Dirty Dogs: Kutyaként Élsz

írta garael | 2009.12.29.

Megjelenés: 2009

Kiadó: Szerzői Kiadás

Weblap: www.dirtydogs.hu

Stílus: dirty rock

Származás: Magyarország

 

Zenészek
Sáradi Tamás - ének Szrogh "Atesz" Attila - gitár Heitekker Dávid - basszus, vokál Szász "Szoszo" Attila - dobok
Dalcímek
1. Vaúúú!!! 2. Kutyaként élsz 3. Legyen ez az utolsó 4. Tegnapi bűnök 5. Bánj velem úgy 6. Menedék 7. Még egy cigi 8. Vezess végig 9. Csont a kutyának 10. Mennyit érsz 11. Áldozz fel
Értékelés

A Dirty Dogs anyaga már a második az évben, mely - ha reinkarnált formában is -, de a valamikori szépreményű Carmen együttest juttatja eszembe, kik leginkább elhí­resült 3 kismalacos nótájukkal (mely eredetileg egy Green Jelly szám volt) törtek be a mainstreamebb köztudatba. Azt persze hozzá kell tenni, kissé méltatlan a bandával szemben, hogy a "kismalac, kismalac engedj be, nem engedlek ló van a kertembe" (csak a radio editben, a koncerteken ez a pár szó másként hangzott el...) strófa jut az egyszeri idősebb hallgató eszébe, pedig az Ez nem az a hely c. album a magyar dirty rock alapvetése, nyugodtan odatehető a Sex Action debütje mellé. No, de ne disznólkodjunk tovább, mikor kutyálkodni is lehet: a Dirty Dogs nevéhez méltóan megy le kutyába, ahogy azt valamikor a HBB tagjai tették - a groove-os rock'n roll-t persze inkább a sleaze oldaláról közelí­tik meg, mintsem a r'n' blueséról, de azt hiszem, a cél valahol mindkét esetben hasonló. Érdekes egyébként, hogy a csapat rideg-farkasa, Szrogh Attila egy teljesen más metal közegből érkezett, a bennfentesek minden bizonnyal azonnal vágják az epikus heavyben utazó Cross Borns nevét: hiába, úgy látszik, hogy sárkányok után az ebet kell a karóhoz kötni. No, de a kötelező körök megfutása után csapjunk is bele a lecsóba: itt nincs fölösleges vaker, egy párzani készülő dán dog elszántságával és egy pincsi céltudatosságával ( ki még a párnát sem hagyja ki, ha arról van szó) halad a banda a kijelölt úton. Mivel alapvetően csí­pem a stí­lust, nekem minden szám bejön, ami persze azt jelenti, hogy a fiúk nem garasoskodnak a modern forrásból fakadó, groove-os riffekkel, és az adrenalinfokozó dallamokkal: talán ez az a momentum, ahol ki tudnak emelkedni a versenytársak közül, még akkor is, ha néha egy-egy megoldás deja vu-t kelt a Rose Tattoo -t, Faster Pussycat -et, L.A. Guns -ot szerető hallgatónál. Plagizálásról persze szó sincs, inkább csak hangulatában, vagy egy-egy dallamfoszlányban idéződik meg az elődök neve, ráadásul kutyáék egy svunggal fajsúlyosabban játsszák a rock 'n rollt, mint a motoros példaképek. A zenészek ügyesen hozzák az alapvető sztenderdeket, sőt, a gitárszólókból érezni, hogy a bárdista itt azért nem a punk szférából érkezett. Az énekes megfelel a műfaji követelményeknek, úgy gondolom, ha annak idején Szasza elvitte a hátán a Sex Action t - ráadásul milyen kiválóan -, akkor bátran kijelenthetjük, hogy nem kell ide "három tenor"! A dirty rock fő mércéjét adó hangulatteremtési képesség tökéletesen megfelel az elvárásoknak, nem tudom elhinni, hogy aki kicsit is fogékony erre a fajta zenére, koncerten ne válna "kopasz kutyává".

Pontszám: 7