2010 legjobbjai - TShaw
írta TShaw | 2011.01.06.
Az év lemeze 1. Treat: Coup The Grace
2. Salute: Heart Of The Machine
3. Scorpions: Sting in the Tail
4. Marty Friedman: Bad DNA
5. Kaipa: In The Wake Of Evolution
6. Last Autumn's Dream: A Touch Of Heaven
7. Steve Lukather: Alls Well That Ends Well
8. Holiness: Beneath The Surface
9. Paul Gilbert: Fuzz Universe
10. Mystery: One Among The Living Treat: Vitathatatlanul az év megjelenése, amit majd fél évvel azután is sokszor elővettem, hogy a lemez felkerült a polcomra. Olyan melodikus hard rockot prezentál a zenekar, amivel lassan harminc éves karrierjük relatíve csúcsát is elérték, ami mindenképpen elismerésre méltó. Kritika itt . Salute: Ahol Mikael Erlandsson énekel, ott számomra csalódás kizárt, és ha még a zenei háttér elrendezésében is ő játssza a kulcsszerepet, végképp csak jó sülhet ki a dologból. Kritika itt. Scorpions: Ezen sokat törtem a fejem... Furcsa érzés, hogy hamarosan megszűnik ez a legendás zenekar, és őszintén szólva, lehet, hogy részben ezért is tettem őket ennyire előkelő helyre, de attól függetlenül valahogy le kell rónunk előttük a tiszteletünket. Ha tényleg befejezik, akkor ez a lemez tökéletes pont az i-re. Garael kritikája itt. Marty Friedman: Egy vitatott előadó vitatott lemeze, mely azonban túllép az instrumentális gitározás hagyományos keretein. Hogy mennyire jövőbe mutató, vagy stílusalkotó, azt még nehéz megítélni, de szerintem lesz még ennek folytatása. Mestermunka. Kritika itt. Kaipa: Fülbemászó, szépséges, szimpatikus, naiv prog. rock zene, ami úgy gyógyítja a lelken ejtett sebeket, mint egy csodafőzet, ragadós kedvességével pedig még a Spock's Beard amúgy szintén kiváló korongját is simán lekörözte. Kritika itt. Last Autumn's Dream: Mikael Erlandsson + romantikus skandináv AOR = LAD. Hibátlan, de 2010-re a Salute beérte az anyabandát. Adamwarlock kolléga kritikája itt. Steve Lukather: Amikor egy zenész több évtized kemény munka, és egy szinte már átláthatatlan, vendégszereplésekkel teli diszkográfia után még képes ennyire érzelmes és jó lemezt készíteni, akkor tényleg kiviláglik a művészi zseni. Vitathatatlanul az év egyik nagy megjelenése. Meszo olvasói írása a lemezről itt. Holiness: Brazil dallamos metal zene, női énekhanggal, fémes hangzással, ám AOR-ba hajló daltémákkal. Igazságtalan lenne, ha lehagynám őket a listámról, főleg, hogy a magazin hasábjain annak idején nem kaptak helyet. Paul Gilbert: Mesteri instrumentális alkotás, a szokásos Gilbertes tekerésekkel, változatossággal és tudással. Friedman után a második legjobb instrumentális albuma az évnek. Kritika itt. Mystery: Régen került terítékre ez az abszolút másodvonalbeli prog. zenekar, ám kellemes, rendkívül atmoszférikus albumával még mindig bármikor le tud venni a lábamról - ezúton is ajánlom mindenkinek, aki fogékony az ilyesmire. Kritika itt. Ezen felül természetesen számos más élvezetes album is terítékre került idén, amik éppen csak lecsúsztak a listáról, így például: a Kiske-Somerville páros, Joe Elliott , a Giant , a Royal Hunt , és az Accept lemeze. Az év dala 1. Last Autumn's Dream: Candle in the Dark
2. John Norum: Born Again
3. Firecracker: Gamekeepers Song
4. Treat: No Way Without You
5. Salute: Feed Your Hunger
6. Marty Friedman: School Spirit Delinquent
7. Bad City: Wildlife
8. Royal Hunt: End Of The Line
9. Cathedral: Ghost Galleon
10. Houston: Hold On Last Autumn's Dream: Gyönyörű, zongorás felvezetéssel startoló, fülbemászó ballada. Legnagyobb erénye jellegzetes gitártémája, Erlandsson nagyszerű, a témához passzoló hangja és a dal rendkívül hangulatos hangvétele. John Norum: Nem éppen enyhe a Dokken utóérzés, viszont a maga kissé primitív módján olyan dögös lett ez a nóta, hogy az egész 2010-es korong legjobb pillanatává is kinőtte magát. Ma is gyakran szól. Firecracke: Lehet vitatkozni a lemezről, én azok táborába tartozom, akik szerint igenis egy mestermű született a lengyel hangszermágusoknál. Különösen ez a nóta nyerte el a tetszésemet, mely számomra tényleg a dallamközpontú prog. metal folytatása a Dream Theater munkássága után. Treat: Hangos, dögös, slágeres, jól összerakott, egyszerűen tökéletes. Salute: A szokásosan hatásvadász Erlandsson ballada, amiből minden lemezén kell lennie legalább kettőnek. Ennek ellenére vitán kívül átlag fölötti alkotás, egy szebb világban már hülyére játszották volna a rádióadók. Marty Friedman: Fogunk még ezen vitatkozni, talán évek múlva is, de nekem tetszik hősünk új zeneisége, különösképpen ez a dal - bár őszintén szólva, véletlenszerű bökés után választottam, mert sok remekbe szabott nóta van még az albumon. Bad City: Debütkorongon debütslágerrel kezdeni a karriert nem semmi dolog, márpedig ebben a számban minden megvan, ami a sikerhez kellhet. A mára kissé telített és elszürkült post glam metal szcénában sikerült újat mutatni a csapatnak, ezért pedig minden elismerés megilleti őket. Royal Hunt: Felemelő hangulatú nóta a csapat idei albumának elejéről, mely eddigi pályafutásom talán első nagy meglepetése volt. Még manapság is gyakran veszem elő. Cathedral: A kétlemezes doom eposz ugyan sokadik nekifutásra is megfekszi az ember gyomrát, ám vannak rajta dalok, amiket kiemelve javulhat az összkép - például ez a nóta, mely rendelkezik egyfajta slágeres töltettel is, amellett, hogy kellőképpen nyomasztó és bizarr is. Houston: Friss hús AOR banda, akiket sok fórumon a stílus legújabb nagy reménységének kiáltottak ki, bár én még nem lelkesedtem be tőlük annyira... Kezdetnek tényleg nem volt rossz az albumuk, ahogy ez a dal is remek választás volt nyitó kislemeznek. Az év zenekara 1. Scorpions
2. Treat
3. Iron Maiden
4. Mikael Erlandsson
5. Accept Objektívan szemlélve az év eseményeit, lemezmegjelenéseit és külföldi turnéit, nekem úgy tűnik, hogy a hosszúra nyúlt Scorpions búcsú az abszolút legfontosabb eseménye az évnek, legalábbis rockzenei értelemben. Persze, ha a dolog kamu volt, majd szépen visszavonom az egészet a jövő évi értékelésemben... hehe. Idei albumukról Garael kritikáját lásd fentebb. A Treat dobogós helyének oka: visszatérő lemez, mely magasan felülmúlja az addigi munkásságot, sikeres turné, és megannyi apró jel, ami arra utal, hogy a banda komolyan gondolta az újrakezdést. Ha ez így folytatódik, talán lassan elfoglalhatják a hard rock színtéren nekik kijáró helyet. Idei lemezükhöz a kritikámat lásd fentebb. Új lemezükkel rengeteg sikerlistát bevettek, a jó eladások mellett pedig kiadós turné is volt idén, és őszintén szólva, talán róluk született a legtöbb pozitív töltetű hír a 2010-es évben. Vitán felül az év egyik legfontosabb bandája volt az Iron Maiden. Friss albumokról Adamwarlock kritikája itt. Erlandsson idén összesen négy lemezen énekelt, ebből kettő a saját zenekara, (Salute, Last Autumn's Dream, rájuk fentebb már hivatkoztam), kettő pedig alkalmi projekt munka, melyek közül a Phenomena album szerkesztőségünkben is nagy sikert aratott - és ne feledkezzünk meg a Shining Line projektről sem. A hamarosan megérkező LAD lemezen majd kiderül, mennyire fáradt el... Az Accept új énekesével sokak szerint rávert az eddigi munkásságukra, és meglepő módon a lemez még az eladási listákon is kiválóan teljesített. Ha jövőre elér hozzánk a turnéjuk, rengeteg rajongó lesz oda a gyönyörtől! Kotta kritikája az idei lemezről itt. Az év csalódása, 2010-ben nem teljesült kívánságok Természetesen két nagy muzsikus, Ronnie James Dio és Steve Lee halála. Ezen kívül a legkiábrándítóbb eseménysor a Dream Theater és Mike Portnoy közötti szánalmas vita (ám abban hiszek, hogy a szakítás még pozitív eredményeket is hozhat), a beígért magyarországi Treat koncert elmaradása, valamint egy számomra balszerencsés esemény, a budapesti Paul Gilbert koncertről történő igazolt hiányzásom. Albumok tekintetében Bret Michaels és Yngwie Malmsteen voltak azok, akik nem hogy nem teljesítették az elvárásokat, de már-már szemen is köpték a rajongóikat, nekik ez nagy fekete pont. Voltak még csalódást okozó albumok a kínálatban, de őket mindenképpen ki kell emelnem. Az év kellemes meglepetése, kívánságok 2011-re Nagy öröm volt látni a Damn Yankees alkalmi reunion fellépését, ezen kívül pedig megismertem néhány zenekart, akik mára masszívan befúrták magukat a legnagyobb kedvenceim listájára, ilyen például a Cheap Trick és a Treat.
Öreg motoros kedvenceim is sok örömet okoztak - volt például budapesti Kiss koncert. Friss lemezeivel óriásit alkotott a Salute és a Last Autumn's Dream gárdája is. Bár csak tribute zenekar, nagyon pozitív élmény volt a Letz Zep budapesti fellépése, valamint Ozzy Osbourne bulija. A 2011-es évre leginkább a Treat és a Salute elcibálása lenne a kívánságom Budapestre, esetleg egy új album a két csapattól. Ezen kívül szerfelett érdekelne a beígért új Outloud, Kiss, LAD stúdióalbum, a Def Leppard koncertlemez és a márciusi Steve Lukather koncert.
Végezetül minden kedves HRM olvasónak AOR-ban és melodikus hard rockban gazdag 2011-es évet kívánok!
Legutóbbi hozzászólások