Lordi: Babez For Breakfast

írta szakáts tibor | 2010.09.25.

Megjelenés: 2010

Kiadó: Sony Music

Weblap: www.lordi.org

Stílus: hard rock

Származás: Finnország

 

Zenészek
Mr. Lordi (Tomi Putaansuu) - ének Amen (Jussi Sydänmaa) - gitár OX (Samer el Nahhal) - basszusgitár Awa (Lady Awa de Paysant) (Leena Peisa) - billentyűs hangszerek Kita (Sampsa Astala) - dob Mark Slaughter - ének (Granny's Gone Crazy) Bruce Kulick - gitárszóló (Call Off The Wedding) Jeremy Rubolino - vonós hangszerelés (Call Off The Wedding)
Dalcímek
1. SCG5: It's A Boy! - 01:21 2. Babez For Breakfast - 03:29 3. This Is Heavy Metal - 02:59 4. Rock Police - 03:57 5. Discoevil - 03:49 6. Call Off The Wedding - 03:31 7. I Am Bigger Than You - 03:04 8. ZombieRawkMachine - 03:42 9. Midnite Lover - 03:20 10. Give Your Life For Rock And Roll - 03:54 11. Nonstop Nite - 03:56 12. Amen's Lament To Ra - 00:32 13. Loud And Loaded - 03:15 14. Granny's Gone Crazy - 03:55 15. Devil's Lullaby - 03:42
Értékelés

Alig vártam, hogy megjelenjen a Lordi új albuma, úgyhogy amikor beszereztem, azonnal be is tettem a lejátszóba és már az első hallgatás után jeleztem Kottának (a lemezkritikákért jelenleg felelős szerkesztőnek), hogy mindenképpen én szeretném megí­rni a szörnyek új anyagáról a kritikát. Tettem ezt nem kis hátsó szándékkal, hiszen önmagamat szerettem volna igazolni egy korábbi lemezkritikámmal kapcsolatban. No, de miről is van szó? Amikor 2008-ban megjelent a finn csapat 'Deadache' cí­mű albuma és én simán dobtam rá egy tí­zes osztályzatot kritikámban, kaptam bizony hideget is, meleget is az olvasóktól rendesen, de néhány kolléga még a józan í­télőképességemet is megkérdőjelezte. Hiába próbáltam magyarázni, hogy szigorú pontozórendszerünkben szerepel a "klasszikus" kifejezés, vagyis akkori véleményem szerint az az album a zenekar csúcspontja volt, amit nagyon nehéz lesz felülmúlni. Aztán eljött az én időm, néhány nappal ezelőtt ugyanis piacra került a Lordi újabb korongja, én pedig már első hallásra tudtam, most megvédhetem a mundér becsületét, mert bizony a 'Babez For Breakfast' meg sem közelí­ti elődjét. Mára azonban kiderült, két hatalmas hibát is elkövettem a lemez hallgatásával kapcsolatban. Az első technikai hibának mondható, ugyanis valami oknál fogva nem jó sorrendben tolta a lejátszóm a nótákat, emiatt teljesen értetlenül álltam a dalok sorrendje előtt. Ahogy egy gombnyomással változtattam ezen, jött a másik "hiba", amit nagy idézőjelbe teszek. Bokros teendőimnek köszönhetően lényegesen később kezdtem bele e sorok í­rásába, mint ahogy terveztem és ahogy telt az idő, szinte minden nap meghallgattam a lemezt, ami szépen beette magát hallójárataimba, beitta magát a bőröm alá, úgyhogy teljesen elbizonytalaní­tott a kritika í­rásával kapcsolatban. A 'Babez For Breakfast' elsőre egy gyenge hetessel nyitott nálam és ha nem is éri el a 'Deadache' mindent elsöprő sikerét, mégis azt mutatja, hogy a Lordi zenekar igenis tudja, mit csinál, nem tér le az útról és amit letesz az asztalra, az mindig igazi profi munka. A 'Breakfast' tele van dallammal, de talán nem tartalmaz annyi slágert, mint amennyit a 'Deadache' felvonultatott. A tizenöt számot is soknak érzem kicsit, függetlenül attól, hogy egyik nóta sem lóg ki a lemezről, de a kevesebb mégis több lett volna. Viszont ami számomra nagy előnye az anyagnak, hogy Awa sokkal hallhatóbban és intenzí­vebben vesz részt a dalokban, amivel szí­nesebb lett az összkép és úgy, hogy ez nem ment a keménység rovására. Merthogy kérem, ennek a lemeznek már a hallgatása is erősen igénybe veszi a nyakizmokat és abban is biztos vagyok, hogy senki sem tudja majd mereven állva végignézni az előadást november 17-én. Nem mellesleg a fantasztikus vokálok, az időnkét felcsendülő női énekhang, az akusztikus instrumentális gitárdal és a szimfonikus betéttel megerősí­tett részek is azt mutatják a Lordi rajongóknak, illetve ellenségeinek is, hogy ez a banda nem (csak) a külsőségekről szól.

Pontszám: 9