Salvus: Önharckép

írta garael | 2011.02.20.

Megjelenés: 2011

Kiadó: Szerzői kiadás

Weblap: http://www.salvusmusic.hu

Stílus: modern dallamos metal

Származás: Magyarország

 

Zenészek
Kokavecz András (gitár), Pötörke Zoltán (ének/basszus), Zsákovics Gergely (dob), Varga Krisztián (gitár)
Dalcímek
1. Amikor elfordulsz 2. Noé ébredése 3. Nem volt hiába 4. Üzenet 5. Ketten egyedül 6. Koszorút fejekre 7. Szörny a tükörben 8. Festékre vászon 9. Utolsó szó jogán 10. A hí­dépí­tő
Értékelés

Megmondom őszintén, kissé nyögvenyelősen álltam neki a Salvus zenekar legújabb lemezét meghallgatni - hiába, nehéz a kultúrmisszionárius sorsa -, hiszen a csapat által játszott zene nem igazán az én stílusom, ám - és ez itt a reklám helye -, meglepően könnyedén tudtam teljesíteni a rám rótt tízdalnyi feladatot. Miért is? Mert a banda zenéjének fő alkotó elemét jelentő modern, szaggatott riffelésre rátelepvő dallamok hol pop-punkos cukormázzal, hol elszállós eleganciával ízesítik a Salvus vízének keserű ízét. Úgy érzem, nem volt hiába a Depresszióval végighajtott közös turné, jóllehet, a banda nem most tanulta a dallamédesítést: a fiatalabbaknak mindenesetre könnyű kapaszkodót kívánhat az analógia, még akkor is, ha a csapat énekesének előnyösebb hangi adottságai vannak, mint az említett társbagázs frontemberének.

       Mi is a Salvus másik nagy erénye? Az a játékos, könnyed ugrándozás, amivel a modern-metal színterének riffterméséből válogatnak: ha kell, power metalos darabolással, de ha kell, elborult, szinte doomos teherrel aprítják a riff – fát, melyekre az alapvetően vidám dallamok mellett egy-egy villanásra meglepően komor darabok úsznak. Az öniróniától sem mentes világlátást tükröző szövegek érzékeny összefonódással teremtik meg a Salvus zenei-szövegi szimbiózisát, ahol a betűknek ugyanolyan fontos szerep jut, mint a hangjegyeknek. A hangulatmegragadásban néha szinte folkhatásokat is felfedezni vélek, és ha zeneileg nem is egyértelmű a forrásmegjelölés, a Szörny a tükörben kezdését, vagy a Koszorút a fejekre témáját könnyen képzelhetnénk hegedűvel és bőgővel egy fonóban játszani.

 A dalok szerkezete a könnyed befogadhatóság ellenére nem mindig lineáris, a váltások azonban még nem jelentenek progressziót, a groove-os ütemek hirtelen rock ’n rollba váltása olyan természetességgel tör elő a srácokból, amely kapcsán muszáj megemlíteni a tehetséget, ami ha nem is önállóan, amúgy spanyolviasz módra egyedi jelleggel teremtődik, de jelenléte kétségtelen.

        A hangzás a zene modernségéhez illeszkedően minden követelményt teljesít, s a magánkiadás ellenére nem találok minőségromlást a legutóbbi Nail Recrords-os kiadáshoz képest. Ez a tény mindenesetre iránymutató, hiszen a srácok valószínűleg nem milliomosok, ám lemezükkel prezentálni tudják azt a tényt, miszerint a megfelelő hangzáshoz nem feltétlenül szükséges a kivételes anyagi bázis. (A lemez teljes egészében letölthető az együttes honlapjáról).

Pontszám: 7.5