Amorphis - Eclipse

írta Mazi | 2006.02.23.

Megjelenés: 2006-02-10

Kiadó: Nuclear blast

Weblap: www.amorphis.net

Stílus: Melodic Death Metal

Származás: Finnország

 

Zenészek
Tomi Joutsen - Ének Esa Holopainen - Gitár Tomi Koivusaari - Gitár Niclas Etelävuori - Basszus gitár Santeri Kallio - Szintetizátor Jan Rechberger - Dobok
Dalcímek
1. Two Moons 03:24 2. House of Sleep 04:16 3. Leaves Scar 03:23 4. Born from Fire 04:07 5. Under a Soil and Black Stone 04:13 6. Perkele (The God of Fire) 03:27 7. The Smoke 03:39 8. Same Flesh 04:38 9. Brother Moon 05:10 10. Empty Opening 07:40 11. Stonewoman (bonus track) Teljes lemezhossz: 42:37
Értékelés

A soron következő, vagyis nyolcadik nagylemezt kifejezetten nagy várakozás előzte meg, s mint tudjuk ennek legfőbb oka, hogy az ELEGY album (Eddigi legtökéletesebb munkájuk) óta a csapat és a hangzás részét képező Pasi Koskinen énekes kiszállt a bandából s helyére egy új arc, Tomi került. Ez megadta a kí­váncsisági alapot, mindenki találgatott, akinek számí­t ez a zenekar, hogy vajon most mi fog történni, mi lesz a zenével? Hát jelentem a válasz megérkezett, és érthetőbb, talpraesettebb, mint a legtöbben azt hitték volna. E finn gárda ismét egy alapművet tett le az asztalra... Adott egy szép csokor vadonatúj nóta, melyek mindegyike pulzál, lüktet az energiától és ugyan számottevő frissességgel nem rendelkeznek, mégis óriásiak, mindegyik. Újdonságot azért nem jelentenek, mert az ötletek, a különféle hangzások már megtalálhatóak az eddig szépen felépí­tett Amorphis rezervátumban; megjegyzem, ezek az ötletek annyira egyediek, hogy bárki, aki próbálta utánozni őket nem pusztán kópiává vált, hanem nevetségessé. Köztük számos magyar zenekar is... Sajnos... Egy ilyen különleges zenekartól tanulni kell, nem pedig lopni! De térjünk vissza a lemezhez. Összességében azt tudnám mondani -és ezzel eddig mindenki egyet is értett eddig-, hogy olyan ez az album, mintha az összes korábbi munkájuk világát végre összevonták volna, és domináns hí­mnek meghagyták volna a csodálatos Elegy album vonalát. Remek dalok sorjáznak végig a lemezen, nincs üresjárat, duzzad az energiától, a dallamok remekbe szabottak, s belemerülve e csodába egy hihetetlen világban találjuk majd magunkat. Utánozhatatlan! A szólók pedig fantasztikusak. Lágy, simogató pillanatok és dühös, mennydörgő percek váltják egymást. Tomi, az új énekes remekül teljesí­ti feladatát. Egyedi hangszí­ne nagyon jól illeszkedik a muzsikához, s amikor hörgésre ragadtatja magát, bizony, fülig érhet a szánk, úgy csinálja, ahogy azt kell! Roaarrr... Nagyon nagy pozití­vumnak tartom azt a picinyke apropót, hogy ez az album az egyetlen az utóbbi időben, amelyet egyben esik jól hallgatni, végig azonos szintet, igen magas minőséget képviselnek a dalok. (Már elegem van az egy sláger köré felpakolt töltelék megoldásokból... ) Hazudnék, ha azt mondanám, nincsenek kiugró pillanatok, hiszen elegendő csak az első klipes dalt meghallgatni, a House of sleep-et. Azonnal ható dallamok, némi love metal-os érzés, mely a szintén finn származású Charon (lásd egy korábbi cikkben) zenekar hangulatához áll igen közel, ám az a banda nagyon örülne, ha ilyen szintű slágert képesek lennének csak egyszer megí­rni! És ha már a slágereknél tartunk, a dallamok hí­veinek nagyon tetszeni fog még a The Smoke cí­mű drákói szigor, mely fájdalmasan gyönyörű, ám mégsem érfelvágó hangulatú dal. De ami még biztosan nagyot fog ütni, az a Leaves Scar cí­met viselő alkotás, mely egy valóságos metál himnusz, amire Amorphis rajongók százezrei vártak már hosszú éveken át. Szinte valamennyi dalban jól érezhető a folkos dallamok hiperaktí­v szerepe, s a szövegvilág ismét szemezget a Kalevala finn népi eposzból. Ez az album í­zig s vérig Amorphis, ráadásul a legjobb évjáratból. Koncertre termett!

Pontszám: 9