Heleno Vale's Metal Opera: Soulspell - Labyrinth Of Truth

írta garael | 2010.11.03.

Megjelenés: 2010

Kiadó: INNER WOUND RECORDINGS / ULTERIUM RECORDS

Weblap: www.soulspell.com/

Stílus: power metal/metalopera

Származás: Brazí­lia

 

Zenészek
SINGERS: Nando Fernandes (ex-HANGAR / vocals) [Brazil] - tracks 2, 3, 4 Jon Oliva (SAVATAGE, JON OLIVA'S PAIN / vocals) [USA]- track 5 Zak Stevens (ex-SAVATAGE, CIRCLE II CIRCLE / vocals) [USA] - track 5 Iuri Sanson (HIBRIA / vocals) [Brazil] - track 4 Edu Falaschi (ANGRA, ALMAH / vocals) [Brazil] - track 9 Tito Falaschi (ex-SYMBOLS, ILLUSTRIA / bass, keyboards & vocals) [Brazil] [- tracks 2, 4, 8, 9 Germán Pascual (ex-NARNIA / vocals) [Brazil] - tracks 2, 9 Carlos Zema ((ex-OUTWORLD, VOUGAN / vocals) [Brazil] - tracks 2, 7 Mario Pastore (PASTORE, ex-DELPHT / vocals) [Brazil] - tracks 2, 3, 4, 5, 7, 8 Dan Lubin (MAGICIAN / vocals) [Brazil] - track 8 Rafael Gubert (ex-AKASHIC / vocals) [Brazil] - track 7 Alex Voorhees (IMAGO MORTIS / vocals) [Brazil] - track 2 Daisa Munhos (VANDROYA / vocals) [Brazil] - tracks 2, 4, 6, 7, 8 Manuela Saggioro (vocals) [Brazil] - track 9 Gui Antonioli (TIERRAMYSTICA, ANAXES / vocals) [Brazil] - tracks 2, 3, 4 Jefferson Albert (CAVALIER / vocals) [Brazil] - track 9 Leandro Caí§oilo (ETERNA / vocals) [Brazil] - tracks 2, 3, 4 Lucas Martins (vocals) [Brazil] - tracks 6, 8 Maurí­cio Del Biancho (keyboards & vocals) [Brazil] - tracks 2, 3, 4, 5 Raphael Dantas (CARAVELLUS / vocals) [Brazil] - tracks 2, 3 MUSICIANS: HELENO VALE - drums [Brazil] - all tracks Gabriel Magioni (DARKAGER / keyboards) [Brazil] - tracks 1, 2, 5, 7, 8, 9 Fernando Giovanetti (AQUARIA / bass) [Brazil] - tracks 1, 2, 7, 8 Rodolfo Pagotto (VANDROYA / guitar) [Brazil] - tracks 1, 2, 4, 5, 8, 9 Leandro Erba (guitar) [Brazil] - tracks 3, 6 Cleiton Calvalho (guitar) [Brazil] - track 8 Roland Grapow - (MASTERPLAN, EX-HELLOWEEN / guitars) [Germany] - track 4
Dalcímek
01 - The Entrance 02 - The Labyrinth Of Truths 03 - Dark Prince's Dawn 04 - Amon's Fountain 05 - Into The Arc Of Time (Haamiah's Fall 06 - Adrift 07 - The Verve 08 - Forest Of Incantus 09 - A Secret Compartment
Értékelés

Szomorú vagyok. S hogy miért? Mert euro-lokálpatriota révén azt szeretném, ha kedvenc zenei irányzatomban is az európai kontinens diktálná a tempót, a birodalmak jellemzőinek megfelelő kulturális felsőbbségtudattal és értékrendszerrel. No persze, hajlamos is az ember a nagyképűségre, ha number one stí­lusának - nomen est omen - a jó öreg kontinens adta a nevét is, definití­v sztenderdekkel ruházva fel az europower világát, ráadásul a művészi köntöst leginkább prezentáló stí­lusbeli zenei keret, az opera - nem, nem a klasszikus, hanem a metal - etalonja immár harmadik, ráéadásul dupla etapban bizonyí­tja, hogy az europai unio metalzenei szekciója - legalább ebben a szegmensben - képes az amerikaiakat is irányba állí­tani. Erre mit kap az elégedett emberfia? Hatalmas pofont, mégpedig éppen onnan, ahonnan leginkább nem reméli, ráébredvén arra, hogy a világbirodalmi törekvéseknek csak a légvára létezik - szerencsére - és a power metal ezen ága ugyanúgy működik egy másik kontinensen is, mint ahogy a vén Európában hozzászoktunk - sőt! Persze, az már rég köztudott, hogy ezek a fránya brazilok nem csak fociban jók: Andre Matos személyében - aki több, stí­lusremeklő szerelemgyereket is elpottyantott - Dél-Amerika is kitermelte a maga családfa-telepí­tő kertmérnökét, aki ágas-bogas zenei növénnyé varázsolva az Angra -Vertigo-Sámán - Matos családfát bizonyí­totta, hogy művészi módon is működik a brazil gépsor. Aztán ott van ez a furcsa nevű Tribuzy gitáros, ki szemtelen módon nem csak remek hangszerkezelő, de producernek sem utolsó és képes volt arra, amire a mi Tobias fiunk sem: egy zenei produkcióba hozta össze Kiskét, Dickinsont és Scheeperst. Oké, rendben van, de még mindig mi vezetünk az igazán szervezett, rendszerezett dologgal, az operával - mondhatnánk, de sajnos/szerencsére ez sem igaz. Nem tudom, mennyire ismerik odaát a "Bolognai rendszert", de valószí­nű, hogy a zenei szakképzést nem sikerült olyan csodálatos módon szétverni, mint nálunk, bár az is lehet, hogy valamiféle titkos nemesí­tő technológiának megfelelően termesztik a tehetséges és teljesen kiművelt metal zenészeket , hiszen jelen recenzió tárgya egy olyan metal-opera, melynek gerincét pofátlan módon fiatal, Európában viszonylag ismeretlen énekesek adják, ráadásul milyen szí­nvonalon - hát kérem, itt csak egyet tud tenni az egyszeri kritikus: gyanakodni, miszerint Asterixéktól ellopták a titkos csodafőzet receptjét - némi zenei kotyvaszttal megspékelve - , melynek hatásaként a varjúból is többoktávos metal-pacsirta vált. Heleon Vale, a projectet létrehozó dobosról jómagam sosem hallottam, bár a Soulspell honlap szerint ez már a második része az operának, ám a hallottak után az biztos, hogy rohamtempóban fogom pótolni az elsőre vonatkozó mulasztásomat, főleg azért, mert a kezdőcsapatban olyan nevek sorakoztak, mint Tim Ripper Owens, Blaze Baley, Edu Falaschi, a produceri teendőket pedig minden europower rohambrigádok főgeneralisszimusza, Roland Grapow vezényelte le. De térjünk rá a zenei világra, mely karakteresen behatárolható, igazi tökös, kórusgazdag heavy- power metal, némi teátrális, a korai, majd a komolyzene felé kacsingató Savatage-t idéző hatással, rengeteg csodálatos vokáltémával, és hosszú, epikus kibontású témahalmozással. A szimfónika annyira nem jellemző, a megszólalás ezért talán kissé szikárabb, mint amit mondjuk az Avantasianal megszokhattunk, ám ennél fogva fémesebb, agyszaggatóbb is, dallamokban azonban a magas tesztoszteron-szint ellenére sem szűkölködhetünk. S ha már maszkulitás: sajnos egy másik, megdönthetetlennek vélt alaptézisem is megdőlt, miszerint a metalt igazán tökösen (bocs a képzavarért) csak kantársaim tudják prezentálni - nos, a The Verve c. számban szereplő hölgy pengeéles hangja az én szí­nemnél valószí­nűleg csak az európai szoprántesókét tudja sárgábbá változtatni, bizonyí­tván, hogy a girl-power létezéséről a Spice Girls annak idején nem hazudott.... Az ismertebb húzónevek - Jon Oliva, Zak Stevens, Edu Flasachi - ne tévesszenek meg senkit: itt a számunkra ismeretlen előadók is olyat produkálnak, melynek hatására a fémtemplomot Brazí­liába telepí­thetjük, a szí­nvonal pedig egységesen magasan avat újfajta etalont a heavy metalban, még akkor is, ha az alapok lerakásába besegí­tett pár muzsika- konkvisztádor.

Pontszám: 9