Jaded Heart: Perfect Insanity

írta garael | 2009.10.31.

Megjelenés: 2009

Kiadó: Frontiers

Weblap: www.jadedheart.de

Stílus: metal/hard rock

Származás: Németország

 

Zenészek
Johan Fahlberg - vocals Peter Φstros - Guitars Michael Mόller - Bass Axel Kruse - Drums Henning Wanner - Keyboards
Dalcímek
1. Intro 2. Love Is A Killer 3. Fly Away 4. Blood Stained Lies 5. Tonight 6. Freedom Call 7. One Life One Death 8. Rising 9. Hell Just Arrived 10. Psycho Kiss 11. Come To The Feast 12. Exterminated
Értékelés

A legutóbbi Jaded Heart lemez leginkább onnan maradt meg az emlékezetemben, hogy a kezdő számban ügyesen lekoppintották a P. Mobil Kétforintos dalának főriffjét - még szerencse, hogy a legutóbbi Mobil album hangzásképét tekintve Schuszter Lóri valószí­nűleg nem nagyon hallgat külföldi hard rock lemezeket. No, de félre a tréfát, főleg az új album fényében, mely ezúttal szinte true heavy metalra véve a figurát nélkülöz mindenfajta úri huncutságot - s hát a fém harcosok leginkább a hősies pátoszról és nem a humorérzékről hí­resek. A súlygyarapodásért valószí­nűleg az új énekes, a semmiből hirtelen előtoppant svéd Johan Fahlberg a felelős, ki megvetően félredobva Bormann bluesban gyökeredző, finom, hard rockos témáit és dalnoki frazí­rjait öntötte páncélba a smaragd szí­vet. A végeredmény aztán erős germánosodásról tesz tanúbizonyságot, még akkor is, ha a gitárfutamok sokszor idézik a Malmsteen-i világot, ezzel is erősí­tvén az új súlycsoportba történő váltás releváns tényét. Biztos vagyok benne, hogy a legtöbb szőrőstökű ősfannak nem fog tetszeni a váltás - mit mondjak, jómagam, - aki leginkább a tradicionális heavy metalért vagyok oda - sem vagyok benne biztos, hogy az új irányvonalat egy olyan, markáns stí­lussal rendelkező csapatnak kellene erőltetni, mint a Jaded Heart: a Blood Stained Lies az Acceptet is megszégyení­tő riffelése, Judasos sikolyai, vagy a Freedom Call kétlábdobos, neoklasszikus speedelése ha nem is stí­lusidegen elemként, de leginkább csak szí­nesí­tő árnyalatként voltak jelen eddig a zenekar világában, ahol azonban most fő szervező parancsnokként vezénylik le a német támadást. Persze nem mintha rosszul tennék: a dallamok, ha keményebb környezetben is, de ütnek, az új énekes pedig egyszerű, ám elnyújtott csatakiáltásaival megfelelő mértékben képes hangsúlyozni a hősies és magával ragadó melódiákat. A Rising, vagy az introt követő Love Is A Killer a már emlí­tett Judas Priest-i attitűdként próbálja összemosni a hard rockot a metallal, mindkét elemből azok erényeit kiemelve s a végeredmény több mint meggyőző. A billentyűk igazából teljesen alárendelt szerepkörben próbálják tompí­tani a riffek menetelős szögletességét, szinte feleslegesen tömörí­tve a hangzásképet, a balladák pedig a harcias hozzáálláshoz illően csak töltelékként képesek egyfajta alárendelt szerepkört kiví­vni maguknak. Eltekintve attól, hogy Jaded Heart a lemezt készí­tő csapat neve, ez bizony egy izmos-tökös macsós heavy metal album: az eredetforrást csak a Come To The East kőbe oltott bluesa tudja megidézni: leginkább még ezt a szerzeményt lehetne elhelyezni a múlt évi Bormann AOR szólóba, jóllehet a két album kapcsolódási pontját legfeljebb a nanovilágban lehetne megtalálni.

Pontszám: 7.5