Scar Symmetry - Pitch Black Progress

írta Philosopher | 2006.03.15.

Megjelenés: 2006

 

 

Kiadó: Metal Blade

Weblap: www.scarsymmetry.com

Stílus: Melódikus death metal

Származás: Svédország

 

Zenészek
Christian í„lvestam - ének Jonas Kjellgren - gitár Per Nilsson - gitár Kenneth Seil - basszus Henrik Ohlsson - dob
Dalcímek
1. The Illusionist 04:31 2. Slaves To The Subliminal 05:04 3. Mind Machine 03:54 4. Pitch Black Progress 03:26 5. Calculate The Apocalypse 04:01 6. Dreaming 24/7 04:11 7. Abstracted 03:25 8. The Kaleidoscopic God 07:09 9. Retaliator 04:13 10. Oscillation Point 04:04 11. The Path of Least Resistance 04:29 12. Carved in Stone 05:29 13. Deviate From the Form 05:27
Értékelés

A svéd banda első albumának (Symmetric In Design) kritikájának a végére a következőt í­rtam tavaly novemberben: "Véleményem szerint a csapat ezzel az albummal megnyithat egy kaput, amivel továbbgondolhatja a Soilwork koncepcióját, és ha még több power vonást elevení­t meg a zenekar következő albumán nem elhagyva a death-durvulatokat, akkor bizton beí­rja magát a jelenkor metal történelemkönyvébe. De ugye erre azért még várni kell egy picit" Nos kérem tisztelettel, máris itt pörög a lejátszómban az új album, Pitch Black Progress-re keresztelve és azt kell, hogy mondjam, minden elvárásomnak maradéktalanul megfeleltek a srácok! Pontosan ott folytatják, ahol legutóbb abbahagyták: Kí­méletlenül brutális hörgések keverve tiszta (vasárnapi sekrestyésfiú) énekkel, kiemelkedő dobmunka, dallamos zene, technikás szólók. Számomra ami vonzóvá teszi a zenekart az pont az, hogy két teljesen ellentétes dolgot (hörgés vs dallamos zene) olyan professzionális módon tudják keverni, hogy az ember álla csak a földet verdesi. Sokszor szembetalálom magamat olyan kijelentésekkel, hogy "a hörgésnek semmi értelme nincs", "semmit nem lehet kifejezni vele", "úgy szar ahogy van", de ilyenkor a Morbid Angel-en, Cannibal Corpse-on, Deicide-on, Nile-on, Bolt Thrower-en hosszú évekig edződött lelkem csak csendesen háborog és mosolyog - ugyan, mit tudtok ti a gyűlölethullámok olyan szintű manifesztációján, aminek tökéletes megfelelője és reprezentációja ez a hangképzési módszer. Az emberi torok által létrehozható "szónikus mészárlásnak" ez az egyik módja (a másikat a black bandák dolgozták tökélyre). Jómagam barátokkal 97-ben kiadtunk egy demó albumot, és én is hörögtem, ahogy csak bí­rtam. Volt egy dekádja az életemnek, amikor az ilyenfajta zene meghatározója volt a mindennapjaimnak. Azóta sokat lágyult az í­zlésem, viszont ma is nagyon szeretem a hörgést, főként, ha elegyí­tik teljesen tiszta énekkel (mint pl a 3 inches of blood is). A Scar Symmetry számomra azért jó banda, mert nem kezdtek el belágyulni. A hörgős részeik nem csak kamus részek, hogy a durvulatot technikai tudás hí­ján í­gy pótolják, hanem fő alkotóeleme zenéjüknek, és nagyon is komolyan gondolják a srácok ezt. Itt nem az a meghatározó, hogy nyomunk egy-egy verzét szimpla énekkel, aztán a refrénbe meg picikét belehörgünk, megmutatva, hogy "húúú de durván nyomjuk". Sőt, pont fordí­tva. Nagyon komoly hörgős részekre a tiszta ének csak hangulatfestőként ül rá, és segí­tséget nyújt elegyí­teni a durva éneket a dallamos zenével. Persze azt ugye nem is kellene kiemelnem, hogy a zene a nagy darák közben is végtelenül dallamos. Durván dallamos. Több helyen akusztikus felvezetőket alkalmaznak a srácok még nagyobb eltérést produkálva az eltérő stí­lusok között. Szintiszőnyegeket alkalmazva szerettetik meg, és varázsolják még inkább befogadhatóbbá ezt a nagy masszát. A gitárok - főként a szólókra gondolva - még technikásabbak, mint legutóbb.

Pontszám: 9.5

Legutóbbi hozzászólások