Leverage: Circus Colossus
írta Kotta | 2009.11.29.
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Tuti, hogy ezt a zenekart hallottam már. Valamelyik előző lemezük (mert, ahogy olvasom, ez a harmadik) megvan valahol. Valahol a cipős-dobozokban, a padláson. Kutya legyek, ha felmászom és több órán át keresgélem... de csak bele kéne hallgatni, hogy össze tudjam hasonlítani ezzel. Van-e fejlődés, meg ilyenek. Úgy emlékszem, jó kis anyag volt, el is raktároztam őket a hátsó agyam egyik elfekvő nyúlványába. Az a dallamos, de mégis pörgős, pont, amit szeretek. Tudom, jó lett volna valami rendszert belevinni a dologba, és talán azt sem kellett volna hagyni, hogy az asszony száműzze a dobozokat. Persze értem én, itt nincs hely. Ott volt, háromszor ekkora négyzetméteren laktunk. Még így is egy teljes falat az én vackaim foglalnak el a nappaliban, meg a dolgozószobában. Szóval értem én, miért nem kerültek soha ki ezek a lemezek a dobozokból a hazaköltözés után! De azért mégis... Már csak a miatt is jobb bánásmódot érdemelnének, hogy milyen kalandosan jutottak el akkoriban hozzám, Athénba. Amíg élek nem felejtem el azt a vigyort Hadzsi barátom arcán, amikor a több doboznyi CD-t büszkén átnyújtotta. Később, amikor mesélték, hogyan szívatták őket a szerb vámosok a határon, hozzátéve: âJa, apukád küldött egy karton villányit, de nem mertem elhozni, féltem gond lesz a határon. Nem baj ugye? Majd megőrzöm neked.", akkor arra gondoltam: bakker, a 10 üveg bort inkább otthon hagytad, de a több tucat CD-t/DVD-t persze nem volt szíved nem elhozni! Hiába, rokkernek születni kell! Szóval ott lesz ez is azok között. Márpedig, akkor jónak kellett lennie, Hadzsitól szart sose kaptam. Na, mindegy, megírom a nélkül. Valószínűleg úgyse nagyon ismeri őket itthon senki. Azannya, micsoda műnagyzenekari intro. Rosszul emlékeztem talán és ez mégiscsak egy szimfonikus zenekar? Na azért, mégsem! Apám, ez a riff tiszta skandináv metal, az ének viszont még a megszokottnál is dallamosabb, a billentyűszőnyeg pedig igencsak vastag. Melodikus power, de még milyen! Csak el ne kiabáljam, nézzük a folytatást. Ó, ez itt inkább hard rock, sőt szinte AOR. Ettől JLT be fog rosálni! Tudom már, olyan ez, mint egy nagygenerálozott Magnum. Bennük volt meg ez a monumentalitás, epikusság, amit a ragadós dallamok alá toltak. Persze a riffek itt jóval tökösebbek, tessék mindjárt itt, a következő számban. Hú de kellemes hangja van ennek a srácnak! Pedig nem egy kimondott hangszálakrobata. Amit kell, azt viszont elénekli, méghozzá remekül. Egyéni, letisztult orgánuma van, egy idősebb arctól várnék ilyen profin kidolgozott dallamokat, melyek ennyire illesztve vannak a vokális képességekhez.. Hoppá, micsoda tekerés, ezek szerint a gityósok se ma kezdték! Hát ennyi. Egyik szám jobb, mint a másik. Már megint egy csikócsapat Finnországból, akik simán lezenélik mondjuk a Karthagót. Asszem ezt nem teszem bele a cikkbe, mert majd jönnek a hozzászólások dögivel. Majd azt írom, hogy egy modern Magnum, meg hogy a Ten örökségét viszik tovább. Merthogy kicsit az utóbbira is hajaz. Ők tudtak még ilyen nagy ívű, dallamos, billentyűorientált, mégis tökös zenét nyomni. Az amerikai Journey - Foreigner típusú dallamosság ad itt randevút az európai hagyományoknak, valahol az AOR, a hard rock és a szimfonikus/neoklasszikus power határán. Hú ez jól hangzik, csak el ne felejtsem! Jut eszembe, most vettem egy dupla Ten válogatást egy szendvics áráért, számok újrajátszva, újrakeverve - azt is meg kéne hallgatni valamikor. Már csak azt kéne kitalálni, hányast adjak rá? A nyolcas kicsit túlzás talán, bár szívem szerint odatenném alá, hogy felhívjam rájuk a figyelmet. A âstílusában nagyon jó, megfelel az előzetes elvárásoknak" hetese viszont alábecsüli az album erényeit. Na jó, legyen hét és fél. Nekem nyolc...
Legutóbbi hozzászólások