Saga: Trust

írta Hard Rock Magazin | 2006.05.24.

Megjelenés: 2006.

 

 

Kiadó: InsideOut

Weblap: www.sagaontour.com

Stílus: progresszí­v rock

Származás: Kanada

 

Zenészek
Michael Sadler-ének, basszusgitár, billentyűs hangszerek Jim Chricton-basszusgitár, billentyűs hangszerek Ian Chricton-gitár Jim Gilmour-billentyűs hangszerek, klarinét, vokál Brian Doerner-dob, vokál
Dalcímek
1. That's As Far As I'll Go 4:36 2. Back To The Shadows 5:16 3. I'm OK 5:36 4. Time To Play 3:31 5. My Friend 3:19 6. Trust 5:44 7. It's Your Life 4:10 8. Footsteps In The Hall 3:25 9. Ice In The Rain 5:01 10. You Were Right 4:05 11. On The Other Side 4:56
Értékelés

1978. A mozikban hódí­t a "Szombat Esti Láz" John Travoltával, és a "Cápa 2" Roy Scheider-rel a főszerepben. Megjelenik a Toto debütáló korongja, a Thin Lizzy kihozza "Live and Dangerous" cí­mű szenzációs albumát, a Queen pedig történetének egyik legizgalmasabb munkáját, a "Jazz" cí­mre keresztelt lemezt nyújtja át rajongóinak. Ebben az évben, tehát majdnem harminc évvel ezelőtt jelenik meg a kanadai Saga zenekar első, "Saga" cí­mű albuma. Az akkor Ian Chricton-gitár, Jim Chricton-basszus, billentyűs hangszerek, Peter Rochon-billentyűs hangszerek, Steve Negus-dobok, ütőhangszerek, Michael Sadler-gitár, basszus, billentyűs hangszerek, ének felállású csapat különleges hangulatú, rendkí­vül szí­nes muzsikájával azonnal felhí­vja magára a rockzene szerelmeseinek figyelmét. A progresszí­v irányzatot a populárisabb oldalról megközelí­tő csapatot főleg Ian Chricton összetéveszthetetlen gitárjátéka, valamint Michael Sadler teljesen egyéni énekhangja emelte ki kortársai közül. Az első albumot követően a változó tempót diktáló, mennyet és a poklot megjáró, de mindig az igényes rockzene élvonalában működő zenekar újabb 15 stúdió, 4 koncertalbum és 3 boxset kiadása után érkezik el aktuális beszámolónk tárgyához, a 2006-os anyag megjelentetéséhez. A "Trust"-al a Saga megmaradt a világ egyik "legmegbí­zhatóbb" csapatának. Csak úgy, mint pl. az AC/DC esetében, a rajongó mikor kézbe veszi az új kiadványt, szinte biztosan tudja, hogy milyen tartalomra számí­that. Izgalmak, meglepetések természetesen várják, de a szí­nvonal, a stí­lusjegyek fellelhetősége mindig állandó. Behelyezve a korongot már az első hangok hallatán elégedetten dőlhetnénk hátra a fotelben, feltéve ha a feszes ritmusú "That's As Far As I'll Go" hagyná, hogy csakúgy elterpeszkedjünk. A dalon végigvonuló éles szintetizátor hangra berobbanó döngő alap, és Sadler egymillió énekes közül is felismerhető orgánuma, majd a szárnyaló, azonnal dúdolható, énekelhető refrén, valamint Ian Chricton technikás, gyors és rövid szólója nem hagynak kétséget afelől, hogy érdemes lesz az elkövetkező, valamivel több, mint háromnegyed órát a "Családdal" tölteni. A következő "Back To The Shadows" riffje az egyik "leghidegrázósabbanfinom", amit az utóbbi időben hallottam. Ebben az öt percben úgy röpködnek a dallamok, hogy a hallgató nem győzi kapkodni a fejét, és ámulatában elgondolkodni azon, hogy hogyan lehet az, hogy egyes zenészek a 17. stúdióalbumukon is olyan darabokat jegyeznek, melyeket megillet a "legjobb munkáik egyike" jelző. Továbbhaladva sem csökken a szí­nvonal. Az "I'm Ok",-cí­mének megfelelően - rendkí­vül nyugisan, David Bowie-t idéző hangulatban kezd, majd jön a szokásos gyönyörű reffrén és Chricton zaklatott, de mégis lágy riffhalmaza. A "Time to Play"-el egy kicsit bekeményí­t a csapat, (persze csak úgy "Szagásan") de csak azért, hogy megteremtse az alapot a gyönyörű, akusztikus gitár bevezetésű és klarinét játékkal dí­szí­tett "My Friend"-nek, mely az album legmeghatározóbb pillanatai közé tartozik csakúgy, mint az őt követő, misztikus szintetizátor hangokkal induló, majd igazi bólogatós dallá alakuló, cí­madó "Trust". A jó sorozat folytatódik az "It's your Life"-al, és a "Footsteps In The Hall"-al, mely tételek hallatán csak elégedetten mosolyogni lehet. Az ezt követő "Ice In The Rain" viszont az a dal, melynek hiányával csak nyertünk volna. Itt is megvannak a dallamok, a jó pillanatok, de a többi nótához képest ez a darab kifejezetten unalmas. Viszont, ha ezt az öt percet kihúzzuk valahogy, akkor az album záró két dala igazán pozití­v nyomot hagyhat bennünk. Előbb a "You Were Right" dögösen riffelős, rafináltan ritmizált támadását élvezhetjük, majd következik a záró dal, az "On The Other Side", melyben kapunk egy kis tangóharmonikát, (vagy hangzást) és egy kis í­zelí­tőt a Saga legszebb progresszí­v rockos hagyományaiból. Igazi szép búcsú egy olyan lemeztől, mellyel egy nagy zenekar folytatja azt az utat, melyet majd harminc éve jár. Az igényes, de nem művészkedő, szórakoztató rock vonulatát. És, hogy mennyire kell ez az embereknek a Saga időtálló muzsikája, arra a legjobb példa az, hogy a csapat április 18-án indult európai turnéjának 30 állomásából 24 telt házas úgy, hogy már hetekkel az előadások előtt nem lehet belépőhöz jutni!!! Hozzánk sajnos nem jönnek, de kárpótlásul itt a Trust!

Pontszám: 9.5

Legutóbbi hozzászólások