"Állandó folyamat“: Interjú Stefan Kaufmannal, az U.D.O. gitárosával

Örömmel vettük, hogy Stefan Kaufmann megkérte stábunk BYH fotóit további publikálásra, és boldogan értesültünk róla, hogy hozzánk is eljön az U.D.O. 2009-ben. Közben az új album is megjelent, ezért úgy gondoltuk, van pár aktuális téma, melyeket érdemes lenne felvetni. Stefan szí­vesen adott interjút a Hard Rock Magazin csapatának... HRM: Stefan! Nagyon szépen köszönjük az interjú lehetőséget. Kezdjük talán a beszélgetést, a legaktuálisabb dologgal, az új lemezzel! Légy szí­ves, mesélj egy kicsit, hogyan zajlott ezúttal a munka a stúdióban? SK:A Mastercutorral együtt ez már a második albumunk, ami kizárólag digitalis formában került felvételre. A lemezanyag megí­rását, és rögzí­tését 2008 augusztusában kezdtük, és 2009 júniusáig folyamatosan dolgoztunk rajta, leszámí­tva a novemberi orosz/ukrán turnét. HRM: Mit gondolsz, mi a legnagyobb különbség a mostani, és az előző 2-3 U.D.O. lemez között? SK:Nem hinném, hogy lennének nagy különbségek. A digitalis felvétel persze több rugalmasságot, és több lehetőséget biztosí­t, de mind a dalszerzés, mind a felvétel nagyon hasonló, olyan, mint régen. Mindig a legfrissebb a legjobb lemez, mert azt hiszed, hogy most végre sikerült elkerülni a múlt hibáit. Persze végül mindegyik lemezünkre büszkék vagyunk. Mindig az éppen aktuális lelki, szellemi állapotunk lenyomata egy-egy album. HRM: Hogy értékelitek az elmúlt 2-3 album fogadtatását, sikerét, eladási adatait? SK:Nyilván minden lehetne jobb! Ábrándozhatsz jobb sajtóvisszhangról, nagyobb sikerekről, magasabb eladási mutatókról. Valahol ez is az, amiért mindig is keményen dolgozunk. Ugyanakkor nagyon elégedettek vagyunk a mostani, egyre növekvő sikereinkkel. HRM: Minden sorlemez előtt kiadtok egy EP-t. Miért érzitek ezt jónak? Van ennek egyáltalán értelme manapság, a letöltés aranykorában? SK:Ez csak a kiadónk marketing stratégiája. Kicsit feltüzelik az EP-k az embereket, hogy még többet akarjanak hallani. Számunkra ez mindig is jól műkődött, ráadásul a metal rajongók mostanáig nem váltak letöltésmániássá. Bár félek tőle, hogy ez a jövőben változni fog. HRM: Köztünk is vannak komoly horror rajongók, érdekes, hogy az utóbbi három U.D.O. videoklip olyan, mint egy mini horror film. Ki a csapatban a horror rajongó? SK:Az igazság az, hogy ezek a koncepciók leginkább a rendezőktől származnak. De természetesen a mi jóváhagyásunk is kell hozzájuk. Mi úgy érezzük, hogy ezek a klipek elég erősen kötődnek az adott nótánk koncepciójához, úgyhogy igen elégedettek vagyunk velük. HRM: Több mint 30 éve vagytok a szakmában. Mi az, ami még ennyi idő után is hajt titeket? SK:Az egész rockcirkusz mókája, élvezetessége. Szeretjük a zenénket, szeretünk a szí­npadon állni, és a rajongóknak játszani! Valamint szeretünk mindig valami újat alkotni. Ilyen egyszerű az egész! A jövőben is szeretnénk új dalokat í­rni, újabb koncerteken szerepelni. De az is király lenne, ha egyszer a legjobb dalainkat egy szimfonikus zenekarral is eljátszhatnánk, vagy felléphetnénk valamilyen különleges országban, mint India, vagy Kí­na. Ezen terveink megvalósulásán gőzerővel dolgozunk. HRM: Többször is jártatok már Magyarországon. Van esetleg valami konkrét élmény, ami miatt emlékezetes számodra az ország? SK:Szeretjük Magyarországot. A rajongók viselkedése, zenéhez való hozzáállása nagyszerű, ráadásul imádjuk a kajáitokat! Emlékszem, hogy egyszer egy szabadtéri fesztiválon játszottunk Budapesten, és majdnem lekéstük a built, mert annyira elnyújottuk az ebédet! HRM: Hallhatunk új dalokat Székesfehérváron? SK:Nem hinném. Az új dalok először a közelgő európai turnén kerülnek bemutatásra. A fesztiválokon a rajongók az örökzöldeket akarják hallani, mi pedig ki is fogjuk őket szolgálni. HRM: Mennyire strapás enyi év után még a turnézás? SK:Szeretünk turnézni. Mindig hatalmas élmény látni, hogy a régi, és az új dalok, hogyan egészí­tik ki egymást egy-egy koncert alkalmával. A rajongók reakciót látni pedig minden pénzt megér. Úgy érzem, hogy a sikerünk nagyjából az egész világon hasonló méretű, s ezt meg is kell, hogy köszönjük a rajongóknak. HRM: Mit kedveltek jobban, a kis klubbulikat, vagy a nagy fesztiválkoncerteket? Miért? SK:Mindkettőt szeretem. A nagy fesztiválok a bulizásról szólnak, mí­g az “egyszerű" koncertek sokkal komplexebbek. Sok minden múlik az előadott dalok összeállí­tásán, a szí­npadi munkánkon, és a hasonló részleteken. De mindkettőt nagyon szeretjük. HRM: Az Accept-tel annak idején a power metal alapjait raktátok le. Tudatában voltatok annak, hogy történelmet í­rtok? SK:Természetesen nem! Mi egyszerűen csak olyan zenét játszottunk, amit szerettünk, nem gondolkoztunk a dolgok esetleges jelentőségén. A rajongók azok, akik ilyen naggyá tettek minket, és helyet szorí­tottak számunkra a metal történelmében. Ezért pedig a mai napig rendkí­vül hálásak vagyunk nekik! HRM: Nézzünk akkor egy másik aktualitást. Mit szólsz az Accept újjáalakulásához? SK:Nos, mindenek előtt ez nem egy “reunion". Mindössze arról van szó, hogy Peter és Wolf újból összejöttek, hogy együtt zenéljenek. Szerintem ez egy remek dolog, már várom az új lemezüket. HRM: Milyen a viszonyotok most az Acceptes tagokkal? SK:Időről időre megejtünk egy-egy telefonhí­vást, vagy egy emailt. De ennél közelebbi kapcsolat nincs köztünk. HRM: Lehet esetleg egy U.D.O., Accept közös koncert, talán turné a közeljövőben? SK:Nézd, ez csakis a promóterektől függ. Ha azt akarják, hogy ez a két csapat együtt koncertezzen, mi benne vagyunk! Miért is ne? Azt hiszem, hogy jó móka lenne! HRM: Stefan, oly régóta dolgozol már Udoval! Minden bizonnyal egymás gondolatait is ismeritek. Hogyan megy a munkamegosztás köztetek? SK:Úgy, ahogy azt mindig is történt. Új zenéket szerezni, olyan állandó folyamat nálunk, mint mondjuk az öregedés. Úgyhogy most is új ötleteket, témákat, hatásokat gyűjtünk magunknak, s ezekből dolgozunk. A stúdiózás ma már szerencsére nem olyan zsúfolt, idegtépő mint régebben, de az alapok, ma is ugyanazok. HRM: Évek óta egységes a csapat, vagyis a dobos posztot kivéve nem nagyon voltak változások. A hétköznapokban is összejártok, vagy a kapcsolatotok kizárólag munkakapcsolat? SK:A különböző szülinapi bulikat, házasságokat és hasonló eseményeket leszámí­tva a kapcsolatunk csak a munkára fókuszálódik. De például számomra, ez egy jó alap. Akár egy fesztivál, egy turné, vagy egy próba miatt jövünk össze, örülünk, hogy láthatjuk egymást. És azt hiszem, hogy ez a legfontosabb feltétele annak, hogy új, és remek dolgokat alkothassunk. HRM: Beszéljünk egy kicsit rólad! A korai időkben doboltál az Acceptben, de az egészségügyi problémák miatt egy ideje már csak gitározol. Teljes mértékben tilos dobolnod, vagy azért "nem profiként", otthon néha beülsz a szerkó mögé? SK:Abszolút nem dobolok már. Az orvosok megmondták, hogy számomra ez már túl veszélyes, én pedig ezt tudomásul vettem. Egyébként is, az első hangszerem nekem a gitár volt, csak később kezdtem el dobolni, aztán újból visszatértem a gitárhoz. Szóval ha úgy tetszik, újból a fő hangszeremen zenélek. HRM: Nagyon sok instrumentális gitárlemez jelenik meg napjainkban. Nem gondolkodtál még te is egy hasonló anyag összeállí­tásáról? SK:Nem! Nem szeretem az instrumentális lemezeket. Szerintem unalmasak. Ezek a zenék leginkább a zenészeknek szólnak. Én pedig a rajongóknak szeretek zenélni. Inkább kedvelem az énekes muzsikákat. HRM: Hogyan látod a tradicionális heavy metal jövőjét? SK:Jó kérdés! Az úgy nevezett “tradicionális heavy metal" manapság már sokban különbözik a 80-as években “tradicionális heavy metalnak" hí­vott zenétől. Szóval ez a kifejezés is folyamatosan fejlődik. Fogalmam sincs, hogy fog szólni tí­z, vagy húsz év múlva, de egyvalami biztos. Ez a stí­lus mindig megmarad. HRM: A Running Wild Ralf Kasparek stí­lus váltása miatt feloszlott. Te sosem szeretted volna kipróbálni magad más stí­lusban? SK:Nem! Abban a formában szeretem a zenénket, amelyben ma hallható, nem akarok változtatni a stí­luson. Félre ne érts, a fejlődés mindig egy jó dolog a zenészek számára, de mi szeretnénk ragaszkodni a gyökereinkhez. HRM: Figyeled az aktuális heavy metal szí­nteret? SK:Sajnos nem igazán követem figyelemmel a szí­ntér eseményeit. Épp ezért fiatal csapatokat sem tudnék felsorolni akik megfognak manapság. HRM: Végezetül pedig, meg tudnád mondani, melyik a három kedvenc lemezed? SK:Judas Priest - Painkiller Rammstein - Sehnsucht Sweet - Sweet Fanny Adams Köszönjük szépen az interjút. További sok sikert, nagyszerű koncerteket és még sok albumot kí­vánunk! Szakáts Tibor, Garael, MMarton88 Magyar változat: MMarton88 Fotó: Pearl69