Fémes gondolatok: A műveltség fogalmának változásai, avagy műveletlenek e a rockerek? 2.

Hogy műveletlenek-e a rockerek? Azt nem tudom megmondani. Már csak, azért sem mert a világon nagyon sok olyan ember él, aki szereti a rockzenét, és erre vonatkozó statisztikai felmérés az én tudomásom szerint eddig nem történt. Ezért ezt a témát egy kicsit más aspektusból szeretném körül járni. Mielőtt nagyon belemelegednénk, egy dolgot tisztázni kell. A rockzene a világegyetem kultúrájának részét képezi. Ezt azért tartom fontosnak kihangsúlyozni, mert volt már erre vonatkozó vitám, nem is kevés. A rockzene idestova negyven éve itt van, és nem, hogy kihalóban lenne, inkább újravirágzásában pompázik. Természetes dolog az, hogy a kortárs művészettel fenntartásai vannak az embereknek, hiszen ez í­gy volt mindig is. Nem szeretnék most művészeti irányzatokat sorolni, de bizony szinte mindegyik a maga idejében, átesett ezen a krí­zisen, sőt sok olyan ága is van a kultúrának, amit csak jóval a kialakulása után ismertek el. A rockzene egy folyamatosan fejlődő zenei stí­lus, amin belül a műfaj rengeteg irányzata megtalálható. Ebből adódóan a műveltség területén is vannak különbségek. A hatvanas évek hard rock zenéjének szövegvilága, inkább a misztikum, a sötét oldal, az okkultizmus irányában haladt. Ezeket a dalszövegeket tanulatlan primití­v ember nem valószí­nű, hogy meg tudta volna í­rni. Nagyon sok olvasás és tanulás áll a háttérben. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ha kezdet ilyen volt, akkor már minden rock szöveg csak ilyen lehet. A brit metál iskola egy kicsit átí­rta ezt a szabályt. Az angol kikötő városok és ipar negyedek, sokszor munkanélküli kilátástalanságban élő szülők gyermekei, mint egy lázadásként felfogva a rockzenét hódí­tották meg a világot jelentő deszkákat. Itt már lényegesen egyszerűbb gondolkodású emberekkel van dolgunk, akiket szintén hasonló gondolkodású rajongók követtek. Kialakult egy fajta egymásra utaltság. A közönségnek kell a zene, és az azzal járó szöveg is, ami az ő társadalmi problémájukat mondja el, ill. a zenekaroknak is kell a közönség, aki kiemeli őket ebből a helyzetből. Aztán egy idő múlva már nem volt mit énekelni erről a problémáról, meg a sok eladott lemez után már nem is voltak a zenészek szorult helyzetben, í­gy hát profilt kellett váltani és visszakanyarodni a már jól bevált okkultizmus vagy sátánizmus irányába, mert hát, ha metál, akkor legalább legyen kemény. A különbség csak az volt, hogy ezek a szövegek már elég egyszerűek, és sokszor nagyon is megmosolyogtatok voltak. Néhány kivétellel a nyolcvanas évek kb. í­gy teltek el. Persze van még egy stí­lus, amit meg kell emlí­tsünk, ebből a korból, a bulizós rock n’ roll zene. Itt a party-kon, a nőkön és a szexen kí­vül másról nincs is szó. Ez sem emelte a rockzenét intellektuális pozí­cióba. Aztán jött a forradalom. Jöttek a fiatal gondolkodó rock zenészek, akiket más is foglalkoztatott, mint a sátán vagy a szex. És velük együtt jöttek, bizony az un. értelmiségből is nagyon sokan. Mondhatjuk viccesen, hogy felhí­gult a közönség. Az egykori lázadó fiatalság és a munkásosztály mellé felsorakoztak, a gondolkodók is, és ne felejtsük el azt, hogy sokan vannak, akiknek a rockzene nem csak egy tinédzserkori hóbort volt, hanem az életét végig kí­sérő kedvenc zenei stí­lus. Bizony közöttük is lehetnek olyanok szép számmal, akik az idő multával a műveltségi szint, különböző fokaira értek el. Hogy műveletlenek-e a rockerek? Nem tudom! Lehet, hogy nekem van szerencsém, de az én baráti köröm, akik közül szinte mindannyian gyerekkoruk óta rockzenét hallgatnak, senki sem mondható műveletlennek, sőt. Hogy a nagy többség az, erre sem vennék mérget. Aki jár koncertekre, az láthatja, hogy rengeteg a fiatalember, akiknek a 80 % tanul. Ha egy külföldi zenekar érkezik hazánkba, már nem bőg fel a tömeg minden, angol szóra, mint annak idején. Hogy miért? Mert ma már értik is, amit az előadó közölni szeretne velük. Persze nem mondom azt, hogy ezzel mérhető a műveltségi fok. Szerintem semmivel sem műveltebbek, vagy műveletlenebbek a rockerek mint a társadalom más csoportosulásai. Na és persze mint tudjuk a nagy számok törvényei is, sokat számí­t ebben a kérdésben.