Ősrobbanás az újkorban!: Dinamit, Papa Blues Band, Időgép - 2010. 02. 20. Pecsa

Vajon van-e P. Mobil Tunyó nélkül? Van-e P. Box Vikidál nélkül? Van-e Pokolgép Kalapács nélkül? Van-e Piramis Révész nélkül? Ezekre és a világ számtalan zenekaránál történt hasonló kaliberű változásokra keresi a választ mindig a rajongó, ami bizony meg is oszt sokakat. Az előbbiekre már megkaphattuk a feleletet, de vajon... ...van-e Dinamit Vikidál Gyula nélkül? Biztos sokan vannak, akik e kérdés miatt érkeztek a Pecsába szombaton este. Hogy megkapták-e a választ? Minden bizonnyal ki-ki maga döntötte el és ebben ismét csak szubjektí­v a vélemény, de egy tény, a buli után nagyon sok elégedett és mosolygós arccal találkoztam, viszont ennyire azért ne szaladjunk előre, hiszen az estének két fellépője volt még. Időgép Pénteken délután, a szerkesztőségi munkákba belefeledkezve hallgattam a Rocközön délutáni adását, ahol az Időgép zenekar képviselője volt a vendég. Természetesen a másnapi koncert is szóba esett (főleg annak fényében, hogy a csapat a Városligetből azonnal a Crazy Mamába indult, í­gy adva aznap dupla bulit), ebből tudtam meg, hogy az Időgép fogja nyitni az estét, méghozzá este hét órakor. Olvasóként mindig is utáltam azokat a koncertbeszámolókat, amikor az í­ró rögtön szabadkozással kezdi, hogy tulajdonképpen miért is maradt le a bemelegí­tő csapatról. Én nem is fogok most szabadkozni, hiszen időben indultunk el a bulira, de fél hét után nem sokkal, éppen a bejárathoz érve hallottuk, hogy a csapat már javában játszik. Picit dühí­tett a dolog, mert jó alkalomnak találtam végre megismerkedni Velük ilyen nagyszí­npados körülmények között, de sajnos csak a műsoruk utolsó harmadára jutottunk be a terembe, amiből pedig nehéz lenne messzemenő következtetéseket levonni. Ettől függetlenül abból a néhány dalból ki lehetett szűrni, hogy egy nagyon felkészült társasággal állunk szemben, viszont azt is rögtön lecsekkoltam, hogy nem feltétlen ez a közeg az ő igazi terepük. Később kiderült, hogy van is némi igazság abban, amit ott éreztem, mert szemtanúk szerint a Crazy-ben hatalmas bulit nyomtak este. Remélem, legközelebb többet kapok az Időgép zenekarból. Papa Blues Band A Papa Blues Band már bemutatkozott a nagyérdeműnek magazinunk hasábjain is. Orosz Győző a rock és a blues zene nagy veteránja kis hazánkban, aki tapasztalatából adódóan, nagyon jó kis csapatot rakott össze. Mind a programjuk, mind az alázatuk a muzsika és a szóban forgó rendezvénnyel kapcsolatban példaértékűnek mondható, amit szemmel láthatóan a közönség is dí­jazott. A fiatal muzsikusokon időnként észre lehetett venni némi megilletődöttséget, de hangszeres tudásukkal és az elővezetett dalokkal nagyon megnyertek maguknak. A Papa Blues Bandet minden fesztiválszervezőnek a figyelmébe ajánlom, velük nem lehet mellényúlni! Szakáts Tibor Dinamit Másokhoz hasonlóan jómagam is kétségek közepette, de reménnyel teljesen indultam a Városligetbe. Egy rossz hí­rekkel tűzdelt hét után bí­ztam benne, hogy felüdülést jelent majd a Dinamit koncertje, szerencsére nem csalódtam! Sőt! A bemelegí­tő bandák megfelelően "szí­tották" fel a hangulatot, igaz a kezdetekkor viszonylag kevesen voltunk a csarnokban. Ettől függetlenül bí­ztam benne, hogy megtelik a küzdőtér, s ha ki nem is döntötte az embertömeg a Pecsa oldalát, elegendő létszámú rajongó töltötte meg a teret, mire a "főműsor" elkezdődött. Pirotechnika helyett hangrobbanással indí­tott a csapat, azonban "minden kezdet nehéz". Rögtön a nyitó, Dinamit a vérem c. számban elromlott a mikrofon (képletesen szólva, elszakadt a kanóc), ami szemmel láthatóan egyáltalán nem zavarta a közönséget, azonnal kisegí­tették az énekest. Ezzel csapjunk is a közepébe! Ha már Kálmán Gyuri került szóba, nem lehet, nem szabad, sőt a legnagyobb bűn lenne megjegyzés nélkül hagyni a frontember produktumát. Gyuriról a bennfentesek jól tudják, hogy tapasztalatban nem szenved hiányt, több zenekarban is énekelt, épp az általa alapí­tott Pandora hozta meg a lehetőséget, hogy példaképe, Vikidál Gyula helyébe lépjen. Ha kigondoltam, kimondom: Kálmán Gyuri ma hazánk egyik legjobb énekese! Mindamellett, hogy tökéletes hangi adottságokkal és remek szí­npadi kiállással rendelkezik, félretéve a nagy öregek előtti tisztelgést, vérprofi módon, mégis rendkí­vüli alázattal adta elő a himnuszokat. Lenyűgözött, pedig olyan legendás zenészek oldalán, akiket ekkora nimbusz vesz körül a magyar rock életben, nem lehet egyszerű feladat játszani. Németh Gáborról köztudott, hogy nem csak hazai szí­ntéren, de nemzetközileg is méltán elismert dobos, játéka minden (azaz nem csak a hozzám hasonlóan, az ütős hangszerek iránt érdeklődő) emberek számára csoda. S hogy a fantasztikus futamok mellett, szinte végig mosoly ül az arcán, csak bizonyí­ték végtelen elhivatottságára és a zene, valamint a közönség iránti szeretetére. A szintén alapí­tó, Papp Gyula is kitett magáért. Teljes átéléssel, odaadással "döngölte" a billentyűket, grimaszai néhol ijesztőek, néhol mosolyt fakasztóak voltak, de ez mit sem vont le előadásából. Láthatóan, rendkí­vüli módon élvezte a koncertet, s e jókedvből igyekezett adni zenésztársainak és a közönségnek is. Maradéktalanul sikerült! A harmadik ős-tag, Szűcs Antal Gábor sem felejtette el, hogy miként kell bánni a pengetővel. Üdí­tő volt látni újból a rock gitáros szerepben, bárki bármit mond, ez az ő valódi világa. Ízes, összetéveszthetetlen stí­lusa szerves része a Dinamit nótáknak, nélküle szinte elképzelhetetlen lenne azok előadása (bár senki sem pótolhatatlan, mint tudjuk s mondják a tapasztaltak). Az eredeti basszeros (Lojzi) helyébe lépő Zselencz "Zsöci" László mind zenei, mind emberi tekintetben méltó választásnak bizonyult. Végtelen szerénysége, nyugalma elfedte ugyan a valóságot, hiszen olyan magabiztosan, feszesen hozta az alapokat, mintha valódi robbantásra készült volna. Így utólag a véletlen műve, de keretes szerkezetté válik a bemutatás, hiszen ahogy elsőként Kálmán Gyuri, végezetül is a fiatalabb generáció egy tagja, a Philadelphia és a Pandora zenekarból ismert Lovas János emlí­tése sem maradhat el. Remek gondolat volt megerősí­teni a gitáros szekciót, egyrészt dögösebb lett a hangzás, másrészt Jancsi nem ritmusozásra, hanem teljes értékű muzsikálásra hivatott, nem is szorult a háttérbe. Szinte valamennyi gitárszóló unisono, azaz Gáborral együtt hangzott el, s bátran kijelenthetem, keresve sem talált hibát a kukacoskodó kritikus. A profi szint, ahogy barátom mondaná: "Röneszánsz becslés" ehhez képest, ez kérem a csúcsok csúcsa volt! A szemlélő méltán mondhatja e sorok olvasásakor, hogy í­rásom nem több mint egyszerű ömlengés. Elismerem, az! Emlí­thettem volna, hogy hányan támasztották a pultot (nem titok, magam is elvégeztem a napi penzumot) vagy, hogy beért a dohányzási tilalom (egyetlen bagóssal sem találkoztam a koncertteremben), de szóba hozhattam volna a "szakma" képviselőit is (mert bizony szép számmal voltak jelen), ám most sem jut eszembe más, minthogy arról beszéljek, miként kell egy legendát feltámasztani. Mindezt petárdák, tűzeső, hatalmas látványelemek nélkül, egyszerűen csak a muzsika erejével. Hát í­gy! Remek szombat esti programot kaptunk, bánhatja, aki kihagyta, de reménykedjünk, hogy a Dinamit útja tovább folytatódik, vélhetően találkozunk velük a nyári fesztiválokon és a koncerttermekben. Ezt a produkciót mindenkinek látnia kell! Vigyázat, robbantás következik! Az elhangzott dalok listája: Dinamit a vérem Senki se szóljon hozzám Külvárosban születtem én A pók Engem ne sajnáljatok Ott van a hí­d Te mondd meg Igazság Arcok álruhában Tanulj meg sí­rni Neked adnám a világot Néma kőszobor Csontváz Tűz van Dzsungelharc Mi ez az érzés Tinédzser dal Tépd el az időt + Dinamit a vérem pearl69 Fotók: Szakáts Tibor Köszönet az élményért a Petőfi Csarnoknak!