúdió lemezeit. Nem hiszem, hogy csalódni fognak.

Pontszám: 0

Legutóbbi hozzászólások