Queen + Paul Rodgers: Live In Ukraine DVD
írta TShaw | 2010.01.25.
Megjelenés: 2009
Kiadó: parlophone
Weblap: www.queenonline.com/
Stílus: Queen
Származás: Nagy-Britannia
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Anélkül jellemezni egy Queen+PR kiadványt, hogy ne foglalkoznánk a zenekar jelenlegi helyzetével, nem nagyon lehet. A hűséges, de rengeteg különféle véleménnyel rendelkező rajongótábornak már nem feltétlenül vagyok tagja, de ahogy egy nagyon kedves, fanatikus ismerősöm mondotta: "Inkább Paul Rodgers, mint a semmi." Én is valami ilyesmit gondolok. Igaz, én még hozzátenném, hogy Brian May és Roger Taylor ugyan annyira nem egyenlő a Queennel, mint Freddie Mercury egymaga, de ez megint részletkérdés, nem viszem el a szót más irányba. A Live in Ukraine a Paul Rodgers-szel kiegészült maradék gárda harmadik koncertkiadványa, hiszen előzőleg 2005-ben rögzítettek két koncertanyagot Angliában és Japánban - utóbbi ennek megfelelően csak ott került terjesztésre, ami rendkívül bosszantó dolog, de a zeneipar bizony kemény üzletág... Maga a koncert rendkívül magas minőségben került képi rögzítésre. A hang is teljesen rendben van, tényleg nem lehet belekötni ebbe a tényezőbe, esetleg csak a rajta lévő anyagba. Queen rajongót az már nem is érhet meglepetésként, hogy a koncertanyag javát a legendás slágerek teszik ki. Itt sem maradhat el a szokásos körök lejátszása - van We Will Rock You és We Are The Champions, de hallhatjuk az 1976 óta koncert-kedvenc Tie Your Mother Down-t is, na meg persze az I Want to Break Free-t. Félig playbackről megy a Bohemian Rhapsody, ahogyan az már a 2005-ös turnén is megjelent, de új elem a Bijou, Brian May egyik méltatlanul elfeledett gitártémájával. A dalt Rodgers helyett Mercury énekli, a BohRhap-hoz hasonlóan felvételről. Ezen klasszikusok mellé került néhány Paul Rodgers szerzemény is, hisz ez a közös bandázás félig azért róla is szól. A Seagull, a Shooting Star, a Bad Company és az All Right Now legalább annyira "best of" anyag Paultól, mint a Queenes program Taylortól és May-től, de szükség is van rájuk, hisz Paul Rodgers aligha látogatna el Magyarországra, vagy Ukrajnába, ha nem lenne a Queen, aminek már megvan a maga biztos rajongótábora az adott országokban. A 2008 szeptemberében, Harkovban rögzített koncertre amúgy egyáltalán nem lehet panasza senkinek, mert a három vén csont - kiegészülve egy profi háttérzenész csapattal - remek bulit kerekít a Szabadság téren. A Rock the Cosmos Tour koncertsorozatának amúgy ez volt az első koncertje, így a közönség megfelelő mértékben fel lehetett tüzelve a régi kedvencek fogadására. A tökéletes hangzásról Spike Edney, Jamie Moses és Danny Miranda gondoskodik, akinek a karrierje idestova húsz éve az életben maradt Queen tagok megmozdulásaira épül. A koncert bevezetője egy gyönyörűséges animáció, ami alatt a Cosmos Rockin' megy (fanatikus ismerősöm szerint élőben hatalmasat szólt), majd a '86-os turnét megidézve elkezdik a One Vision-t, amit azonban nem játszanak végig, hanem hamar belevágnak a Tie Your Mother Down-ba. Érdekes módon azonban az ezután sorjázott slágerek nem fulladnak unalomba, talán éppen a rendkívül jól összerakott koncertfilm miatt. Nagyon pozitív húzás volt a zenekartól, hogy próbáltak újítani, sőt, látványosságot vinni a műsorba. Az akusztikus blokkból ezúttal az egész zenekar, mind a hat zenész kiveszi a részét. Roger Taylor és Jamie Moses közös basszusszólója egész egyszerűen csak mosolyra készteti az embert, Taylor dobszólója azonban nem fogja túlságosan eufórikus állapotba hozni a nézőket. A koncert ezen momentuma inkább azért érdekes, mert a lekicsinyített dobfelszerelést ott helyben, játék közben rakják össze a technikusok. Valaki biztosan nagyon sokat gondolkodott, mire létrejött ez a műsorelem... A már többször említett fanatikus Queen-rajongó ismerősöm hívta fel a figyelmemet a '39 végén lévő vicces momentumra: Taylor a dal végét úgy fejezi be, hogy a magasba dobja a csörgődobját, ami azonban engedelmeskedve a gravitációnak egyenesen fejen találja a dobost. May is kitesz magáért. Szólókarrierjének egyik gyöngyszeme, az instrumentális Last Horizon most is elengedhetetlen eleme a koncertnek, az azt követő gitárszóló pedig egészen a '70-es évek közepébe, a Queen első fénykorába repít el bennünket. A koncertműsor összeállításában az új album dalai alig kaptak szerepet, ami egyfelől nem nagy gond, másfelől egy icipicit mégiscsak csalódást okoz. A két órás koncert végére az ember kezd rájönni, miért is jó, hogy létezik ez a formáció, és hirtelen még a The Cosmos Rocks bluesos, Queen-től kicsit idegen számai is szimpatikusak lesznek... de ezekből alig-alig szórnak el a műsorban.
Legutóbbi hozzászólások