Virrasztók: Az emlékezés órája

írta garael | 2010.01.29.

Megjelenés: 2009

Kiadó: Nail Records

Weblap: www.virrasztok.hu

Stílus: folk-elektro-metal

Származás: Magyarország

Dalcímek

Értékelés

A halállal való kapcsolat minden közösség jellemző kulturális vonása, mely - csakúgy, mint a nyelv - fontos adalékokkal szolgál az adott csoport környezeti viszonyainak feltérképezéséhez. A kapcsolatot elsősorban a vallás-kultúra, másodsorban a genetikailag belénk kódolt félelem (életben maradás ösztöne) határozza meg: a sorrend nem véletlen, hiszen az ösztönös attitűdöt az első tényező a társadalom által preferált módon képes felülí­rni. A jelenlegi szociológiai környezetet vizsgálva megállapí­tható, hogy a modern (európai) ember félelmét a "sarokba söprés" hamis módszere jellemzi - a társaságokban szinte illetlenség beszélni a halálról, sajnos a hagyományos falusi (természethez közelebb álló közösségek) felbomlásával, az urbanizáció előretörésével lassan eltűnnek azok a hagyományok, rí­tusok, melyek közelebbé, ám megérthetőbbé és az élet elkerülhetetlen, de szerves részévé tették az elmúlást. A gyász folyamata nem véletlenül volt aprólékosan megfogalmazott rituálé a korábbi közösségekben: az automatikus cselekvéssorozatok könnyebbé tették az elmúlás feldolgozását, az ismert folyamatok átszőve a halál tényét, sikeresen oldották az ismeretlentől való félelmet, egyben gondosodtak a végső búcsú ünnepélyes, és személyes ceremóniájáról. A Virrasztók együttes remekül ismerte fel a magyar folklór ezen kihalófélben lévő, egy más tempójú, értékrendű Magyarország jellegzetes emberi attitűdjét felelevení­tő szokáshalmaz lassan felejtésbe merülő, felfedezetlen voltát, a művészi megfogalmazás releváns témáját. Mint ahogy az együttes honlapjának bemutatkozó részében olvasható, a virrasztás a halott személytől történő elbúcsúzás közösségi aktusa volt, melyet egyrészt a rokonság, másrészt "hivatásos" búcsúztatók avattak a gyász fontos állomásává, ugyanakkor szociális eseménnyé. Az együttes a virrasztás folyamán felcsendülő tematizált dalok felidézésével, illetve azok modern környezetbe történő helyezésével próbálta felelevení­teni ezt a sajátos légkört, hangulati determináltságot, s jóllehet unikumként, megfelelő érzékenységgel választotta ki a magyar folklór ezen darabját, úgy érzem, hogy a megvalósult, megteremtett világ nem igazából olyan, amilyet a koncepció diktálna. Persze előre le kell szögeznem, hogy semmi bajom sem a muzikális, - a témaválasztást egyenesen kiválónak érzem, - sem a vizuális megvalósí­tással, de a zene esetében nem valósult meg minden olyan, a témából eredeztethető célkitűzés, amit én személy szerint elvártam volna. Az autentikus népzenei elemek természetesen elviszik a hátukon a szerzemények dallamvázát, bár igazából nem vagyok benne biztos, hogy nem alakultak ki kimondottan sirató-énekek (már ha közös a virrasztók és a siratók tevékenységi köre), számomra például Kodály Háryjából kiemelt verbunkos belassí­tott formában is idegen, még akkor is, ha a dalnak a személyes életút felvázolásában központi szerepe van. A kritikus problémája azonban nem itt kezdődik: az elektronikából és a metalból érkező zenei elemek egyszerűen nem tudják elővarázsolni azt a meghitt, bensőséges hangulatot, melyet a rí­tus élő formájában megteremthetett. A néha a Fear Factory ra emlékeztető gépi -tördelt ritmusok, a zakatoló riffek inkább elidegení­tő hatásúak, mintsem közösségteremtőek - emlékezzünk csak a virrasztás eredeti pszichológiai-szociológiai okaira - í­gy képtelenek betölteni az eredeti, lelki célkitűzést. A muzikális elem ezáltal inkább furcsa, mintsem autentikus, a gyász sajnos nem az emlékezésben és az egyesülésben, inkább a távolságban oldódik, ami egyszerűen a témából eredeztethető fő hangulati áramlatok hatását, a halál közösségi tudatba oltását, perszonális közelí­tését oltja ki. Ahogy visszaolvasom a sorokat, talán kissé negatí­vabbra sikeredtek a leí­rt gondolatok, mint amilyennek szántam őket, melynek azonban a fő oka a fantasztikus lehetőség és ötlet szerintem nem igazán alapos kiaknázása, még amellett is, hogy a zenekar tagjai minden szegmensben profi és érett produkcióval lepik meg a hallgatót. (Kis kiegészí­tésként, az Amok együttes Halottlátó jának egy más zenei oldalról, de szerintem jobban sikerült elcsí­pnie a szövegből eredő hangulatot) A zenekart mindezek mellett magas fokú elismerés illeti meg, egyrészt egy tényleg kulturális misszió elkövetőjeként, másrészt a dizájn, a csomagolás lélekbe ható drámaiságáért, a gyász pillanatának emelkedett vizuális és részben muzikális megragadásáért.

Pontszám: 7.5