A Siker!: Villáminterjú Lévai Hangyássy Lászlóval, a Magazin lemez megjelenése kapcsán.

A Nail Records immár kezd hagyományt teremteni, hogy olyan régi nagy csapatok lemezeit megjelenteti, akiknek valami miatt ez annakidején nem sikerült. A Sámán és a Classica lemezek után most itt van a Magazin. A friss megjelenés kapcsán kaptuk el egy villáminterjúra Lévai Hangyássy Lászlót, aki alapí­tó tagja a csapatnak... HRM: Bele kell vágnunk a közepébe, mert igazán ez a mostani interjú tárgya. Hogyan jött az ötlet, hogy több mint húsz év után elkészí­tsétek ezt az albumot? Hangya: Ez az album mindig hiányzott a polcunkról, ugyanis amikor 1987-ben megnyertük a "Csillag születik" tehetségkutató versenyt, ami akkoriban még nagy szónak számí­tott, kaptunk egy lemezszerződést is. Természetesen ebből nem lett semmi. A sorozatos kudarcokon elkeseredve végül a csapat 1988 év végén feloszlott, illetve átalakult és Sing Sing néven folytatta a munkát tovább, de ez egy másik történet. De a kérdésedre válaszolva, igazából csak egy koncertre akartunk összeállni, aminek a sikerén felbuzdulva elhatároztuk, hogy elkészí­tjük azt az albumot, amit akkor nem sikerült kiadnunk. HRM: Van még olyan, aki emlékszik a Magazinra? Hangya: Remélhetőleg igen. Ha máshogyan nem, akkor a Sing Sing -en keresztül, mivel az első albumon két Magazin szerzemény is található, a Sí­rni csak a győztesnek szabad és a Katonák. HRM: Volt a zenekarnak több felállása is, miért pont ez lett a 2008-as Magazin? Hangya: Igazából ez volt az eredeti "Csillag születikes formáció". HRM: Újraalakulásról vagy csak egyszeri alkalomról beszélünk? Hangya: Igazából csak egy alkalmi formációról beszélhetünk, de ha esetleg jönnek fellépési lehetőségek, nem zárkózunk el előle. HRM: Akkor egy kicsit a lemezről. Ha jól hallom olyan dalok is felkerültek az albumra, amit tovább is vittetek magatokkal annak idején. Hangya: Igen, a Sing Sing zenekar megalakulásakor, az emlí­tett két dalt tekintettük kijelölendő útvonalnak, ezért is tettük fel az albumra. HRM: Néhány nóta nekem is ismerős volt, bár nagyon meg kellett erőltetnem magam, hogy előjöjjenek a húsz évvel ezelőtti emlékek. Viszont van egy dal, amire konkrétan megvan, ez a Kapuk előtt, amit mintha hallottam volna már más előadásban is. Konkrétan, ha jól emlékszem Szutorisz Karcsi és Dobi Sanyi és énekelte annak idején. Hangya: Igen, egészen pontosan a Hit Gyülekezete csinált a dalunkból un. "Jézuskás dalt", amit mi is csak később vettünk észre. Amikor vége lett a zenekarnak, Kun Peti (aki 87-88 ban volt a csapat gitárosa) átigazolt a Känguroo zenekarba, ahol közkézen forgott néhány Magazin felvétel. Néhány évvel később, amikor megalakult a Manhattan zenekar, Dobi Sanyi előrukkolt a " Hosszú forró nyár" cí­mű dallal, mint saját szerzeménnyel. Majd utána gyüliben a "Kapuk előtt" cí­mű dalunkkal. Természetesen ezt a jogvitát a Manhattannal rendeztük, de a Kapuk előtt átiratra még nincs megnyugtató megoldás. HRM: A Hosszú forró nyár igen poposra sikeredett, ez szándékos volt? Ez lesz a rádióbarát dal? Hangya: Rock zenekarnak vallottuk magunkat, de ez a dal már a megszületésekor is puhább volt, mint a többi. Mindenestre, ezt a dalt gondoltuk kezdésnek, majd meglátjuk, jól döntöttünk e? HRM: Mind a Classica, mind a Sámán zenekarok esetében sajnos meghiúsult a lemez élőbemutatása, nálatok ez, hogy lesz? Lesz koncert? Hangya: Remélhetőleg lesz, de a mikor, egyelőre a levegőben lóg. HRM: Rengeteg dologgal foglalkozol, hogy jut időd még a nosztalgiázásra is? Tényleg hány csapattal foglalkozol jelenleg? Hangya: Sokkal, de úgy érzem í­gy teljes az életem. Junkies, Zorall, Ramones Mania, Macskajaj, Rock'n Roll Swindle. HRM: Mik a következő terveid? Hangya: A próbatermünk zenei műhelyként funkcionál, ha megnézzük a csapatokat, szinte minimális eltéréssel ezzel a 7-8 zenésszel dolgozom évek óta. Most egy teljesen újfajta projecten gyúrunk, a Rock'n Roll Swindle zenekaron. A repertoárunk a tagok ( Barbaró Attila, Boros Péter, Szendrey Zsolt, Weisz László, Lévai Hangyássy László) előző zenekarainak dalai (Sing Sing, Sex Action, Dance, Junkies, Wild Side). HRM: Köszönöm a beszélgetést, remélem, sok emberhez eljut az album! Szakáts Tibor