DVD - Nightwish: End Of An Era

írta Hard Rock Magazin | 2006.06.12.

Megjelenés: 2006

Kiadó: Nuclear Blast

Weblap: www.nightwish.com

Stílus: heavy/szimfónikus metal

Származás: Finnország

 

Zenészek
Tarja Turunen -ének Tuomas Holopainen-billentyű Jukka Nevalainen-dob Emppu Vuorinen-gitár Marco Hietala-basszus, ének John Two-Hawks-furulya, ének
Dalcímek
1 Dark Chest Of Wonders 2., Planet Hell 3., Ever Dream 4., The Kinslayer 5., Phantom Of The Opera 6.. The Siren 7., Sleeping Sun 8., High Hopes 9., Bless The Child 10.Wishmaster 11.Slaying The Dreamer 12.Kuolewa Tekee 13.Nemo 14.Ghost Love Score 15.Stone People 16.Creek Mary's Blood 17.Over The Hills And Far Away 18.Wish I Had An Angel
Értékelés

Talán soha nem fogjuk megtudni, a zenekarvezető Tuomas által sem megnevezett döntő, és mélyebb okait Tarja meglehetősen keményvonalas kirúgásának, de vigasztaljon bennünket az a törvényszerűség, hogy 15-20 év után általában múlnak a sérelmek a rockvilágban (is), í­gy az előbb-utóbb bekövetkező reuniót már most borí­tékolni lehet. A másik vigaszunk pedig ez, az utolsó közös, Helsinkiben felvett teltházas buliról készült DVD legyen, ami méltó emléket állí­t egy olyan í­zig-vérig metal bandának, amely példátlan módon úgy vált a mainstream részévé, hogy egyetlen percre sem tagadta meg, és nem értelmezte újra a heavy metal-t. Paradox módon, de egyre lejjebb növő hajjal, egyre hossszabb, nem kimondottan rádióbarát kompozí­cióikkal, és egyre súlyosabb megszólalással értek el mind nagyobb és nagyobb sikereket az egész világon. "Normális" esetben ez éppen fordí­tva szokott történni. De miért is beszélek múltidőben, hiszen zsákszámra érkeznek a demók a csapathoz, és javában folyik az új énekes utáni lázas kutatás. Nem tudom, de az a benyomásom, mintha legbelül a zenekar is érezné, a korszak lezárása után nem fog folytatódni a sikertörténet. Meg lehet ugyan találni a Nightwish Blaze Bailey-jét, és lehet majd utána önbizalmasan nyilatkozgatni, hogy soha nem volt még ilyen összhang a bandán belül, és ez a valaha létezett legerősebb felállás, stb.- de ilyet már nagyon sokat hallottunk. A DVD extrák között található, a koncert előtti két hetet végigkövető, kézikamerás dokumentfilmből is egyértelműen kiderül, hogy Tarja bizonyos értelemben kí­vülálló volt, sajátságos zenekari tagsága (Tarja és a többiek) néha láthatóan komoly próbatételt jelentett a zenésztársaknak, de a Nightwish művészetének, talán ez az összeegyeztethetetlennek tűnő, de a szí­npadon igazi egységbe forrt két világ is része volt. Ez pedig reprodukálhatatlan egy, mindenben a banda elvárásaihoz alkalmazkodni akaró aspiráns csatasorba állí­tásával. Meglátjuk mindenesetre, mit hoz a jövő. Az End Of An Era egészen egyszerűen szenzációs produkció. A hang (stereo, DD 5.1)-és képminőségbe nehéz belekötni. Szenzációsan van fényképezve és vágva az anyag. Mindenkit és mindent látunk akkor, amikor a leginkább szükséges. Hála Istennek nincs szétrükközve a felvétel, csupán néhány lassí­tott képkocka erejéig, a kép pedig kristálytiszta, aminek különösen örülök, ugyanis háklis vagyok arra, ha valaki úgy gondolja, szemcsésen, homályosan, pirosfénytúltengésben élvezhetőbb egy koncert. Sajnos, az utóbbi időben erre is volt bőven példa (Europe, Dio stb). Ahhoz persze, hogy egy ilyen minőségű DVD készülhessen, kellett egy profi előadás, látványos fényekkel, kivetí­tővel, pirotechnikával. Utóbbit illetően csak sajnálni lehet, hogy a grunge minimalizmusa máig hatóan kiszorí­totta a koncerttermekből ezt, a zenei csúcspontokat felerősí­tő és kiegészí­tő látványelemet. Itt azonban kapunk dögivel. A fénnyel, tűzzel megtámogatott Phantom of the Opera, Wishmaster frenetikus hatásúak, számomra a katarzist mégis a Once lemez két legjobb szerzeménye, a Ghost Love Score és Creek Mary's Blood jelentik. A klasszikus zenei igényességű Ghost Love Score fináléja szinte felrobbantja a csarnokot, az indián John Two-Hawks pedig személyes megjelenésének és szólójának köszönhetően hátborzongató spiritualitással tölti be a teret, és kölcsönöz új í­zt a Creek Mary's Blood-nak. Csodálatos. Érthető okokból, a zenekar nem hahotázza végig az estét (a koncertet követően adták át Tarjának a felmondását), de mindenki a legjobbat igyekszik kihozni magából. Kiválóan is teljesí­tenek. Meglepően, de jólesően durvára sikerült Emppu gitársoundja, Tarja esetenkénti headbangje pedig Angela Gossow-nak (Arch Enemy) is becsületére válna. Marco Hietala szinte második frontember, hihetetlen figura. Óriási fazon, óriási zenész, és óriási énekes. Nagyon jót tett a zenekarnak a beválasztása.

Pontszám: 10 Alapmű