Liar Symphony: Choose Your Side (2005)

írta garael | 2006.02.17.

Megjelenés: 2005

Kiadó: Encore Records

Weblap: www.liarsymphony.com

Stílus: prog.-power metal

Származás: Brazí­lia

 

Zenészek
Vinicius Moure -billentyű Marcos Brandăo-basszgitár Villo Nolasco -ének Miro Rocha- dob Pedro Esteves-gitár
Dalcímek
01. The Shine 02. Lie 03. Slaves Of Tomorrow 04. Choose Your Side 05. Last Chance 06. Cry Of The Damned 07. Inner Suicide 08. After Life 09. Howling In The Dark 10. To Be About To Die
Értékelés

A Liar Symphony nevezetű brazil prog-power csapattal érdekességképpen nem valami prog.metál válogatáson, hanem a kemény fém elsőszámú ellenségpusztí­tójának a tiszteletére összeharsonált olasz Manowar tribute lemezen találkoztam először. Ráadásul éppen az egyik legkő-metálabb számukat, a Blood Of the King-et nyomták el, megfelelő véradagot zúdí­tva kifelé a hangszórókból, és az énekes csatakiáltására valószí­nűleg az Anakondák is tiszteleghettek, kéz hí­ján legalább egy fővetéssel. Akkoriban meg is voltam győződve róla, hogy a banda valamely helyi rabszolgaültetvényből kinőtt heavy metal csapat, némi latin temperementummal felvértezve. Mikor azonban kezembe került az együttes negyedik soralmuba, némikép revidiálnom kellett az álláspontomat: jóllehet nem állnak messze a heavy metal keményebb kötésű képviselőitől, zenéjük mégis inkább rokoní­tható a Dream Theater- Kamelot- balance of Power vonalhoz, ám úgy gondolom, hogy a döngölős, leginkább középtartományban vonuló dalokat egy true heavy fan is szí­vesen meghallgatja, főleg hogy az énekes "szőrös", ám nagy terjedelmű hangja inkább idézi az US Power hangbajnokait, mint a prog. vonal érzelmekben gazdagabb, hajlí­tósabb vokalistáit. Az olyan számok, mint a Malmsteen-i gitárjátékot idéző, tempós power riffel megáldott Last Chance felkerülhetne bármely power albumra, és a The Shine kezdőriffje is inkább idézi a genius rockopera egyik tételének vezérrifjét, mint az NHL -be is bőven beférő prog. hokibajnokok rafinált csavarásait. Ami megkülönbözeti még ezt a csapatot a szokásos prog-power konszern többségi tulajdonosaitól, az a brazil csapatokra jellemző fantasztikus dallamvilág. Mintha a dzsungel összes szí­nkavalkádja ott forogna a számok dallammeneteiben (bocs a képzavarért), példának okáért a lí­raiként induló, ám inkább powerbe forduló Cry Of the Damned akkora témát hoz, mely csak az Angra mértékével mérhető, az Inner Suicide-t pedig a cukornádültetvényen dolgozó rabszolgák is í­rhatták volna, annyi keserűség árad az egyébként döngölő alapriffel ellátott dalból. Az After Life-ban persze megmutatják a fiúk, hogy a musical sem állhat távol tőlük, a kezdő dallamok akár az operaház fantomjából is szólhatnának. A szövegek egyébként inkább az élet sötétebb árnyalataival foglalkoznak, melyhez jól illenek a számok nagy részét kitevő fenségesen vonuló power-prog epikus művek, némiképp a progresszí­vebb Dio, vagy a Tony Matin-os Black Sabbath korszakot is eszünkbe juttatva.

Pontszám: 9.5