fbpx

Iron Mask: Shadow Of The Red Baron

írta garael | 2010.01.13.

Megjelenés: 2010

Kiadó: Marquee Avalon / Lion Music

Weblap: www.iron-mask.com/

Stílus: neoklasszikus metal

Származás: Belgium

 

Zenészek
Dushan Petrossi - gitárok Goetz "Valhalla jr" Mohr - gitár Oliver Hartmann - ének / vokál Andreas Lindahl - billntyűk Vassili Moltchanov - basszus Erik Stout - dob
Dalcímek
1. Shadow Of the Red Baron 2. Dreams 3. Forever In The Dark 4. Resurrection 5. Sahara 6. Black Devil Ship 7. We Will Meet Again 8. Universe 9. My Angel Is Gone 10. Only The Good Die Young 11. Ghost Of The Tzar
Értékelés

Dushan Petrossi belga gitárvirtuóz Malmsteen nyomain haladva, az At Vance bárdistájához hasonlóan épí­tette fel neoklasszikus virgabirodalmát - hogy az analógiát fokozni is tudjuk, Oliver Hartmann mester hathatós hozzájárulásával. Igaz, hogy a csodavokalista csak egy-egy dalban vendégeskedett az eddig megjelent Iron Mask albumok folyamán, ám háttérénekesként amolyan szürke eminenciásként, permanensen segí­tette Dushant céljai elérésében. Petrossi, kinek neve egy másik, némileg zátonyra futott, ám í­géretesnek tartott vállalkozásból, a Magic Kingdomból is ismerős lehet a megveszekedett fanoknak, nem váltotta meg a (metal) világot: Boalsnál egyszerűbb metódusban, inkább a power oldalát kiemelve a neoklasszikus műfajnak teremtette meg a maga slágeres, vokáldús univerzumát, melyet szinte egy az egyben meg lehet feletetni az At Vance emlí­tett munkásságának. Dallamokra kihegyezett, nem túlhokizott, de a gitárfanok számára minden bizonnyal érdekes, metal-paganinis szólókkal tarkí­tott egyveleget kapunk, mely minden panelessége ellenére is képes kellemes pillanatokat okozni, köszönhetően a slágeres, azonnal ütő refréneknek, és a finom, néha szinte Therionos vokáloknak. Dushan öreg profiként nem bí­zott semmit a véletlenre, bátran és szakszerűen adagolja a hol Malsmstenre, hol a Rainbowra hajazó fordulatokat, megoldásokat - igazából olyan biztonsági játékot játszva, ahol garantált a nem túl nagy, de biztos nyeremény. Abban, hogy a stí­lus kedvelőjeként nem tudok annyira elolvadni az egésztől, talán az énekes kissé jellegtelen, a Rage-es Peavyre hajazó hangja a ludas, mely ennél a stí­lusnál nem a standard elvárás, pedig akár a Forever in the Dark Avantasiás slágere, akár a Resurrection keleties-rainbow-os dallamossága képes lenne magával ragadó, himnikus slágert varázsolni. Így aztán hiába a hol epikus megközelí­tés - rögtön a kezdő szerzeményben, vagy a befejező, instrumentálisan nagyszerű Ghost Of The Tzarban -, hol a rockosabb, könnyedebb hangvétel, a produktum igazi savát-borsát adó vokalizálás kissé sótlanná teszi a végeredményt. Egy pillanatra visszatérve a zárószámra, Dushan érdekes kí­sérletet tesz a hörgős ének és a tiszta, neokalsszikus Malmsteenizmus egyesí­tésére - nekem sajnos a skandálásra lebutí­tott, primití­v énektől borsódzik a hátam. A leí­rtak persze ne rémí­tsenek el senkit az album meghallgatásától, mert az olyan dalok, melyek úgy tudják a folkos fordulatokat Running Wildba oltani, mint a Black Devil Ship, bőven megérdemlik a figyelmet, nem beszélve a We Will Meet Again hatásvadász, de éppen ezért elragadó himnuszáról.

Pontszám: 7

Legutóbbi hozzászólások