Uriah Heep: Salisbury

A beat hullám utáni második nagy brit lökés (Black Sabbath, Deep Purple, Led Zeppelin) egyik gyöngyszeme a Uriah Heep. Bár eddig megjelent 25 lemezük, mégis valahogy úgy érzi az ember, mintha a felsorolásban emlí­tett zenekarok mögött kullogna. Persze Ők is ott voltak a hőskorszak nagy fesztiváljain, körbeutazták a világot számtalanszor, mindenki ismeri a nevüket, de nem példálóznak mégsem egy-egy lemezükkel, vagy dalukkal annyit az emberek. Hozzáteszem, az állandó és meghatározó zenészek vándorlása sem tett jót a csapatnak. Sokszor tértek el az eredeti úttól, amit nehezen viselt a közönség. Valahogy mégis mindig sikerült túlélniük a válságos időszakokat, és bár sokszor nem tudni milyen felállásban, de jelenleg is koncerteznek. Az elmúlt években hazánkat is többször meglátogatták. A Salisbury a zenekar második albuma, amely szintén abban az évben jelent meg, mint a Very 'eavy ... Very ' umble névre keresztelt első korong. Aki annak idején a magyar rockzene és rockzenészek körül legyeskedett, már ismerhette Őket, mert az NSZK-ban ekkor az Omegával is turnéztak. Sokan mondják, hogy a Heep Purlpe koppintás, de azért ennél egy kicsit több, amit hallunk tőlük. Nem volt könnyű dolgom ezzel a lemezzel. Így elsőre nagyon nehéz a mai füllel hallgatni a régi anyagokat, de kétségtelen, ha az ember rááll újra ezekre a gyöngyszemekre, nagyon sok értéket fel tud fedezni bennük. No lássuk! BIRD OF PREY : Minden bevezetés nélkül belecsapnak. Itt rögtön azt gondolná az ember, egy nagyon dögös rock n' roll következik, de Heep nem ez. A Heep a változatos zenék csapata. Fantasztikus vokállal és egy kicsit a mai fülnek szokatlan fejhangos, áriázós énekkel megadják az alaphangot a lemezhez. Lehet, hogy ez az én heppem, de ki nem állhatom, ha a számok elhalkulva érnek véget. Tudom ez annak idején nagy divat volt, de a Bird Of Prey az élő példa arra, hogyan nem szabad ezt alkalmazni. THE PARK : Egy gyönyörű Hensley dal. Remélem, hallhatjuk tavasszal élőben. Nagyon szépek az akusztikus gitárok benne és az ének taní­tani való még most is. A szám felénél pedig elindul a jazz-jam. Nagyon jó!!! TIME TO LIVE : A dal, ami első hallásra bármelyik P. Mobil, P. Box albumra is felfért volna, és azt hiszem fel is fért, csak egy kicsit átgyúrva. A Hammond orgona és az igazi hardrock gitársound taní­tani való egyvelege a dal. LADY IN BLACK : Talán az egyik legismertebb Heep dal. Kétségtelen, hogy már akkor is a voltak úgynevezett rádióbarát dalok, és ha voltak, akkor a Lady In Black abszolút az. (Amikor ezt a cikket í­rtam, pont egy kereskedelmi rádió hallgattam, ahol ezt a dalt forgatták éppen) Nekem kicsit country-s í­ze van, ami szerintem nem annyira illik bele a zenekar Salisbury albumra kitalált koncepciójába. Ha nem ismerném és hallottam volna százszor a dalt, most azt mondanám, a lemez gyenge pontja, de nem mondhatom... HIGH PRIESTESS : A B oldal nyitó dala. Ismét visszatértünk a Hensley világához, ami azt hiszem tényleg alappillére a Uriah Heep zenéjének. Lendületes, dallamos, fantasztikus vokálokkal telerakott hardrock alapmű. Talán a vége, ami elrontja a dalt. Soha nem értettem, annak idején miért nem fejezték be a számokat... (bocsánat, hogy ismétlem magam) SALISBURY: A cí­madó dal egy nagyon merész vállalkozás volt. Igaz, hogy a Salisbury a zenekar második albuma, de ne feledjük, hogy egy évben jött ki az elsővel, í­gy szinte még az ismeretlenségben kiadott anyag. Egy nagyzenekari résszel kezdődik, ahol nekem igazán a rézfúvós szekció tetszik a legjobban. Ahogy hallgattam az anyagot eszembe is jutott, mennyire kiszorultak a fúvósok a rockzenéből. Kár! Szerintem nagyon összeillenek pedig. A Salisbury igazi hardrock alapmű. Ha valaki ezt a dalt meghallgatja, olyan "korképet" kap ebből az időszakból, hogy rögtön megért mindent. A hatvanas évek végén, és a hetvenes évek elején a hardrock, igazán a műfajok keveredése volt. A woodstock-i hippi hangzástól a broadway musical-einek és a füstős jazz klubok improvizatí­v elszállásainak egyvelege, amit a Uriah Heep ebben a dalban előadott. Nem tudok rá mást mondani, mint alapmű. Nem a Uriah Heep volt a meghatározó csapata ennek a korszaknak, de, hogy a Salisbury albummal Ők is beraktak a Hardrock templomának alapköveibe, ez elvitathatatlan!