Kedvenc Lemezeim - Pokolgép: Adj új erőt (1991)

írta garael | 2009.07.26.

A magyar heavy metal megszületésének hajnalában a valóban ősbanda Stress mellett a ma már anakronisztikusnak ható, ám egyfajta szimbólum-magyarázatként is felfogható névvel felálló csapat két olyan korszak "despotikus" körülményei között is tudott működni és alkotni, melyek egyfajta heavy metal paradigmaváltásként határozták meg a fémbűvölet kockázatos és nehézségekkel teli életútját... Az 1982-ben már nyolctagúvá vált együttes a múlt rendszer ellentmondásos, gyanakvással teli légkörében próbált meg egy addig ismeretlen keménységű stí­lust létrehozni, melynek ugyan megvoltak a maga eredet-forrásai, ám az elődök által kitaposott fémösvények vakvágányként hirdették a rendszer hivatalos kultur-ideológiai elvárásaival nem összeegyeztethető zenei szabadelvűség muzikális dimenziókba történő oltásának a nehézségeit. A nyugati együttesek számára már akkor is elképzelhetetlen körülmények között összekovácsolódó zenekar élő példája lett a nietzschei idézetnek, miszerint ami nem pusztí­t el, az csak erősebbé tesz: a Pokolgépnek ha makro szinten is, de egyfajta antitézisként sikerült saját képére formálni környezetét, filmre kí­nálkozó énekesállí­tással, "szamizdat" marketing munkával (plakátragasztás), az "Őrzők Rendjével" történő folytonos szembenállással - első megjelenő lemezük a ma már elképzelhetetlen 80.000. körüli darabszámban fogyott el az országos hí­rnévnek és az előzőekben leí­rtaknak köszönhetően. Az együttes első, sikeres korszakának kissé frivol módon a bekövetkező rendszerváltás szolgáltatta a történelmi hátteret: mintha a história korrodált függönye vetett volna véget a pokoli szí­njátéknak, melyet aztán egy addig ismeretlen, új kihí­vásokkal, ám akadályokkal nem kevésbé terhelt korszak követett. Nagyfi László és Kalapács József zenei nézetkülönbségekre hivatkozva kivált a zenekarból, hogy életre hí­vják a magyar heavy.-power metal másik kult csapatát, az Óment. A Pokolgép a tagcserével egy újabb zenei korszakot nyitott - nem volt véletlen a művészi egyet nem értés: az új énekessel és gitárossal felálló banda az addig megszokott kemény riffzuhatag fölé egy, a korábbinál dallamosabb, "klasszicistább" világot teremtett, mí­g az Ómen az ortodox 'gépi világon is szigorí­tva mozdult egy még szikárabb, rifforientált, kissé az amerikai power felé kacsintó stí­lus irányába. Az újjáformálódó zenekar a teher alól felszabadulók sóhajának erejével nyitott, megalkotva a magyar heavy metal szerintem születése pillanatától kultstátuszban leledző csúcsalkotását, az Adj új erőt. Mintha minden, az alkotást befolyásoló tényező az optimális konstellációba állt volna a lemez születésekor: a régi tagok bizonyí­tási kényszerként felfogható új zenei és szövegi útkeresése, az ezeknek megfelelő ötlet-és energiahalmaz, a friss gitáros, Jung Norbert bemutatkozó virtuozitása, és az új énekes, a Codaból érkezett Rudán József káprázatos teljesí­tménye. Álljunk meg egy pillanatra ezen a ponton: vokális elitizmusomnál fogva gyakran kiváló lemezek esnek ki érdeklődési körömből az énekes teljesí­tményének számomra elfogadhatatlan minősége miatt, és kevesebb zenei potenciált tartalmazó anyagokat hallgatok rongyosra az előadói hangszálakrobatika cirkuszi rajongójaként. Mióta "metalista" lettem, fantasztikus dalnokok százait hallottam, a legismertebbektől az undergroundok legmélyén muzsikáló csiszolatlan gyémántokig: ennek keretében bátran kijelenthetem, hogy amit ezen a lemezen "Joe" művelt, akkor és most is világszí­nvonalúnak minősül. A hard rock és az USpower legnehezebb énekesi standarjeit is csuklóból kirázó magyar énekes azon kevés hazai fém-művészei közé tartozik, kit ekkor, virágkorában csak Kelet-Európai mivolta akadályozott meg a nemzetközi elismertségben, csakúgy, mint a máig frissnek ható, a külföldi alkotások deja vu-jét messzire űző egész lemezt. Semmi sem hiányzott innen, ami ne predesztinálhatta volna jóval többre az albumot: egységes szövegi- gondolati kompozí­ció, bravúros instrumentalizmus és vokalizmus, hatásos muzikális dramaturgia, a heavy metal stí­luspalettáján történő könnyed játszadozás, s klipnek teremtett, könnyfakasztó lí­ra, melyből kettő is kí­nálta magát a világhí­r felé röppenteni magát. A Nincs könyörület power-antiballadája, és az akkoriban még Magyarországon szokatlan hangszereléssel megí­rt Hol van a szó mellett természetesen a gyorsabb szerzemények is potenciális slágerként szerepelve bújhattak volna a mozgókép bőrébe, kezdve a lemezt nyitó, különös érzékenységgel megfogalmazott A harang értem szóllal a Vicious Rumors féle amerikai powert idéző kezdéssel sikoltó, ám klasszikus heavy metal témává terebélyesedő Aki másképp él fantasztikus dallamfüzéréig. Mindezek mellett a hazai lemezek Achilleus pontját, a hangzást is sikerült a kor honi arányaihoz képest megfelelővé tenni s a ma már elengedhetetlen marketing elem, az image és a kiállás sem okozott volna problémát a nemzetközi megmérettetésben. Ismertetőmet mégsem az elvetélt lehetőségek feletti sirámokkal szeretném zárni, hiszen az Adj új erőt vitathatatlanul hazánk, Magyarország heavy metal remeke, azon kevés lemezek egyike, melyet mind a szakmai, mind a rajongói oldal egyöntetűen elismer s melynek üzenete és értékei máig érvényesen hirdetik a tehetség országtól független demokráciáját.