Firewind: Allegiance

írta garael | 2006.06.17.

Megjelenés: 2006

Kiadó: Century media Records

Weblap: www.firewind.gr

Stílus: heavy/power metal

Származás: Görögország

 

Zenészek
Ének: Apollo Papathanasio Gitár: Gus. G. Basszus: Petros Christo Dob: Mark Cross Billentyű: Bob Katsionis
Dalcímek
01. Allegiance 02. Insanity 03. Falling To Pieces 04. Ready To Strike 05. Breaking The Silence (feat. Tara) 06. Deliverance 07. Till The End Of Time 08. Dreamchaser 09. Before The Storm 10. The Essence 11. Where Do We Go From Here?
Értékelés

A lenini internacionalizmus leghí­vebb metal interpretálói - az együttesben a görögtől a srí­-lankai-ig igen sok náció megfordult már- ezúttal a hellén csodagitáros, a Mystic Prophecy-t elhagyó Gus G. teljes figyelmével láttak neki az újabb power csapásnak. Mint ismeretes, Chitty Somapala, a rock egyik költözőmadara ide sem tudott fészket rakni, és a legutóbbi Firewind lemez, a Forged By Fire után most már egy másik kipróbált athéni harcos, Apollo Papathanasio (ex Majestic, Time Requiem) állt a mikrofon elé, hogy a hősi ősökhöz hasonló elszántsággal vezesse csatába az újra felfegyverzett csapatot, hiszen az új énekes mellett egy új dobos is tiszteletét tette, mégpedig a szintén tapasztalt Mark Cross (ex-Helloween, ex-Metalium). Nos, úgy gondolom mindkét választás helyességét igazolta az elkészült album. Apollo a nevéhez méltóan isteni énekes, hangja valahová a Tony Martin féle monumentalizmus, és az amerikai USPower énekesek sziklakeménységű , rekedtes világa közé tehető, Cross pedig fineszes dobjátékával némi plusszot tudott adni a hagyományosabb metal nótáknak is. Az albumon hallható zene alapjaiban persze nem változott- ugyanaz a heavy/power metal, mint amit eddig is játszottak a fiúk, ám azért némi új is tapasztalható, főleg a legutóbbi , tényleg igen kemény lemezhez képest. Mí­g a Forged by fire egy nehezebb súlycsoportban szerepelt a Dream Evilhez képest, addig a mostani lemez már ismét visszatért a némileg dallamosabb ví­zekre, még egy csipetnyi progresszivitást is belevéve az egyébként erőtől duzzadó dalokba, mely elsősorban a megnövekedett szerepű billentyű élvezetes játékának is köszönhető. Emellett az énektémák is változatosabbak lettek, elég meghallgatni a Falling Zto Pieces hard rockos refrénjét, vagy a Ready to Strike Dio világát idéző dallamait. A sokszí­nűséget egy vendég énekesnő is bizonyí­tja, mégpedig Patric Ullaeus (Lacuna Coil, Within Temptation, In Flames, Dimmu Borgir, etc.) csodaproducer neje, akinek kellemes, folkos hangja sokat dob a pulzáló, lendületes Breaking The Silence c. számon. Emellett különösen jól sikerült a Yes-es billentyűvel induló Deliverance is, közönség énekeltetős refrénjével, háttérben az akusztikus gitárral, melyet jól ellensúlyoz a néha bedörrenő súlyosabb riff. Az album vége felé jóllehet becsúszott néhány töltelék nóta: a Painkiller-es Judas vehemenciájával megdörrenő, ám sablonokba fulladó Dreamchaserből többet is ki lehetett volna hozni, és a Garry Moore-t idéző akusztikus Before The Storm sem tudott meggyőzni, az alapvetően rockos Where Do We Go From Here azonban már méltó befejezését jelenti az albumnak.

Pontszám: 8