Fémes gondolatok: Kellenek-e fesztiválok?

írta admin | 2005.10.22.

Eszem ágában sem volt í­rni erről a témáról mind a mai napig, de kénytelen voltam autóba ülni, és amit ott hallottam nem hagy nyugodni. Történt tudniillik, hogy délelőtt egy rádióműsorra lettem figyelmes. Nem fogom sem az adó, sem a műsor cí­mét elárulni, mert nem is érdemes, abszolút kihagyható az ember életéből. A Sziget Fesztivállal foglalkozott a műsor, ahogy az ma már lenni szokott, teljesen demokratikusan, vagyis a két műsorvezető röhögve, néha gúnyosan elmondta, mint egy, két órában a saját véleményét. Persze én vagyok a hülye, hogy végig hallgattam, de mindenből tanul az ember. Minden rosszat hallottunk, amit csak lehet. A beszélgetésből kiderült, hogy gyakorlatilag csak hülyék járnak ilyen fesztiválokra, de akkor azt nem értem, hogy a két igen csak alul képzett műsorvezető honnan tudd ilyen pontos információkat? Csak nem Ők is rendszeres látogatói a Szigetnek? Vagy mesélték nekik? Mondjuk ez esetben teljesen mindegy. Jó magam nem vagyok Sziget fan, sőt. Az első jó pár évet ki is hagytam, és most is csak a koncertek élménye miatt látogatom a rendezvényt. Ezt azért tartom fontosnak kihangsúlyozni, mert itt egész délelőtt azt hallottam, hogy ide csak azok járnak, akik a nagy bulit, a mértéktelen ivászatot, a drogozást, a sárban és saját ürülékük fekvésében való élvezetet keresik. Na, Kedves Barátaim, ez az ami sem engem, és azt hiszem a Fesztiválra járok nagy többségét sem elégí­ti ki. Vagy félre lettek informálva a Tisztelt Műsorvezetők, vagy tényleg nagyon régen jártak ezen a rendezvényen. De most egy pillanatra megállnék. Mégpedig azért mert nem szeretném, ha bárki azt hinné, hogy a Sziget Fesztivált szeretném megvédeni. Nem! Védje meg magát, ha kell. Én a fesztiválokat szeretném megvédeni, ha egyáltalán rászorulnak. Miért is van szükség ezekre a rendezvényekre, vagy honnan is indult ez az őrület? 1969-ig kell vissza mennünk az időben, egy New York melletti kis városba Woodstockba. Igen, megint Woodstock. Ott kezdődött el minden. A fiatalok egy ártalmatlan koncertjéből, ahol egyszer csak rengeteg ember lett, több mint, amire bárki számí­tott. Ez volt az első igazi fesztivál, és bizony hí­re ment hamar a nagyvilágban, és azóta igényük van az embereknek ezekre az együtt töltött időkre. A hetvenes és a nyolcvanas évek gyakorlatilag ehhez hasonló nagy rockfesztiválokkal, teltek el. Hogy ebből mi nem sokat éreztünk, az köszönhető elszigetelt politikai rendszerünknek. De idestova 15 évvel ezelőtt eljött a lehetőség és néhányan éltek is ezzel. Így lettek kis hazánkban is fesztiválok és közülük is a legnagyobb a Sziget Fesztivál. Persze azon lehet vitatkozni, hogy milyen szí­nvonalon rendezik ezeket. Nekem szerencsém volt néhány héttel ezelőtt részt vennem Németországban, Európa egyik legnagyobb rockseregszemléjén. Mondhatom, nagyon jól éreztem magam. Lehetne tanulni Tőlük, de nem sokkal vagyunk lemaradva. Ott is kevés volt a mellékhelyiség, és a tisztálkodási lehetőség, viszont egyben előttünk járnak. Nem volt szemét! Ezt úgy oldották meg, hogy egy, a rendezvény emblémájával ellátott kemény műanyag pohárban szolgáltak fel minden innivalót. Persze ezt pénzért adták, amit vissza lehetett váltani, vagy megtartani emlékbe. Ez nagyon szimpatikus volt. Hogy üzlet-e egy fesztivál szervezése? Persze hogy az! Ki mondta, hogy nem? Hogy valóban veszteséges ma Magyarországon szervezni ehhez hasonló kulturális rendezvényeket? Nem hiszem! Ki az, aki ingyen dolgozik? Igen ezek a bulik hasznot hoznak, és akkor mi van? Szórakozott, és jól érezte magát több tí­zezer ember. Nem megérte? A Sziget Fesztivált, Európa legnagyobb kulturális rendezvényeként tartják számon. Érdekes, ha valaki a világon fesztivált szervez bárkinek a megsegí­tésére, akkor rögtön leborul mindenki, hogy ez igen, ez méltó cselekedet. Miért nem tudjuk elfogadni, hogy vannak emberek, akiknek egy ilyen zenei kulturális élmény örömet okoz? Miért mindig a negatí­v kisebbséget tudjuk kiemelni a sorból? Egy jó tanács a végére. Mindenki azt vegye el egy ekkora bőség tálból, ami neki jól esik, de ha semmi nem í­nyére való, akkor nem kell részt venni a lakomán!