Crossholder: Az idő fogságában
írta Adamwarlock | 2011.02.12.
Megjelenés: 2010
Kiadó: Nail Records
Weblap: http://www.crossholder.com
Stílus: heavy metal
Származás: Magyarország
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
A Crossholder – Az idő fogságában címet viselő kiadvány önmagában nem pusztán egy zenei cd-t, hanem egy könyvet és mindezekhez egy mítoszt is tartalmaz. Az időutazásról szóló fantasy sztori célja nem más, mint egy egységes keret és hangulat megadása a zene és a koncertek élvezetéhez. Erre aztán nem mondhatjuk, hogy egyszerű vállalkozás, de a Crossholder serege minden tőlük telhetőt megtesz, hogy megbirkózzon a feladattal.
Megmondom őszintén, az intro után kicsit féltem, hogy mit fogok kapni, mert sajnos a sejtelmes, mély hang, ami összefoglalta a sztorit, inkább mosolyt csalt az arcomra, mintsem érdeklődést váltott ki az időben utazó főszereplő iránt. Még az első dal sem győzött meg arról, hogy valami metal-őrületre számíthatok. A hangminőség belövésénél nem igazán tolták magasra a mércét keresztes lovagjaink, a refrén sem tűnt valami kreatívnak, bár a verse rész és a lendület rendben volt. Aztán egy csapásra megváltozott a véleményem. Az Ég és föld között, őszintén szólva mindenben felülmúlta az elképzeléseimet. Vérbeli heavy metal ez kérem szépen, a la Iron Maiden. Nem kópiáról beszélek, hanem ügyes stílustalálkozásról. Persze egy ilyen lovag-központú műhöz mi passzolna jobban, mint a ’80-as évek hőskorának egyesek által egekig magasztalt, míg mások által a pokolba kívánt műfaja? Sikerült néhány igazán remekbe szabott nótát felpakolni a lemezre a már említett második dalon kívül. A zakatoló Mondd, vagy sötét hangulatú A kiválasztott kiváló alkotások, de itt van nekünk a pörgős A jövő hírnöke és a Jeruzsálem ostroma is , amelyek mind-mind felveszik a könyv által ihletett hangulatot, és emellett kellemes fejrázásra buzdítják a jónépet. A Crossholder akkor a legerősebb, amikor tagjai nem viselkednek úrilányként, és jól odacsapnak. Az én tanácsom annyi, hogy legyenek a zenében is vérbeli harcosok: hagyják a középtempós (vagy a felé tendáló) számokat, nekik a gyors, lükető zene áll a legjobban.
Szaládi "Devil" Károly énekével én nem mindenhol voltam kibékülve, szerintem néhol kicsit egysíkú volt a hangja. Alapjában véve jól passzol ehhez a fajta zenéhez, de sokszor hiányzott némi érzelmi töltet az énektémákból. Ezzel szemben kellemes meglepetést okozott a Tóth-Ujj-Szávai trió. Nem csak, hogy autentikusan hozták a riffeket, de néha egészen elképesztő szólókat nyomtak le. Sajnos a ritmusszekció kicsit elsikkadt. Ahol lehetett normálisan hallani, ott kivehető volt, hogy Güzü és Vaczó Gábor rendesen küldik az alapot a három gitár alá, de a hangzás miatt egyszerűen másodhegedűs szerepbe kényszerülnek. Ezt tartom ’Az idő fogságában’ legnagyobb hibájának: borzasztó steril lett az anyag. Kevés a mély. Magas az van, de olyan amilyen. Legközelebb szerintem jobban oda kéne figyelni a sávok kiegyenlítésére. Ezeknek a számoknak dörrennie kéne, de ehelyett csak úsznak a semmiben.
Összességében egy izgalmas utazásra hív a Crossholder. Akik befizetnek a lemezre, kapnak egy majd 300 oldalas történetet (Gondosch’Güzü’ János tollából), az ezt követő dalokat, és igazán igényes kivitelezésű képeket (a 2012-es Crossholder plakáton egyből megakadt a szemem…). Akin bővítené szeretné a seregüket, az bátran lépjen velük kapcsolatba, mert egészen sokrétű kis világot alkottak meg mítoszuk köré, és nem mindegy, hogy a csapatban épp harcos vagy lovag kasztba tartozol (erről bővebben a honlapjukon). Legközelebbre tökösebb hangzást, még gyorsabb dalokat és hasonlóan fülbemászó refréneket várok. Reméljük a következő kiadvány már nem csak ,,nagyon jó”, hanem tökéletes lesz.
Legutóbbi hozzászólások