Led Zeppelin: IV

Írásaimban sokszor előkerül, az "egy életben csak egyszer" fogalma! A legtöbb tehetséges művésznek elérkezik pályafutása során egy olyan pillanat, amikor - bár addigi munkái is kiemelkedőek voltak -a múzsa csókja "rúzsosabb", mint korábbi alkotásainál. Az 1968-ban a Yardbirds gitárosa, Jimmy Page által alakí­tott Led Zeppelin, negyedik albumánál érkezett el a világ tetejére. Mivel az eredeti borí­tón, egy lebontott ház falára kiakasztott képen szereplő rőzsecipelő öreg mellett csak a zenekar tagjait jelképező 4 szimbólum szerepelt, a rajongók egy része a mai napig "Four Symbols"-ként emlegeti, az egyébként hivatalosan cí­m nélküli négyes sorszámot viselő albumot. A Zeppelin első lemeze 1969. január 12-én látott napvilágot, í­gy a Led Zeppelin IV. 1971. november 8-i megjelenése egészen elképesztő alkotói tempót mutat. Az első három korongon található szerzemények alapjaiban rengették meg az akkori rock társadalmat. Nem csoda, hogy olyan dalok után, mint a "Good Times, Bad Times", a "Communication Breakdown", a "Whole Lotta Love", vagy a "Moby Dick", senki sem sejtette, hogy egy évvel a kimagasló hármas korong megjelenése után érkezik nyolc olyan szerzemény, mely "még egy lapáttal rátesz" és végérvényesen a klasszikusok közé emeli a Led Zeppelin-t. Az albumot két elsöprő rock'n roll felvétel indí­tja. A "Black Dog" és "Rock and roll" ma már örökzöldek. Valószí­nűleg nincs a földön olyan kicsit is "képzett" rocker, aki ne üvöltené szí­vesen Robert Plant-el, a John Bonham dobos által zseniálisan széttöredezett ritmusú "fekete kutya", vagy a dal cí­mének megfelelően őszinte és tiszta "rákenroll" ének témáit. A lemez indí­tása egy vad rock albumot feltételez, de természetesen nem a Led Zeppelin lenne, ha rögtön a harmadik szerzeménnyel nem vinné el a hallgatót egy teljesen más irányba. (A) "The Battle Of Evermore" finom, Jimmy Page gyönyörű mandolin játékával induló és egy vendég énekes, Sandy Denny varázslatos vokáljával szí­nesí­tett lí­rája, lemenő nap árnyékában zöldellő mezőkre varázsolja a hallgatót. Ringat, simogat, elvarázsol. Elvarázsol azért, hogy hangulatilag már felkészülve másszuk meg a mennyország lépcsőit. A negyedik album negyedik dala az, amelyet még az is ismer, akinek a rockzenéhez semmi köze sincsen. A "Starway To Heaven" a zenekultúra egyik legkiemelkedőbb lí­rai szerzeménye. Vezérmotí­vumát még ezredszer is képtelenség hátborzongás nélkül hallgatni. John Paul Jones basszusgitáros érzéki fuvolajátéka, Plant fájdalmas éneke, Jimmy Page halhatatlan gitárszólója és Bonzo telitalálat dobolása, végtelen magaslatokba repí­ti az albumot. A nyolc perces szerzemény olyan, mint a jó, nemes bor. Cseppenként kell í­zlelni, élvezni a zamatát! Maga a csoda! A monumentális szerzemény után jól esik a "Misty Mountein Hop" rockos, lazára vett "döngölése", szavalós éneke. Ez a dal a lemez legjátékosabb szerzeménye. A "Four Sticks" ismét a Zepp "elvontabb" oldalát mutatja. Bonham törzsi dobokra emlékeztető ritmusozása után Page elringató gitározása, majd egy szinte falsnak hangzó szintetizátor futam adja a "négyes korong" legprogresszí­vabb pillanatait. A hetedik dal egy újabb klasszikus. Cí­me "Going To California", és a "Starway..." mellett az album másik gyönyörű, lí­rai darabja. A szerzemény egyértelműen Robert Plant varázslatos hangjára épül, mely hangulatában annyira szárnyaló, magával ragadó, hogy nem Kalifornáig, hanem egyenesen egy másik bolygóig repí­t. A befejező tétel egy blues, mely a "When The Levee Breaks" cí­met kapta. Bonham zuhogó dobalapjára Plant szájharmonika játéka, majd kántáló, lebegős éneke simul. A sok kimagasló szerzemény mellett talán egy kicsit szürkébb ez a dal, de í­gy is sok zenekar a fél karját odaadná egy ilyen nótáért. A Led Zeppelin IV. valóban korszakalkotó lemez, melyet követtek még csodálatos albumok, mint például a Houese Of The Holy, vagy a Physical Graffiti, de egyik sem tudta még csak meg sem közelí­teni a négyes korong tökéletességét. Mint ismeretes, a Led Zeppelin 1980. szeptember 25-ig tudott kí­sérletet tenni arra, hogy még egyszer fel tudjon repülni a "négy szimbólum" által épí­tett magaslatra. Ezen a szomorú napon John "Bonzo" Bonham halálával lezárult a rock egyik legváltozatosabb, legszebb fejezete. A Led Zeppelin befejezte pályafutását. A Led Zeppelin IV. november 8-án ünnepelte 35. születésnapját. Az album eddig világszerte 35 millió példányban kelt el. Végtelenül igényes, sok stí­lust ötvöző, szépséges! Klasszikus alapmű! Lehet élni nélküle, de nem érdemes.