Egy őszinte beszélgetés!: Exkluzí­v interjú Zserbóval!

A napokban csörgött a telefonom. Egy ismerős név állt a kijelzőn, akit régen láthatott a közönség szí­npadon. Zserbó ennyit mondott: "Itt vagyok Szakikám, mehet újra a rock n' roll." Rögtön megkértem Őt, hogy saját szavaival meséljen arról, amiért tűnt el egyik pillanatról a másikra. A következő beszélgetésben, teljesen őszintén elmondja mi vezetett ahhoz, hogy az alkoholhoz meneküljön, és jelenleg hogyan látja kapcsolatát, többek között Kalapács Józsival... HRM: Utoljára a Jeff Scott Soto buli előtt beszéltünk, amikor nagyon lelkesedve ecsetelted, hogy milyen odaadó munkával készültök a koncertre, majd a bulin már nem is léptél fel. Mi történt? Zserbó: Valóban í­gy volt, 100%-on pörögtem, és mire a célegyeneshez jutottunk, idegileg teljesen kimerültem, és a lehető legrosszabbat csináltam amit lehetetett. Alkohollal próbáltam kúrálni magam, és egyre mélyebbre kerültem. Itt jött el az a pont, hogy be kellett látnom, ez í­gy nem mehet tovább. Vagy úgy végzem, mint egy-két rocklegenda, vagy összeszedem magam. Az utóbbi mellett döntöttem, és kivontam magam egy kicsit a forgalomból, amí­g rendbe nem jövök. Ezért nem tudtam akkor vállalni a fellépést, amit hidd el, nagyon sajnálok, mert nagyon készültem rá. HRM: Ezután a Hard zenekarról is kevesebbet lehetett hallani, és a H.A.R.D. formációról, szinte semmit. Zserbó: Ez is í­gy volt. Sokat gondolkodtam, hogy mi az, ami idejuttatott. Nagyban közrejátszott például, ami ezzel a rock n' roll életformával jár. Egyre szarabb helyeken játszottunk, egyre rosszabb körülmények között. Folyamatos szélmalomharcot ví­vtam a szervezőkkel, a médiával stb... Rendszeresen falakba ütköztem. A Hard zenekart 2004-ben én hoztam létre. Felhí­vtam a Brumit (Csillik Zsolt), hogy van-e kedve megint belecsapni a rock n' rollba. Azért őt kerestem meg, mert nekünk volt egy kettőnk által í­rt nagyon erős lemezanyagunk még régről, amit a Takáts Tamással csináltunk Blue Fox néven, de sohasem került kiadásra. Ezt már akkor is külföldre szántuk. Kaptunk is szerződést, ami a mai napig meg van nekem, egy svájci producertől. St. Gallenben volt stúdiója az úriembernek, olyan, hogy akkor még életünkben olyat nem láttunk. Ő vállalta hogy felveszi az anyagot velünk, és megjelenteti a német területen, a Hungaroton meg nálunk. A Hungaroton viszont nem volt hajlandó közös kiadásra, úgyhogy a lemez fiókban maradt. A 10 számos demó anyag a mai napig meg van nekem, és tényleg nagyon jó. Tomi világszí­nvonalon énekelt benne angolul. Ez volt az alap, amin 2004-ben elindultunk. Ehhez í­rtam még egy-két új dalt. Az Égni kell, Sóhaj az ég felé, Égi jel. Brumi is hozott egy pár újat. Ez lett az első debütáló lemezünk. Mivel Tomi nem nagyon ért rá megkérdeztem a Kalapács Józsit hogy, van-e kedve itt énekelni? Ha igen, akkor í­rasson rá magyar szöveget és énekelje fel. Brumi javasolta, hí­vjuk el a Váry Marcit dobolni, én meg szóltam Free-nek, aki régi gyerekkori haverom volt. Ez egy nagyon erős felállás volt, ezért ütött akkorát. A mai napig ezt tartom én a Hard zenekarnak. HRM: Ez mind szép és köszönöm, hogy végre megosztottad velünk, hogyan is alakult a csapat, de mitől lett ebből kettő? Zserbó: Szép lassan elkezdődtek a problémák. Marci nem ért rá, mert a Kiss Foreverrel folyamatosan játszottak. Cseredobos megfordult vagy három is nálunk, mire úgy döntöttem, hogy beveszem a Donászy Tibit állandó tagnak. Marcit egyébként, mint embert, és mint zenészt is nagyon nagyra tartom, és biztos vagyok benne, hogy fogunk mi még együtt játszani. Még vele kezdtük el csinálni a 100% Hard lemezanyagot, de végül is Tibivel vettük fel. Közben jött a többi probléma. Folyamatos ütközések voltak a Józsi saját zenekarával, és ez mindig vitákra adott okot. Először a Free ismerte fel, hogy ez egy elég lehetetlen helyzet, és mivel én voltam a zenekarvezető, mindig nekem mondta el. Tavaly novemberig bí­rta a gyűrődést, utána bedobta a törülközőt és kiszállt. Ez már tényleg komolyabb érvágás volt, mint ahogy gondoltam. Free jó haverom volt és nagyon kreatí­v szerzőtárs is. Alig találtam helyére billentyűst. Végül is a Gyöngyösi Gabi vállalta. Ő viszont ugyanúgy rengeteg zenekarban játszik, és mellette vitorlázik is, úgyhogy vele szintén nehéz egyeztetni. HRM: Ezeket talán még egy kis szervezési és kompromisszum készséggel meg lehetett volna oldani, nem? Zserbó: Talán, de a fő probléma viszont nem ez volt. A legnagyobb baj, amit már az elején is sejtettem, hogy a Józsinak nem áll jól ez stí­lusú zene, amit mi játszunk, ráadásul be van skatulyázva. Ő egy metálikon. Ebből a szerepből nem tudjuk kirángatni, bármilyen dallamos rock dalt í­rhatunk neki, Ő mindig a Kalapács Józsi lesz, a Pokolgép énekese. A közönség a mai napig í­gy tudja, és ezt is várják tőle. Én viszont olyan zenét szeretnék játszani, amit szeretek, és az nem heavy metal, amit a Józsitól várnak az emberek. Jött egy külföldi felkérés, még a lemezfelvételkor, hogy vegyünk fel pár számot angol nyelven. Ekkor ismertem meg B.Z. -t, akit a szövegek megí­rására kértem fel. Felénekelte demo szinten előre a számokat. Én már ekkor hanyatt estem, hogy hol bujkált ez az ember idáig? Aztán Józsi feltolt még a 3 számot, ami rajta is van a lemezen. Nem akartuk felrakni, de a kiadó úgy döntött, ha már megvan, felteszi. Ezért csináltunk jó hosszú szünetet a lemez végén a bonusz dalok közé. Nem akarom a Józsit bántani, mert nagyon jó előadónak tartom, és elismerem a munkásságát, de Ő is belátta, hogy neki ez nem megy. Viszont az angol nyelvűt mindenképpen meg akartam csinálni. Ezért kiválasztottam a dalokat, és megkértem a B.Z. -t, hogy énekelje fel. Ebből lett az eddigi legjobb anyagunk, a Traveler cí­mű korong. Viszont az eredeti kérdésedre visszatérve, hogy kiről mit és mennyit lehet hallani? A Hard tavasszal a szokásos bulikat játszotta vidéken, egyre kevesebb érdeklődő előtt. A H.A.R.D. formációval pedig rögzí­tettük három számot egy profi stúdióban, de erről később. HRM: Úgy tűnik nekem, hogy mindkét csapatnak Te vagy a mozgató rugója. Zserbó: Ez í­gy van, illetve í­gy volt. A Kalapácsos féle Hard-ból kivették a motort. Kerestek helyettem egy másik embert, amikor betegeskedtem. Ez nekem akkor nagyon rosszul esett. Egyedül Brumi tartott ki mellettem, viszont ahogy kezdtem jobban lenni, beláttam, hogy ennek í­gy kellett történnie. Semmi sincs véletlenül. Az angol nyelvű előrevetí­tette a jövőt. Jelenleg teljes erőbedobással ezen dolgozunk B.Z. -vel és Brumival. A B.Z. egy fantasztikusan jó zenész. Amellett hogy egy csomó hangszeren játszik, és kitűnően énekel, még kiváló számokat is í­r, amiket saját maga fel is demóz otthon. A szövegeket is ő í­rja, és kitűnő frontember. Egy teljesen új dimenzió nyí­lt ki előttünk. Nincs már olyan, hogy egy dalt azért nem csinálunk meg, mert nem áll jól az énekesnek. Bármit elénekel, ebben a tradicionális rockzenében, és vele bátrabban nyúlhatunk akár AOR-osabb témákhoz is. HRM: Hogy vagy most? Készen állsz a további munkára és koncertezésre? Zserbó: Köszi, most már teljesen jól vagyok. Pontosan tudom, hogy mit szeretnék csinálni. Nem, hogy készen állok, hanem mint emlí­tettem, már dolgozom is. A koncertezésnek is eljön az ideje. HRM: A Soto buli előtt felröppent a hí­r, hogy konkrét ajánlatotok van egy külföldi menedzsertől és pont ezért kellett a H.A.R.D. formációt kicsit másképpen megoldani, mint anyazenekarát. Zserbó: Nem, ez nem teljesen í­gy volt. Amikor angol nyelvű cd-nk elkészült, B.Z. nyitott hozzá egy myspace oldalt. Erre felrakott három dalt í­zelí­tőnek, még a megjelenés előtt. Ez tavaly novemberben volt. Ekkor kaptunk egy e-mailt egy bizonyos Beau Hill nevű úriembertől, hogy nagyon tetszik neki, amit csinálunk, és szí­vesen lenne a zenekar producere néhány dalban, és hogy küldjük el a többi dalt is. Aki nem ismerné Beau Hill munkásságát, azoknak megemlí­teném, hogy ő volt a producere többek között a Winger, Ratt, Europe, Alice Cooper és még sorolhatnám hány világhí­rű előadó albumainak. Először azt hittük, hogy valami vicc, vagy valaki szórakozik, de ez tényleg Ő volt. Kiküldtük neki a Traveler albumot. Ebből kiválasztott három dalt, amit ő a legjobbnak tartott. A kérésére újra feljátszottuk a dalokat apróbb változtatásokkal, minden effekt nélkül. Kb. két hete jött meg a nyaralásból, akkor irt megint, hogy még van egy munkája, azt befejezi, és utána tud a mi anyagunkkal foglalkozni. Ahogy í­gérte jött is a várva várt e-mail, hogy most már mehet az anyag. Kedden reggel adtam fel neki Fed-Ex-en, úgyhogy most már nála van. Nagyon várjuk, mit hoz ki belőle. Érdekes hogy ő is a legdallamosabb AOR-os számokat választotta ki. HRM: Tehát most elkezdett dolgozni az anyagon. Szerinted, mi lehet a következő lépés? Zserbó: Valószí­nűleg egy hónapon belül elkészül vele. Ahogy kész, kiteszi a saját weboldalára, amit állí­tólag előszeretettel látogatnak a nagyobb kinti kiadók, de természetesen mi is szétküldjük, ahova tudjuk. Ez is milyen érdekes, hogy ott hogy állnak a dolgokhoz. Az egyik telefonbeszélgetésben, mert azóta többször beszélt telefonon a B.Z.-vel, Ő kérdezte, hogy felteheti az oldalára a dalokat, ha készen lesznek. Nem is sejtette, hogy nekünk mekkora megtiszteltetés, hogy vele dolgozhatunk. Ha az egészből semmi nem lesz, csak megcsinálja a számokat, akkor is ez egy nagyon nagy elismerés. Ő naponta százával kap demokat meg dalokat mindenféle zenekaroktól, és nem hogy mi kerestük Őt, hanem Ő talált meg minket. Ez beigazolta, jó úton járunk, és azt is, hogy jól tettem, amikor a B.Z.-vel énekeltettem fel a lemezt. HRM: Mennyire tudja felvállalni a H.A.R.D egy esetleges külföldi menedzser irányí­tását? Gondolok itt egy esteleges határon túli turnéra? Zserbó: Beau Hill egy producer. A producer fogalom nálunk nem nagyon ismeretes. A producer olyan, mint egy zenei rendező, sőt az is. Ő választja ki a számokat, hangszerel, és a hangzást is ő keveri. Magyarul, megadja a lemez megszólalását. Ha egy jó producerrel dolgozol, nagyobb az esélyed rá, hogy egy jobb kiadó adja ki a lemezedet. Ha van kiadód, utána jön a promoter vagy a manager. Az ő dolga, hogy koncerteket szervezzen. Általában az egyik hozza a másikat. HRM: Tudom, hogy ez egy tézis, amit most kérdezek és nem is kell válaszolnod rá, ha nem akarsz. Ha választás elé kerülsz, melyik formációt választanád? Zserbó: Már nem kerülök választás elé, tehát ez már nem is kérdés. Nyomom tovább ahol abba hagytam; H.A.R.D. B.Z-vel. Ebben viszont nincs benne az új billentyűs, mert ő az elején kijelentette, hogy ő nem hisz ebben és nem is érdekli a dolog. HRM: Mik a közeljövő tervei? Mikor láthatjuk a zenekart magyar szí­npadon? Zserbó: Most teljesen arra koncentrálunk, hogy valami kiadót találjunk a kinti megjelenéshez. Írjuk az új dalokat, mert nyilván nem a Traveler anyagot szeretnénk megjelentetni megint. Azért arról egy pár dal biztosan felkerül még egy esetleges kinti lemezre. Természetesen játszani is fogunk az anyaggal, de nem mindenáron. HRM: Kí­vánok nagyon sok egészséget és kitartást! Várjuk a fejleményeket! Zserbó: Köszi! Ahogy kész az anyag azonnal kapjátok. Szakáts Tibor