Dream Evil: In The Night

írta MMarton88 | 2010.02.02.

Megjelenés: 2010

Kiadó: Century Media

Weblap: www.dreamevil.se

Stílus: Heavy metal/európai jellegű power metal

Származás: Svédország

 

Zenészek
Nick Night (Niklas Isfeldt) - ének Ritchie Rainbow (Fredrik Nordström) - gitár Pete Pain (Peter StíĽlfors) - basszusgitár Dannee Demon (Daniel Varghamne) - gitár Pat Power (The Power) - dob
Dalcímek
1. Immortal 2. In The Night 3. Bang Your Head 4. See The Light 5. Electric 6. Frostbite 7. On The Wind 8. The Ballad 9. In The Fires Of The Sun 10. Mean Machine 11. Kill, Burn, Be Evil 12. The Unchosen One 13. Good Nightmare (bónusz) 14. The Return (bónusz)
Értékelés

"The Book Of Heavy Metal", olvastam az éppen induló videoklip megnevezését még 2004 nyarán egy televí­ziós rockműsorban, s amilyen izgatottá váltam a már-már röhejesen klisés számcí­m láttán, úgy lelkesültem fel a Dream Evil zenekarral kapcsolatban a nóta meghallgatása után: talán ezt hí­vják úgy, hogy "szerelem első hallásra". Oda voltam meg vissza azért a dalért. Nem is csoda, hogy pár héttel később már büszkén emeltem magasba a lemezbolt lépcsőjén a frissen vásárolt digipack CD-met, valahogy í­gy indult a kapcsolatom a svéd igaz fém mesterekkel. Később persze megismerkedtem a teljes munkásságukkal, s noha borzasztóan féltem, hogy kedvenc Gus G-m nélkül már nem fognak tudni kiemelkedőt alkotni, a korábbi lemezeiknél jelentősen keményebb United újfent seggre ültetett. Már-már közhely, de haldoklik az europower. A Dream Evil számára ez pedig egy remek lehetőség, ugyanis ezekben a "vészterhes" években, az önmegvalósí­tással, útkereséssel nimbuszukat tépázó elsőligás csapatokat meg lehet fogni, s a rajongók figyelmét energikus koncertekkel, prí­ma lemezekkel a másodvonal felé lehet fordí­tani. Noha előbbi téren a Dream Evil sajnálatos módon nem tud eleget nyújtani (legalábbis mennyiségre, hisz a videók alapján minőségügyileg ott vannak élőben a szeren), itt az új lemez, s a hallgatás közben megint csak kishí­ján lefordultam a székről. Úgy tűnik, hogy ők nem tudnak hibázni. Az In The Night a csapat eddigi egyik legkeményebb szerzeménye, a korai lemezek vidámabb dallamvilágához, vagy a The Book of Heavy Metal hard rockosabb megközelí­téséhez képest itt a United szigorúbb, fémesebb mentalitása került továbbvitelre, méghozzá remek, minőségi formában. Pőre, energikus, szikár heavy metal muzsika, melynek helyenkénti agressziója már-már a szintén svéd Wolf nevét juttatta eszembe. Ha ki kell emelnem az In The Night legnagyobb erényeit, akkor az egyik mindenképpen a hangzás, amely laza eleganciával szakí­tja le az ember fejét. Hiába, ha a gitáros a metal szí­ntér egyik legelismertebb stúdiós szakembere, Fredrik Nordström, ne is nagyon számí­tson másra a hallgató. Etalon! A másik nagyon fontos dolog a fiúk dallamérzéke. Igen jó kis refréneket, azonnal ragadó, ütős melódiákat hallunk, továbbá erőteljes, harsány kórusokat pakoltak Dream Evilék már megint a lemezükre. Így az végig erőteljes, él, cseppet sem unalmas, hanem roppant szórakoztató. Sőt, kifejezetten ingerenciát kelt, hogy előkapd a sarokból a léggitárt, s őrjí­tő headbangelés közben kiabáld a zenészekkel a sorokat. S ha már a vokalizálásnál tartunk, Niklas Isfeldt továbbra is az európai metal dalnokok elit ligájába tartozik, orgánuma rendkí­vül kellemes. Már az indí­tó Immortal világosan előrevetí­ti, hogy mire is számí­thatunk az elkövetkezendő szűk 50 percben. Az európai stí­lusú power metalt a klasszikus heavy metallal eggyéolvasztó tempós, himnikus dal, melyben a "törpekórust" hallva még DeMaio mester is elégedetten csettintene. Az internetre először kiszivárgott Bang Your Head egy igazi heavy metal döngölde, melynek vastag csordavokálja elemi erővel készteti mozgásra a nyakcsigolyákat, egészen biztosan a koncertek népszerű himnuszává avanzsálódik majd. Személyes kedvencem a legkeményebb, Frostbite után érkező, "ná-ná-ná"-zós On The Wind, mely talán a legmelodikusabb power gyöngyszem az In The Nighton. Érdemes még megemlí­teni az egyetlen lí­rai dalt, mely a zéró szintű kreativitást igénylő The Ballad cí­met kapta, illetve a záró The Unchosen Onet, amely a szintetizátoros megfűszerezés miatt lóg ki picit a sorból. Dalszövegeket tekintve remélem senki nem annyira "csacska", hogy ész nélkül elkezdjen fikázni... Kéretik tisztelettel, a Dream Evil nemigen veszi komolyan magát, ennek szellemében pedig a tipikus true metal szövegvilág már-már nevetséges végletesí­tése jellemzi a nóták mondandóját. Elég csak a már emlí­tett ultratrue The Balladra gondolni, amelyen hallgatása közben szakadtam a nevetéstől. Úgy tűnik, hogy a legviccesebb dalszövegekkel operáló power brigád cí­met lassan elhappolják Edguyéktól. S a lemezhez készült promó fotókról még nem is esett szó... Ez az album letölthető a PlayNow plus szolgáltatással.

Pontszám: 8