Salute: Heart of the Machine
írta TShaw | 2010.11.18.
Megjelenés: 2010
Kiadó: Escape Music
Weblap: Weblap: http://www.escape-music.com/news.htm
Stílus: AOR
Származás: Svédország
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Hát, végül ide is eljutottam, kezemben a Salute 2010-es korongja. Különleges zenekar ez a számomra, melyet majdnem születésétől fogva követek nyomon, és mindmáig egyetlen egyszer sem csalódtam munkásságukban. A történet tavaly kezdődött, amikor a Last Autumn's Dream pacsirtája, Mikael Erlandsson új mellékprojektbe kezdett, melyben billentyűsként és énekesként jeleskedett, támogatásként pedig maga mellett tudhatta Martin Kronlund gitárzsenit és Imre Daunt, aki a dobokat szólaltatta meg. Első lemezük, a 'Toy Soldier' (itt tessék utána olvasni) a 2009-es év egyik nagy dobása volt az AOR színtéren, majd hősünk részt vett néhány egydalos, sztárokat felvonultató projektben, végül pedig idén megjelentette a Salute új lemezét, jelen írás tárgyát, melyre néhány hang erejéig meghívták a csapatba David Reece-t és Henrik Thomsent is. Ha a LAD és a Salute zenéjének sok rendkívül kedves és szimpatikus attribútuma közül egyet szeretnék kiemelni, akkor az az eredetiség lenne. Az Erlandsson hangjára épülő lemezek a skandináv dallamos rock színtér azon alkotásai közé tartoznak, amik az új irányvonalat, a modern AOR irányzatot képviselik. Persze tagadhatatlan a nyolcvanas évek végi legendás zenekarok hatása, de ezek az albumok mindenképpen előremutatóbbak, mint bármelyik másik hasonszőrű alkotás - még annak ellenére is, hogy zeneileg nem robbantanak ki forradalmat, egyszerűen csak mentesek a régi patronok eldurrogtatásától, helyettük vadonatújakat gyártanak maguknak. De hogy végre szóljunk is valamit a lemezről, furcsa mód a friss Salute korongra még az önismétlés vádját is ráaggathatjuk. Megdöbbentő a hasonlóság a 'Toy Soldier'-rel, akár a megszólalást, akár az album felépítését, akár a dalokat tekintem - viszont vizuális téren most nagyon betaláltak a designerek. A hangzás ezúttal valamivel összetettebb és bátrabb, de ez csak néhány bevezető dallam esetében érhető tetten - az albumnyitó Higher intrója például techno zenét ígér néhány másodperc erejéig, de istenemre mondom, tökéletesen passzol a nóta elé. Mikael Erlandsson hangja is hozza a színvonalat, kissé steril, érezhetően stúdióban felturbózott orgánumát azonban még mindig nem lehet nem kedvelni. Remekül passzolnak hozzá az érzelmes dalok és a tempósabb szerzemények egyaránt, most is bizonyítja, mennyire univerzális előadó - anno punkként kezdte az ipart, hát nem döbbenet? Érdekes módon az album címadó dala ezúttal is a lemez egyik legnagyobb durranása, akárcsak a debütáló korongon, és most is a lemez közepén kapott helyet, mintegy kettéosztva az anyagot, ráadásul itt aztán nincsenek töltelékdalok! A lemezre felkerült 11 nóta hibátlan, sehol egy unalmas rész, laposabb momentum - a 'Toy Soldier'-re annak idején azért került két, fárasztóra sikeredett dal. Figyelvén a számok terjedelmét, nagyon kíváncsi voltam a lemez végére hagyott Your Servant Tonight című dalra. Vajon sikerül a csapatnak újra írnia egy Yesterday's Always Been Gone-t? Nos, tulajdonképpen igen, de csak részben, mert bár megkaptam a 2010-es év legszebb himnikus AOR dalát, azért az előd fantasztikumát nem sikerült felülmúlniuk. Összességében nézve azt mondom, a 'Heart of the Machine' méltó folytatása a Salute életművének, sőt, azt is meg merem kockáztatni, hogy kezdik lekörözni a Last Autumn's Dreamet...s az anyacsapat minőségét tekintve azt hiszem, ez nagy szó. Az egyetlen negatív pont a csapat kommunikációja - rémes, hogy weboldal és myspace profil híján gyakorlatilag lehetetlen őket utolérni a világban.
Legutóbbi hozzászólások