Therion: Sitra Ahra
írta Kotta | 2010.10.12.
Megjelenés: 2010
Kiadó: Nuclear Blast
Weblap: http://www.megatherion.com
Stílus: szimfonikus metal
Származás: Svédország
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Akik ismerik a bandát, nyilván tudják mire számíthatnak, de aki most hallja őket először, valószínűleg csak néz, mint hal a szatyorban: mi ez? Az első számnak ugyanis amolyan klasszikusok diszkóritmusban fílingje van, csakhogy a kórustéma sehonnan sem ismerős. A löttyedt gitáralapok miatt viszont szimfonikus elemekkel díszített kemény fémzenéről sem beszélhetünk, akkor meg mi a fene is akar ez lenni? Szóval az album köhögve indul, mint egy öreg verda, kell egy kis idő, mire bemelegszik. A Kings Of Edom kliséhalmozása után (igaz, ezek legalább a saját korábban bejáratott megoldásaik) konkrétan a harmadik számig kell várni némi izgalomra - bár a sötét hangulat megteremtéséhez itt is kölcsön kellett venni a 'Phantom Of The Opera' híres témáját. Egy szó, mint száz, ekkor még úgy gondoltam, most elő fog fordulni az a szégyen, hogy egy Therion lemezre hatost leszek kénytelen adni..., ... és akkor érkezett a Land Of Canaan. Nos, ezzel rögvest levettek a lábamról. Kérem szépen, ez egy mini-opera, méghozzá elbűvölő, tökéletes alkotás! Telis-tele nép- és komolyzenével, hangszer-arzenállal zongorától csellón át fuvoláig, harmonika és szájharmonika (samplerről persze), valamint csodálatos dallamokkal, nagyívű kórusokkal. Teljesen világos immár a koncepció, kortárs komolyzenét hallunk, szó sincs itt semmiféle metalkodásról. A rock és a torzított gitár visszaminősült a produkció egyetlen alkotóelemévé, éppen annyira fontos csak, amennyire megkerülhetetlen mint jelenség a 21. század kulturális életében. Christofer Johnsson minden bizonnyal arra vágyik, hogy az utókor kortárs zeneszerzőként emlékezzen reá, ne pedig agyatlan rockzenészként. Célja elérésért rendíthetetlenül halad az általa helyesnek vélt irányba, kompromisszumot nem kötve. Láthatóan nem zavarja az sem, ha ez időnként a zenészgárda teljes menesztésével jár együtt. Sőt, szerintem a rajongói bázis lemorzsolódására is fel van készülve - nyilvánvalóan nem mindenki lesz képes követni őt ezen az önmegvalósító zarándokúton. A zenei változások egy darabig a Therion hallgatói táborának bővüléséhez vezettek, szerintem a 'Sirius B/Lemuria' lemezektől kezdve ez éppen fordítva van (lesz). Az album vége felé azért a pörgős-hörgős témákból is bedob egy kis csontot az ortodox rajongók kedvéért, bár a legtöbb ilyen, gyanítom, eddig már nem fog eljutni a műélvezetben. Néhány szó a főnököt kísérő zenészekről: tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy ki játszik mellette, mert a zenei alapok meglehetősen leegyszerűsödtek a kórustémák és az énekdallamok lekísérésére. A fémtelenítés legszembetűnőbb jele a zseniális hard rock és metal torok Mats Levén hiánya - helyette megkaptuk Vikströmöt, aki repeszteni ugyan nem tud, de mint kiderül, egy klasszikus értelemben igen jól képzett hang birtokosa - ide most ez kellett, így vonakodva bár, de be kell ismerjem: Levén ezúttal nem hiányzik.
Legutóbbi hozzászólások