Negyed évszázados Wagner gépezet: Rage, Mind Odyssey, Sequoia Dendron - 2009. 04. 18. Bécs, Szene

A beszámolómat megint azzal kell kezdenem, hogy SAJNOS! az idei évben jubiláló Rage együttes évfordulós turnéja nem jött el hozzánk. Tudom, hogy az utóbbi években jártak párszor nálunk, de miután mindig minőségi muzsikát kaptunk a pénzünkért, úgy gondoltuk, hogy ezt a turnét sem hagyhatjuk ki; valami nagyon jóra számí­tottunk, de annál sokkal jobbat kaptunk! Ráadásul a 25 éves jubileumra való tekintettel 25 eurós, nagyon baráti jegyár is vonzó volt... A Bécsben megszűnt Planet Music helyét átvevő Szene-ben volt a koncert, amely nagyon emlékeztetett minket a Kultiplexre; kis hely, egy kis kertes résszel megtoldva a lakóépületek közt. A környék egyébként amolyan Budapest külsőt tükröző volt: pici lakótelep és lelakott házak gyűrűjében volt a terem. Bőven a kezdés előtt, a beállásra kiértünk már, mert találkozónk volt a főzenekar aranykezű gitárosával, aki engedélyezhette nekünk a fotózást. Nem kellett sokat várni, a merchandise pultos lány közölte velünk, hogy hamarosan jön a mester. A leányzó messziről megörült nekünk, hiszen párszor találkoztunk már koncerteken és fesztiválokon, meg gondolom azt sem bánta, hogy végre beszélhetett valakivel angolul. 🙂 Kisvártatva meg is jelent Mr. Smolski és engedélyt adott az egész koncerten való fotózásra. Aztán ha már ott voltunk, jó magyaros megoldásként, az előzenekar dobosának barátnőjétől vettünk kéz alatt olcsóbb jegyet. Körbenéztünk a környéken valami utcai kajálda után, de sajnos semmi nem volt nyitva, illetve ami nyitva volt, az meg nem volt valami bizalomgerjesztő a pár napja a rúdon rohadó kebabjával. Így a kezdésre üres hassal tértünk vissza. Sequoia Dendron A helyi kezdő zenekar a Sequoia Dendron nevet viselte. Kicsit kiabálós zenét nyomtak a srácok, ami ugyan nem volt egy nagy durranás, de kezdésnek elment. A dobos viszont tutira sok Tommy Lee videót láthatott; mert nagy és látványos mozdulatokkal püfölte a szerelését, ráadásul gyakran állva megtéve mindezt. A koncertjük fénypontja az Annihilator, Alice in hell számának feldolgozása volt, amit bizony egész jól adtak elő. Azonban már ekkor feltűnt az osztrák közönség passzivitása, hiszen a refrén Alice-t csak én sikí­toztam.:) Az átszerelés alatt megtekintettük a pólóstandot. Volt ott minden: jubileumi Rage-banán, dobverők (gyakorló és koncertező külön), cd, Smolski gitároktató dvd és természetesen jubileumi póló. Hogy egy kis friss levegőt is szippantsunk, Smolski mester projektje előtt kimentünk az udvarra , ahol egy mini szí­npad állt. Korábban talán Open Air rendezvényeket tarthattak itt, amí­g a környékbeli lakóknak elő nem jött a rosszabbik énjük és betiltatták az esti hangoskodásokat. Az udvari fák szí­nes fényekkel voltak megvilágí­tva és a 60-70-es évek kerti partijainak elengedhetetlen kelléke, a szí­nes égősor is ki volt feszí­tve. Nagyon retró hangulata volt az egésznek, pedig a büfé forgó(!) diszkógömbjét még nem is emlí­tettem. Mind Odyssey A turné előzenekara, a 2/3 Rage zenekart soraiban tudó Mind Odyssey volt, akik jól sikerült visszatérő lemezüket turnéztatták meg éppen. Az albumon hallható samplereket és szinti hangokat a koncerten teljes egészében gépről kaptuk. Kispé szerint a zenekar leggyengébb pontja az énekes és ez valahol igaz is, hiszen az énekes Mario Le Mole teljesí­tményét leszámí­tva, nagyon korrekt produkciót nyújtott a banda. A Rage tagok hozták a megszokott profi teljesí­tményt, melléjük pedig a kicsit pufi, Metal God-ra hajazó Jan-Michael Keller basszer és Dan Uhden gitáros is felsorakozott; mindketten nagyon jól és pontosan játszottak. Smolski természetesen kiemelkedett tudásával a bandából, de ez még véletlenül sem ment át magamutogatásba a koncerten. Sőt! Gyakran meghúzódott a háttérben, előre engedve a többieket, illetve nagyon látványos ikerjátékokat produkált a másik hathúrossal. Ami látványban egy kicsit furcsa volt, hogy Smolski a magnyitogorszki hokicsapat fehér mezében feszí­tett a fekete ruhás zenekari tagok közt. A zenében ugyan felfedezhető volt a Rage háttér, de sok progos elemmel is átszőtt, minőségi muzsikát kaptunk. A műsor nagy részét egyébként a friss lemez dalai alkották. Az est fénypontjához való felvezetésnek tökéletes volt a Mind Odyssey, ráadásul í­gy a Rage tagjai is jól át tudták mozgatni magukat. Setlist: Riding and ruling, I want it all, Face in the rain, Storm warning, Final fight, Time to change it, Possessed by you, Under the moonlight, Born bastard, Raven and swan Rage Annyit már tudtunk előzetesen is, hogy lesz valamiféle akusztikus rész a koncerten, de arra nem gondoltunk, hogy a "rendes" koncert felvezetéseként fogunk egy hihetetlen "feelinges" akusztikus blokkot kapni. Mí­g három turnéval ezelőtt még csak pólóárus lány volt Jen Majura, a Wigwamban már a Lord of the flies-ban is énekelt, a mostani turnén, pedig már az akusztikus blokk negyedik főszereplőjévé vált Smolski mester taní­tványa. Gitárral az ölében ült le a két állandó tag közé, ahol jól és élvezettel játszott. Az ötszámos akusztikus résznek hihetetlen hangulata volt, hiszen ezek a számok és az előadásmódjuk is, csak ilyen kis helyen tudnak igazán érvényesülni. A szinte testközelben lévő zenekar sokat kommunikált a közönséggel, csak sajnos mindezt németül tette, í­gy nem értettük a poénos részeket, amik biztosan viccesek lehettek, mert sokat vigyorogtak. Jen még az őt éppen eladói státuszában helyettesí­tő előzenekari tagoknak is kiszólt. Az All this time szám előtt Smolski hangszert váltott és csellót ragadott a kezébe! Megvan az ötödik Apocalyptica tag - gondoltam.:) -, ugyanis zseniálisan játszott azon is. Neki szerintem mindegy milyen egy hangszer, csak húrok legyenek rajta... Nagyon magával ragadó volt a kb. fél órás előadás, melyet követő szünet után pár perccel bele is csapott a banda a lecsóba. Az intró jelen esetben az elmúlt 25 év jobb számaiból volt összevágva, melyet egy német nyelvű felvezető előzött meg. Miután betoppantak a szí­npadra a srácok, belekezdtek a Higher than the sky slágerbe, de még fel sem ocsúdtunk, már átkötöttek a Don't fear the winter akkordjaira. "Azannya"!!! - gondoltuk; ilyennel kezdeni merész vállalkozás, de nagyon ütősre sikeredett! Sőt, ezt a medley-t még a War of Worlds nótával is meg tudták fejelni! Na körülbelül itt dobtuk el az agyunkat. A két, talán legnagyobb slágerükkel kezdeni és egyiket sem lenyomni teljes egészében, érdekes és izgalmas estét vetí­tett előre. Ebben nem is kellett csalódnunk. Az addigra majd 200 főre gyarapodott nézősereg lelkes ovációja közepette egy kis megnyugvást adott a Set this world. A kis helyhez mérten elég fény volt, a srácok szinte végig piros-sárga-lila kompozí­cióban mozogtak, de füstöt is kaptunk rendesen, í­gy a koncert nagy része alatt Andre-t nem is láttam. A cucc egyébként elég jól szólt; a pár nappal korábbi pesti Hammerfallal ellentétben itt csengett a fülem a buli után, rendesen. Megpróbálta a zenekar átölelni a 25 év termését, de ez lehetetlen vállalkozás lett volna, hacsak nem hosszú hétvégét tartunk, non-stop Rage koncerttel. Mondjuk, el tudtuk volna viselni, mert nagyon jól éreztük magunkat. Azért í­gy is bekerült a műsorba pár fincsi anyag, elsősorban a régebbi anyagok közül. Peavy (az XXXXL-es méretű Rage hokimezben) végig a közönséget hergelte és fantasztikus hangulatot teremtett. Született frontember, aki nem mellékesen az énekesi teendőket is jól látta el. Smolskinál már eddig is feltűnt a gumis gitárheveder, és itt sem hiányozhatott, mert a mester meglehetősen intenzí­ven rángatta a szerkezetet, miközben hihetetlen csodákat villantott vele... Aki látta már játszani, az tudja miről beszélek. Végig grimaszolva és mosolyogva, könnyedén hozta a nehéz témákat. Az ujjai úgy jártak, mint a motolla. Szerintem korunk egyik legjobb gitárosa. A dobos poszton pedig már nem tűnt fel kedvenc dobosom hiánya. Andre látványosan (már amennyit láttunk belőle) és pontosan játszott. Az elmúlt évben Ö is összepakolt magának egy profi cájgot, aminek minden egyes pontját ki is használta. Szemernyi pihenőt sem hagytak nekünk és csak jöttek a jobbnál jobb számok. Csúcspontok is voltak a bulin, amik közé tartozott az igen erős Down vagy a Speak of dead lemezről a samplerekkel megtámogatott Innocent. A nézők követelésére eljátszották a koncert zárásaként a Soundchasert is. 110 percnyi tömény Rage esszenciát kaptunk és nagyon élveztük minden mozzanatát. Egy dolgot sajnálok csak: ez a zenekar ilyen jubileumot nagyobb tömeg előtt kellene, hogy ünnepeljen! Megérdemelnék, mert amit az elmúlt években (is) produkáltak mind koncerten, mind a lemezeken, az nagyobb elismertségre predesztinálná őket. És még egy apró megjegyzés. Többször voltunk már Bécsben koncerten, de most fordult elő először, hogy hármunkon kí­vül más magyarral nem találkoztunk. Ez meglehetősen furcsa és sajnálatos volt, hiszen azt hittem itthon is vannak Rage fanatikusok. De sebaj, aki látni szeretné a negyedszázados ZENEKART, az megteheti még a nyári Masters Of Rockon, ahol azonban más fogja képezni a jubileumi műsort, valamint- ugyan a lelkemre kötötték, hogy ezt ne verjem nagydobra- - láthat egy minőségi bulit Wackenben vagy Vizovicében is. Setlist: Akusztikus blokk: Wake the Nightmares, Lord of the Flies, Deep in the Night/After the End, All this time (Smolski és a cselló) Straight to hell Metal-set: Intro, Higher than the sky/Don't fear the winter, War of worlds, Set this world on fire, Prayers of Steel, Down, Nevermore, Firestorm, From the cradle to the grave, Innocent, Great old ones, Gentle murders, Sent by the devil // All I want, Carved in stone, Soundchaser Savafan, Szöcske Fotók a koncertről a www.a-cslp.hu oldalon találhatóak.