Section A: Sacrifice

írta garael | 2010.08.20.

Megjelenés: 2010

 

 

Kiadó: Lion Music Records

Weblap: www.torbenenevoldsen.com

Stílus: prog-power metal

Származás: Dánia

 

Zenészek
Andy Engberg (Lion's Share) - ének Torben Enevoldsen (Fatal Force) - gitár, basszusgitár, billentyűs hangszerek Thomas Heintzelmann (Lion's Share) - dob vendég: Lasse FinbríĽten - billentyűs szóló (Track 4.)
Dalcímek
01. Sacrifice - 03:42 02. Room With A View - 04:46 03. Lionheart - 04:55 04. Land Of The Desert Sun - 06:22 05. Concealed In Lies - 04:29 06. Intoxicated - 04:12 07. Heroes - 04:21 08. Days Of Sorrow - 04:37 09. Danger - 05:05 10. The City Is Falling - 06:04
Értékelés

A Section A, bevallom, annak idején teljesen ismeretlenül robbant be a viszonylag szűknek mondható, általam szeretett progresszí­v világba, ráadásul nem a méltánytalanul alábecsült gitáros - mint ahogy az általában az ilyen jellegű bandák esetében lenni szokott -, hanem természetesen az énekes személye által. A felhangzó, véletlenül meghallott nótában ugyanis paradox módon Rob Rock és Tony Martin genetikai mixtúrája csendült fel, úgy gondolom, hogy ez a koktél minőségben bármelyik rockert fejbe vághatja, még akkor is, ha megrögzött anti-vokalkoholistaként csak a málnaszörpöt szereti. Andy Engberg a jól tájékozottaknak a kultikus státuszt elért, s azóta egy másik csodavokalistával az undergroundban csúcsra járatott Lion's Shareből lehet ismerős, de a gitárelitistáknak inkább a banda valódi motorja, Torben Enevoldsen neve jelenthet garanciát a minőségre: ez a multitalentum zenész szinte egymaga képes egy egész zenekar potenciálját a metalűrbe röpí­teni, hiszen basszgitáron és billentyűn is ő maga játszik: kí­váncsi lennék a koncertjükre, ahol minden bizonnyal egy fémbe inkarnálódott Shiva többkarú istenként szolgálja ki a nagyérdeműt... (Na jó, általában a billentyűk kezelésébe egy-egy, a lemezekre meghí­vott csodamuzsikus is besegí­t, bár nem hiszem, hogy élőben lenne idejük a zenekart megtámogatni.) A csapat zenéje egyébként valahol félúton a jelzésértékűen progresszí­v olasz power csapatok, és mondjuk a Vanden Plas agyasabb metalja között foglalja el a maga szekcióját: az itáliaiakkal való analógiát a dallamvilágot alapvetően alkotó AOR-os alap is erősí­ti, jóllehet a gitárfutamok és a dramaturgia inkább a germán Dream Theater kópiákat követi. Ez természetesen nem a simára koptatott sablonok újrajátszását jelenti, a Section A éppen a már emlí­tett dallamvilág által meglehetősen markáns képet képes közvetí­teni, ahol Torben í­zes gitárfutamaira Andy szabadon pakolhatja a maga hetvenes években gyökeredző énektémáit. Jelen album immár harmadik a sorban, és a korábbiakhoz képest kisebbfajta elmozdulást mutat a power irányába: a progresszivitás csak a gitáros játékában jelenik meg, a dalok lineáris vonalvezetése, és a néha meghökkentően dübörgő alapok a power szerelmeseinek nyújthatnak csemegét. Az olyan egyértelmű, arcba mászó slágerek, mint az oroszlán erejével elbődülő, hammondos aláfestéssel kibontakozó dallamorgia, a Lionheart, vagy Malmsteen mestert idéző futamokkal induló, Rob Rock legjobb pillanatait idéző Heroes azoknak is tetszeni fog, akik a progresszí­v szó hallatára verejtékben fürödve mutatnak "villát", s jóllehet, az erőt az album esetében nem a sebesség adja, a számok vannak annyira "bikák", hogy helyet követelhessenek maguknak a power birodalomban is. Az egyértelmű slágerek vonalát erősí­ti a nyitó, kétlábdobos, málházós Sacrifice, vagy a skandináv csapatok dallamvezetését prezentáló, vokálközpontú Days of Sorrow, de azért találunk visszautalást a progresszí­vebb időkre is. A Land of the Desert Sun nyugodtan szerepelhetne valamelyik slágeresebb Dream Theater albumon is, a The City of Falling pedig kicsiny pszichedeliát csempészve a dallamok közé zárja egyik csúcspontként - és szerencsés dramaturgiával - az albumot.

Pontszám: 8.5

Legutóbbi hozzászólások