Ebéd a Bálnavadászokkal!

Egy érdekes meghí­vó érkezett egyik nap szerkesztőségünkbe. Sajtótájékoztatóra és egy közös ebédre invitáltak minket a jubileumi Moby Dick koncert szervezői. Az eseményre a Petőfi Csarnok nemrég kialakí­tott éttermében került sor. Miután Pallai Zsolt a rendezvény producere köszöntötte az egybegyűlteket, Göbl Gábor elmondta, hogy bármennyire is hihetetlen, de lassan 25 éves lesz a Moby Dick. Erre a nagyszabású koncertre ebből az alkalomból kerül sor. Majd gyorsan át is adta a szót Smicinek, aki a koncert lebonyolí­tásáról beszélt. Elmondta, hogy nagyon készülnek erre az estére, és sokat számí­t a zenekar életében ez az esemény. Olyan hang és szí­npadkép készül erre a bulira, ami méltó lesz ehhez a rendezvényhez. Kiemelte, hogy ez a koncert is bizonyí­tja, hogy milyen jó a kapcsolat a kollégákkal a rockszakmában és, nagyon megtisztelő, hogy mindenki első szóra elvállalta a fellépést. A fellépők a következők lesznek: Akela Farkasfarsang, Black-Out, Cool Head Clan feat. Jaya Hari das, Cadaveres, Fürgerókalábak, Echo of Dalriada, Nadir Speciális vendégek: Lukács László (Tankcsapda), Kalapács Józsi és Rudán Joe, Ganxsta Zoli és a Kartel, Sidi és Rita (Zanzibár), Halász Feri (Depresszió), Vörös Gábor, Slayercsabi és Miki (Wackor) Preidl Barna (Wall of Sleep) és a Moby Dick őstagok. A gyors tájékoztatás után a megjelent résztvevők készségesen álltak az újságí­rók rendelkezésére. Arra gondoltam, hogy nem sok értelme lenne valószí­nűleg ugyanazokat a kérdéseket feltennem, ugyanazoknak az embereknek, mint azt kollégáim teszik, í­gy elcsí­ptem Pallai Zsoltot a Pallai Produkció atyját egy kis csevegésre. -Zsolt hogy jutott eszedbe, hogy a rockzenei fesztiválok rendezésével foglalkozzál? Az ötlet nagyon egyszerűen jött. Szolnokon élek és ott egész egyszerűen nem "kaptam meg" azokat az előadókat, akiket nagyon szerettem. Valami miatt nem jöttek arra koncertezni, és mivel szervezgettem már amatőr zenekaroknak különböző kis kocsmákban koncerteket gondoltam miért ne? - Mikor volt ez? Úgy kb. hat évvel ezelőtt kezdődött ez nálam. Szolnokon egész jól bejött a dolog, ezért úgy gondoltam más városokban is megpróbálom. - Kikkel dolgoztál először? A Hoboval és a Minivel. A Hobo Blues Band az egyik kedvenc bandám, őket mindenféleképen el akartam vinni Szolnokra. - Mondhatjuk, hogy saját szórakoztatásodra kezdted el? Mondhatjuk, de ez nem sokáig tartott, mert mikor már nagyobb Műv. Házakban mentek a koncertek, nagyon oda kellett figyelnem, hogy minden jól sikerüljön. - Mennyire érzed biztos vállalkozásnak a koncertszervezést ma Magyarországon? Rizikós vállalkozás, de mi nem az? Kevés olyat tudunk mondani ami tuti. Minden vállalkozás rejt magában veszélyeket. Összességében kell ezt tekinteni. Néha persze, hogy van egy-két rosszabb buli, de a következők meg nagyon jók. Annyit azért elmondhatok, hogy kemény meló. Sok munkával és idegeskedéssel jár, de ha becsületesen elvégzi az ember a dolgát, van realitása annak, hogy fent tudjon maradni. - Az utóbbi pár évben nagyon megindult a rockzene. Szerinted meddig fog ez tartani. Te meddig látsz előre ebben? A saját programjaimban általában fél évre látok előre, de az agyam mindig egy évvel előbbre van. Szerintem a rockzene még mindig feljövőben van és nagyon szép jövő előtt áll. Viszont rengeteg rendezvény van és ez fog majd a helyére kerülni, hogy a szí­nvonalasabb rendezvények fognak megmaradni hosszabb távra. Most átestünk egy kicsit a ló túloldalára. Mindenhol van fesztivál vagy motoros találkozó, de azt gondolom, hogy ebből a rockzene azért profitálhat. A nagyobb rendezvények lesznek életképesek és azok fognak megmaradni, de ezzel mindenki jól jár. Jól járnak a zenekarok, a közönség és a kiadók is. - Szí­nvonalat kell produkálni már itthon is? Igen és a zenekaroknak is vannak már elvárásaik ezzel kapcsolatban a szervezők felé. Ők is felnőttek egy olyan szintre, nem biztos, hogy mindenhol kell játszaniuk. Mondom még egyszer nagyon nagy a dömping a rendezvények területén ma. Az emberek válogatnak. Én azt vallom, hogy egy zenekarnak meg kell legyenek a lehetőségei arra, hogy profi produkcióval álljon ki. Kell nagy szí­npad, jó hang és fény cucc. Ha minél többet tudunk ebből megteremteni, annál jobban végezzük a munkánkat. - Mit szólsz a külföldi zenekarok dömpingjéhez? Egyre többen jönnek hozzánk is. Nem jelent ez konkurenciát a magyar koncertekkel szemben? Szerintem nem jelent ez konkurenciát. Véleményem szerint, aki elmegy egy külföldi csapat koncertjére, eljön egy hazai előadóéra is. Ezek kiegészí­tik egymást. Sőt talán jobb is. Mert a közönségnek is nő az elvárása és legalább a mi zenekaraink is fogják magukat csipkedni, hogy olyan szí­nvonalas előadást nyújtsanak, mint a "nagyok". Talán egy dolgot érzek, hogy most ott is van egy kis túlkí­nálat. - Gondolkodtál már rajta, hogy Te is elkezdesz külföldi zenekarokat hozni, vagy megmaradsz inkább a magyar fesztiválok zászlóvivőjének? Gondolkoztam már rajta igen, de úgy látom, hogy nagyon sokan csinálják, és elég jól. Nem szí­vesen kontárkodnék bele. Persze vannak nagy szerelmek nekem is, akiket szí­vesen idehoznék. Mondjuk egy AC/DC, de erre sajnos nincs anyagi hátterem. Ehhez lenne kedvem, de beállni mondjuk húszadiknak a sorba már nem annyira. Itt jól érzem magam. A zenészekkel barátok vagyunk, jól megértjük egymást. - Akkor beszéljünk most egy kicsit az aktuális koncertről. Kié volt az ötlet? A zenekaré. Régen szerettek volna egy ilyen bulit. Én menet közben kerültem a képbe. Ők kerestek meg, hogy lenne kedvem ehhez a közös munkához és én ezt megtiszteltetésnek éreztem. - Egyszeri és megismételhetetlen alkalom lesz ez, vagy most, hogy Te is képbe kerültél esetleg vidékre is eljut a produkció? Azt gondolom ez, egyszeri alkalom lesz ilyen felállásban. Ezt a vendéglistát szinte képtelenség lenne újra összetenni. Itt mindenki el van foglalva a saját dolgaival, zenekarával. Viszont ha zenészek kí­vánják, rajtunk nem fog múlni. - Tudnál valamit mesélni a Pallai Produkció további terveiről? Igen. Március 18-án Nagykanizsán lesz egy fesztivál, ahol hosszú évek után együtt fog játszani a Hobo Bules Band, Deák Bill Gyulával. Nem volt egyszerű összehozni, de azt gondolom az ilyen dolgokért érdemes keményen dolgozni. De nem csak rockzenével foglalkozunk. Szí­nházi előadásokkal is. Terveink között szerepel a Debrecenben, a Főnix csarnokban szí­nre állí­tani egy Egri Csillagok musical előadást, neves előadókkal. Április 7-8-án Csí­kszeredára és Marosvásárhelyre készülünk egy-egy produkcióval és lesz idén is Szolnokon Metál Liget. - Ha nem haragszol feltennék egy személyes kérdést is. Ha nem ez lennél, akkor mi? Kocsmáros! ha-ha Tényleg! Vendéglátó üzletvezetői végzetségem van és voltam is már kocsmáros. - De akkor nyugodtabb életed lenne. Nem biztos, mert ott is lennének koncertek az tuti. - Miért nem csinálsz egy rockkocsmát Szolnokon? Nem tudnám megvalósí­tani, mert rengeteget utazom. Nem lenne időm foglalkozni vele. Nagyon sok sikert kí­vánok a terveidhez, és köszönöm a beszélgetést! Az ebédre készülve a Coll Head Clan két tagját kaptam el egy villáminterjúra. -Mivel készültök a koncertre? Molics Zsolt: Természetesen a legismertebb C.H.C. dalokkal, de fellép velünk Jaya Hari das is, aki nem sokára ide ér csak elugrott leszedetni egy szemölcsöt a fejéről, mert nagyon szép szeretne lenni a bulin és azt mondta, hogy szeretne próbálni is, mert úgy érezte a Wigwamban visszafogott volt. ha-ha -Még annál is durvább akar lenni? Molics Zsolt: Nem tudom mire gondol, mert ott már engem is lesöpört a szí­npadról. ha-ha - Te voltál annak idején a Moby Dick tagja, hogy emlékszel vissza erre? Molics Zsolt: Egy rövid ideig voltam a zenekarban, de nem találkozott az akkori énekstí­lusom az Ő műfajukkal, viszont ettől függetlenül a mai napig jó barátok vagyunk. - Cool Head Clan? Gőzerővel kötjük a nyári bulikat, szinte már tele vagyunk. Majdnem az összes nagy fesztiválon ott leszünk. A műsor is változni fog. Vannak új dalok és néhány Sámán dal is be került a repertoárba. Közben í­rjuk az új lemezt. Dolgozunk keményen. - Norbi azt látom nagyon élvezed a két új taggal az együtt zenélést. Ezt nagyon jól látod. Fantasztikus arcok és nagy rockerek. Nagyon érezzük egymást. - Zsolt, metálosodik a csapat? Azt hiszem igen, de ezt nem bánom, mert a metál az életem, gyerekkorom óta. A sajtótájékoztató hangulatából és a készülődésből, azt lehet látni itt most tényleg valami nagy durranás lesz. Nekünk ott a helyünk a Pecsában Február 10.-én! Szakáts Tibor