Tankcsapda: Mindenki vár valamit
írta garael | 2006.05.02.
Megjelenés: 2006
Kiadó: CLS Records
Weblap: www.tankcsapda.com
Stílus: heavy rock
Származás: Magyarország
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
A Tankcsapda valóban mainstream-mé és médiaképessé válását okozó Élni vagy Égni c. album után,- mely felvetette, merre tovább ezek után - itt van az újabb lemez, ami választ is ad a kérdésre, meg nem is. Lukácsék beváltották az ígéretüket, miszerint nem fognak egy poposabb, még médiabarátabb irány felé elmozdulni, ám a gyors, jellegezetes slágerek és darálóbb őrlemények nem igazán hoztak olyan újat sem, ami valamiféle továbblépést mutatna. Persze egy ország legnépszerűbb rockzenekaránál felvetődik a kérdés, szükség van e valamiféle váltásra, kísérletezgetésre, hiszen az ilyen korú bandáknál már kockázatos egy hirtelen váltás, és a rajongók - ambivalens módon - lehetséges, hogy a változás igényének beváltásánál még hevesebben támadnák a zenekart a "régi, megszokott hang" visszatéréséért. Ilyen körülmények között persze nem könnyű a döntés, hiszen a Tankcsapda egyik erősségét jelentő bulizós, csajozós szövegek a kor előrehaladtával és Lukácsék más generációba történő lépésével hitelüket veszthetik, a velük együtt felnövő korosztály és rajongói réteg joggal kérheti számon a zenekartól az életkorhoz illő problémák felvetését és megválaszolását. Ugyanakkor ott toporog az ajtóban az újabb 14-15-16 éves rajongói bázis ,amely komoly vásárlóerőt jelenthet és botor dolog lenne elutasítani az ezzel járó lehetőségeket. A zenekar tehát megpróbált egyfajta arany középutat találni: a bulizós, csajozós rock'n' roll himnuszok mellé igencsak odatették a csapda komolyabb arcát is (balladára most ne számítson senki), ám úgy érzem, nem igazán sikerült a "mutatvány". A slágerek persze ülnek - Lukácsék dallamérzéke mindig kiváló volt, a refréneket szinte első hallgatás után dúdolni lehet, és hát a láb sem marad tétlenül a frankó rock'n'roll ritmusok hallatán - , ám... az olyan üzenetek, mint amit a Rock a nevem, vagy a Nem kell semmi szövegei közvetítenek, számomra némiképp taszítóak és erőltetetten szerepvállalónak tűnnek. Nem hiszem, hogy a mai harmincasok életérzését a rock 'nihilista' felfogása testesíti meg, de a tinédzserek szeme előtt sem lehet kizárólagos cél a ' rúgjak be végre elégszer már'. Mivel a banda már más szinten van , mint 15 évvel ezelőtt, túl kellene lépnie az ilyen sablonos és nevetséges paneleken, melyeknek ráadásul semmiféle pozitív üzenete nincs. A komolyabb szerzemények szintén ebbe a hibába esnek. Úgy közvetítenek társadalomkritikát, ahogy azt egy 15 éves gyerek elképzelheti, nem beszélve az öncélú káromkodásokról, melyek számomra inkább ötlethiányt, mintsem keserűséget sugallnak. Ráadásul ezek a dalok zeneileg sem erősek: a monoton tempókban éppen az a fajta szigorú dallamosság tűnik el, amiben a csapda erős, s ami még ezekben a súlyos dalokban is fellehető volt eddig. Lehet persze, hogy csak én vagyok már túl öreg ezekhez a szövegekhez, ám a megfogalmazott tartalom semmiképpen nem járható út, még egy rock'n'roll bandánál sem. (jó , beismerem, az a bajom ,hogy most nem írtak olyan frankó perverz-feelingű dalokat, mint a Szextárgy, vagy a Mindig péntek, de ez maradjon a kritikus szubjektum-faktoraďŠ).
Legutóbbi hozzászólások