Amorphis - Eclipse
írta Mazi | 2006.02.23.
Megjelenés: 2006-02-10
Kiadó: Nuclear blast
Weblap: www.amorphis.net
Stílus: Melodic Death Metal
Származás: Finnország
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
A soron következő, vagyis nyolcadik nagylemezt kifejezetten nagy várakozás előzte meg, s mint tudjuk ennek legfőbb oka, hogy az ELEGY album (Eddigi legtökéletesebb munkájuk) óta a csapat és a hangzás részét képező Pasi Koskinen énekes kiszállt a bandából s helyére egy új arc, Tomi került. Ez megadta a kíváncsisági alapot, mindenki találgatott, akinek számít ez a zenekar, hogy vajon most mi fog történni, mi lesz a zenével? Hát jelentem a válasz megérkezett, és érthetőbb, talpraesettebb, mint a legtöbben azt hitték volna. E finn gárda ismét egy alapművet tett le az asztalra... Adott egy szép csokor vadonatúj nóta, melyek mindegyike pulzál, lüktet az energiától és ugyan számottevő frissességgel nem rendelkeznek, mégis óriásiak, mindegyik. Újdonságot azért nem jelentenek, mert az ötletek, a különféle hangzások már megtalálhatóak az eddig szépen felépített Amorphis rezervátumban; megjegyzem, ezek az ötletek annyira egyediek, hogy bárki, aki próbálta utánozni őket nem pusztán kópiává vált, hanem nevetségessé. Köztük számos magyar zenekar is... Sajnos... Egy ilyen különleges zenekartól tanulni kell, nem pedig lopni! De térjünk vissza a lemezhez. Összességében azt tudnám mondani -és ezzel eddig mindenki egyet is értett eddig-, hogy olyan ez az album, mintha az összes korábbi munkájuk világát végre összevonták volna, és domináns hímnek meghagyták volna a csodálatos Elegy album vonalát. Remek dalok sorjáznak végig a lemezen, nincs üresjárat, duzzad az energiától, a dallamok remekbe szabottak, s belemerülve e csodába egy hihetetlen világban találjuk majd magunkat. Utánozhatatlan! A szólók pedig fantasztikusak. Lágy, simogató pillanatok és dühös, mennydörgő percek váltják egymást. Tomi, az új énekes remekül teljesíti feladatát. Egyedi hangszíne nagyon jól illeszkedik a muzsikához, s amikor hörgésre ragadtatja magát, bizony, fülig érhet a szánk, úgy csinálja, ahogy azt kell! Roaarrr... Nagyon nagy pozitívumnak tartom azt a picinyke apropót, hogy ez az album az egyetlen az utóbbi időben, amelyet egyben esik jól hallgatni, végig azonos szintet, igen magas minőséget képviselnek a dalok. (Már elegem van az egy sláger köré felpakolt töltelék megoldásokból... ) Hazudnék, ha azt mondanám, nincsenek kiugró pillanatok, hiszen elegendő csak az első klipes dalt meghallgatni, a House of sleep-et. Azonnal ható dallamok, némi love metal-os érzés, mely a szintén finn származású Charon (lásd egy korábbi cikkben) zenekar hangulatához áll igen közel, ám az a banda nagyon örülne, ha ilyen szintű slágert képesek lennének csak egyszer megírni! És ha már a slágereknél tartunk, a dallamok híveinek nagyon tetszeni fog még a The Smoke című drákói szigor, mely fájdalmasan gyönyörű, ám mégsem érfelvágó hangulatú dal. De ami még biztosan nagyot fog ütni, az a Leaves Scar címet viselő alkotás, mely egy valóságos metál himnusz, amire Amorphis rajongók százezrei vártak már hosszú éveken át. Szinte valamennyi dalban jól érezhető a folkos dallamok hiperaktív szerepe, s a szövegvilág ismét szemezget a Kalevala finn népi eposzból. Ez az album ízig s vérig Amorphis, ráadásul a legjobb évjáratból. Koncertre termett!
Legutóbbi hozzászólások