Queen + Paul Rodgers: Live In Ukraine DVD

írta TShaw | 2010.01.25.

Megjelenés: 2009

Kiadó: parlophone

Weblap: www.queenonline.com/

Stílus: Queen

Származás: Nagy-Britannia

 

Zenészek
Brian May - gitár, vokál, ének Roger Taylor - ütős hangszerek, vokál, ének Paul Rodgers - akusztikus gitár, zongora, ének Spike Edney - billentyűs hangszerek, vokál Jamie Moses - gitár, vokál Danny Miranda - basszusgitár, akusztikus gitár, vokál
Dalcímek
1. OneVision 2. Tie You Mother Down 3. The Show Must Go On 4. Fat Bottomed Girls 5. Another One Bites The Dust 6. Hammer To Fall 7. I Want It All 8. I Want To Break Free 9. Seagull 10. Love Of My Life 11. '39 12. Drum Solo 13. I'm In Love With My Car 14. Say It's Not True 15. Shooting Star 16. Bad Company 17. Guitar Solo 18. Bijou 19. Last Horizon 20. Crazy Little Thing Called Love 21. C-lebrity 22. Feel Like Makin' Love 23. Bohemian Rhapsody 24. Cosmos Rockin' 25. All Right Now 26. We Will Rock You 27. We Are The Champions 28. God Save The Queen
Értékelés

Anélkül jellemezni egy Queen+PR kiadványt, hogy ne foglalkoznánk a zenekar jelenlegi helyzetével, nem nagyon lehet. A hűséges, de rengeteg különféle véleménnyel rendelkező rajongótábornak már nem feltétlenül vagyok tagja, de ahogy egy nagyon kedves, fanatikus ismerősöm mondotta: "Inkább Paul Rodgers, mint a semmi." Én is valami ilyesmit gondolok. Igaz, én még hozzátenném, hogy Brian May és Roger Taylor ugyan annyira nem egyenlő a Queennel, mint Freddie Mercury egymaga, de ez megint részletkérdés, nem viszem el a szót más irányba. A Live in Ukraine a Paul Rodgers-szel kiegészült maradék gárda harmadik koncertkiadványa, hiszen előzőleg 2005-ben rögzí­tettek két koncertanyagot Angliában és Japánban - utóbbi ennek megfelelően csak ott került terjesztésre, ami rendkí­vül bosszantó dolog, de a zeneipar bizony kemény üzletág... Maga a koncert rendkí­vül magas minőségben került képi rögzí­tésre. A hang is teljesen rendben van, tényleg nem lehet belekötni ebbe a tényezőbe, esetleg csak a rajta lévő anyagba. Queen rajongót az már nem is érhet meglepetésként, hogy a koncertanyag javát a legendás slágerek teszik ki. Itt sem maradhat el a szokásos körök lejátszása - van We Will Rock You és We Are The Champions, de hallhatjuk az 1976 óta koncert-kedvenc Tie Your Mother Down-t is, na meg persze az I Want to Break Free-t. Félig playbackről megy a Bohemian Rhapsody, ahogyan az már a 2005-ös turnén is megjelent, de új elem a Bijou, Brian May egyik méltatlanul elfeledett gitártémájával. A dalt Rodgers helyett Mercury énekli, a BohRhap-hoz hasonlóan felvételről. Ezen klasszikusok mellé került néhány Paul Rodgers szerzemény is, hisz ez a közös bandázás félig azért róla is szól. A Seagull, a Shooting Star, a Bad Company és az All Right Now legalább annyira "best of" anyag Paultól, mint a Queenes program Taylortól és May-től, de szükség is van rájuk, hisz Paul Rodgers aligha látogatna el Magyarországra, vagy Ukrajnába, ha nem lenne a Queen, aminek már megvan a maga biztos rajongótábora az adott országokban. A 2008 szeptemberében, Harkovban rögzí­tett koncertre amúgy egyáltalán nem lehet panasza senkinek, mert a három vén csont - kiegészülve egy profi háttérzenész csapattal - remek bulit kerekí­t a Szabadság téren. A Rock the Cosmos Tour koncertsorozatának amúgy ez volt az első koncertje, í­gy a közönség megfelelő mértékben fel lehetett tüzelve a régi kedvencek fogadására. A tökéletes hangzásról Spike Edney, Jamie Moses és Danny Miranda gondoskodik, akinek a karrierje idestova húsz éve az életben maradt Queen tagok megmozdulásaira épül. A koncert bevezetője egy gyönyörűséges animáció, ami alatt a Cosmos Rockin' megy (fanatikus ismerősöm szerint élőben hatalmasat szólt), majd a '86-os turnét megidézve elkezdik a One Vision-t, amit azonban nem játszanak végig, hanem hamar belevágnak a Tie Your Mother Down-ba. Érdekes módon azonban az ezután sorjázott slágerek nem fulladnak unalomba, talán éppen a rendkí­vül jól összerakott koncertfilm miatt. Nagyon pozití­v húzás volt a zenekartól, hogy próbáltak újí­tani, sőt, látványosságot vinni a műsorba. Az akusztikus blokkból ezúttal az egész zenekar, mind a hat zenész kiveszi a részét. Roger Taylor és Jamie Moses közös basszusszólója egész egyszerűen csak mosolyra készteti az embert, Taylor dobszólója azonban nem fogja túlságosan eufórikus állapotba hozni a nézőket. A koncert ezen momentuma inkább azért érdekes, mert a lekicsinyí­tett dobfelszerelést ott helyben, játék közben rakják össze a technikusok. Valaki biztosan nagyon sokat gondolkodott, mire létrejött ez a műsorelem... A már többször emlí­tett fanatikus Queen-rajongó ismerősöm hí­vta fel a figyelmemet a '39 végén lévő vicces momentumra: Taylor a dal végét úgy fejezi be, hogy a magasba dobja a csörgődobját, ami azonban engedelmeskedve a gravitációnak egyenesen fejen találja a dobost. May is kitesz magáért. Szólókarrierjének egyik gyöngyszeme, az instrumentális Last Horizon most is elengedhetetlen eleme a koncertnek, az azt követő gitárszóló pedig egészen a '70-es évek közepébe, a Queen első fénykorába repí­t el bennünket. A koncertműsor összeállí­tásában az új album dalai alig kaptak szerepet, ami egyfelől nem nagy gond, másfelől egy icipicit mégiscsak csalódást okoz. A két órás koncert végére az ember kezd rájönni, miért is jó, hogy létezik ez a formáció, és hirtelen még a The Cosmos Rocks bluesos, Queen-től kicsit idegen számai is szimpatikusak lesznek... de ezekből alig-alig szórnak el a műsorban.

Pontszám: 8