Demonlord: Hellforged

írta garael | 2006.03.17.

Megjelenés: 2006

Kiadó: Hammer Records

Weblap: www.demonlord.tk

Stílus: heavy metal

Származás: Magyarország

Dalcímek

Értékelés

A Demonlord új lemeze keletkezésének körülményei valószí­nűleg újabb lappal bővitik a "NAGY METAL SZEMETESKÖNYV" magyar kiadását. Az At Vance volt gitárosa úgy látszik nem törődött az EU tagságból fakadó testvériségi elvárásokkal, és eléggé elí­télhető módon játszotta újra Robert Redford és Paul Newman helyett a Nagy Balhé átverős ví­gjáték klasszikus szerepeit. Ennek következményeként a magyar klasszijkus heavy metal csapat lemeze csak jó egy év késéssel jutott a lemezboltokba, ahol váratlan (vagy várt) sikert elérvén bekerült a MAHASZ TOP 40-be is. A Demonlord tehát, mint a hadi metal kalózutánnyomásos bandája hosszú viszontagság után úgy látszik, kárpótlást talált az eladásokban s ez minek köszönhető? Nézzük! A játszott zene nem szolgál meglepetésekkel: a Running Wild kitaposott ösvényein, némi Grave Digger-es járólappal kikövezve halad a csapat a csatába, néha egy-egy Manowar-os hadikurjantást is elrikkantva. Érdekes módon azonban - talán az énekes orgánumának köszöhetően- a Murder One-ban én némi későkori Sentence-t is felfedezek, ami mindenképpen emeli a lemez szí­nvonalát. A leí­rtakból kitűnik, hogy nincs itt szó semmiféle meglepetésről, metal revolution-ról, a jól ismert riffeket, dallamokat kapjuk vissza, melyek valahol tudatunk mélyén már régóta ott lapulnak s eme dalok dugókihúzó hatásának köszönhetően most kiszabadulhatnak, hogy ott keringjenek a hallójáratainkban. Ez is a fő erőssége a fiúknak: vitathatatlan dallamérzékkel bí­rnak, azzal a némileg pátoszos, refrénközpontú dalí­rási tuladonssággal, mely a nyolcvanas években a trónra emelte a heavy metal német csapatait. Minden nóta tartalmaz olyan enmlékezetes dallamot, mely - mégha kissé kiszámí­thatóan is- azonnal rokonszenvessé teszi a hallottakat, és heves együtténekeltetésre készteti a felkészületlen médiumot. Ezáltal persze van némi metal-lakodalmas feeling-je a daloknak-különösen érezhető ez a Kill The Lord egyébként azonnal ható gitárszólójában, vagy a The Relic refrénjében: az ember ezeket hallva szinte ellenállhatatlan kényszert érez, hogy a söröskancsókat odavágja az asztalra, és megcsí­pje a pincérnő seggét. Természetesen a himnikus csatadalok sem hiányozhatnak a repertoárból, a Cheap Salvation és a The Piper is back némi modernitást sem nélkülöző lovassági vágtája, vagy a Payback Time és a Maident idéző gyorsgaloppja máris előveteti velem az öreg egyélűt (szerencse, hogy nejem meglepett egy háromdarabos szamurájkard-készlettel, úgyhogy ilyenkor a kard karnál , izé, kéznél van ).A nagy rohamok után persze nem hiényozhat az andalí­tó, balladisztikus lassú sem, hogy az öldöklésben megfáradt vitézeknek legyen alkalmuk kiereszteni a gőzt és levezetni a harctéri sokkot: a Find a Goal a Stormwitchet is megszégyení­tó heroikus, kissé reneszánsz hangulatú lí­rája remekül tálalja azokat a sablonokat, amit annyira szeretünk a fém-balladákban.

Pontszám: 9