Két óra dráma az ünnepi koncerten: Mi történt valójában Lőrincz Tibi 50. születésnapi buliján?

írta szakáts tibor | 2009.02.09.

Ahogyan arról már mindenki biztosan értesült, sajnálatos dolog történt péntek este Budapest egyik legnagyobb rock klubjában. Hála az Istennek, az Életnek vagy a Sorsnak (ki miben hisz, választhat), Lőrincz Tibi állapota csodával határos módón javult azóta és az orvosok első véleménye szerint minden remény megvan a teljes felépülésére... Mindettől függetlenül nem mehetünk el szó nélkül amellett, ami aznap este lezajlott a Wigwamban, hozzáteszem, egész hétvégén ví­vódtam, vajon van-e értelme még beszélni erről. Aztán, ahogy mind többször végig pörögtek lelki szemeim előtt az események, megerősí­tettek abban, hogy kell szólni, mert ha nem teszem, esetleg egy későbbi tragédiának lehetek a cinkosa, aminek terhét semmiképpen nem vinném életem végéig a vállamon. Elnézést, hogy mondandómat a teremtésnél kezdem, de volt szerencsém ott lenni a felkészülési szakasz egy-egy pontjánál, í­gy tanúja lehettem annak, ahogy Tibi erre az eseményre készült. Szinte nap, mint nap próbálták a műsort, Tibi vendégeket hí­vott és még arra is futotta a figyelméből, hogy barátainak és azoknak az embereknek, akik sokat jelentenek neki, névre szóló, egy kis eszem-iszomra is invitáló meghí­vót gyártasson. Végül összeállt a műsor, a vendégek elfogadták a meghí­vást és Tibi nagy izgalommal készült életének, általa is legfontosabbnak tartott bulijára. Aztán felvirradt a nagy nap. Este kilenc óra körül érkeztünk a helyszí­nre; Tibi szinte az ajtóban fogadott minket és bár utólag kiderült, hogy már akkor is egy szervezési összeszólalkozás miatt komoly feszültség volt benne, ennek semmi jelét nem mutatta. Szeretnék itt még egy tényt leszögezni; Tibi egy korty szeszt sem ivott ezen a napon. Ezt csak azért szeretném feltétlenül nyomatékosí­tani, mert az emberek hajlamosak ilyenkor arra, hogy legyintsenek egyet és tegyenek egy közhelyes megjegyzést... Nem sokkal később el is kezdődött az előadás a Crossholder zenekar koncertjével, akiknek műsorát a Lőrincz Tibi és Barátai formáció követte. Tibi itt lépett először a szí­npadra aznap este és a születésnapjára összegyűlt közönség előtt - akiket tanúként invitált a következő percekre - eljegyezte kedvesét, hogy ettől a naptól, mint mennyasszony és vőlegény éljenek tovább. Meglepő, egyszersmind felemelő látvány volt, de hát Tibi már csak ilyen, mindig tud meglepetéseket okozni. Aztán visszajött, és ahogy azt már megszokhattuk tőle, úgy tette mindezt, mintha a Wembley-ben, százezres tömeg előtt lépett volna fel. Hiába, Ő már csak ilyen. Mindegy neki, hányan vannak a szí­npad előtt, Ő rögtön meg akarja enni a közönséget. Péntek estére pedig igen szép számú ünneplősereg gyűlt össze, hogy méltó emléket állí­tson ennek a jeles napnak. Tibi néhány P. Mobil szám eléneklése után ment le ismét a szí­npadról, hogy átadja a helyét Sipos Petinek és Kálmán Gyurinak. Sajnos az ünnepelt következő "meglepetése" már nem volt annyira kellemes, mint az első szí­nrelépése. A szí­npadon álló zenészek arra lettek figyelmesek, hogy nem érkezett vissza Tibi a világot jelentő deszkákra, annak ellenére, hogy Ő következett volna. Majd kisvártatva megjelent és elnézést kérve a közönségtől, elmondta, hogy az előbb rosszul lett. Ezután hátat fordí­tott és az öltözők felé indult. Tudtam, itt nem stimmel valami. Tibire nem jellemző az ilyen viselkedés. Még ekkor is azt hittük, csak egy múló rosszullét, kicsit lepihen és minden jobb lesz. De az idő múlt és Tibi nem jött vissza a szí­npadra, ezért fogtam magam és felmentem az öltözőbe. Mire odaértem, már csak a puszta tény fogadott, hogy Tibinek inkfartusa van, és érkezik hozzá a mentő. Szerencsére a mentősöknek sikerült néhány percen belül ténylegesen átvenni a terepet, hogy mi visszatérve a koncertterembe csak reménykedni tudjunk. Ami ezután történt, még most is nehéz leí­rni. Egyszercsak megjelent egy mentőorvos egy defibrillátorral, aminek, mint később megtudtuk, nagy szerepe volt ezen az estén. Tibinek leálltak az életfunkciói és elkezdődött a küzdelem az életéért. Persze erről a közönség mit sem sejtett, mert a zenészek tovább zenéltek a szí­npadon (örök hála nekik érte), hogy ezzel is segí­teni tudják azt a munkát, amit az életmentők folytattak. Az idő azonban csak telt és múlt, a teremben pedig egyre idegesebbé vált a hangulat azokban, akiknek tudomása volt a drámai helyzetről. Néhány perc múlva behoztak egy hordágyat, amit ugyan fel még fel tudtak vinni az emeleten lévő öltőzőbe, de onnan, rajta a beteggel, már nem tudtak lehozni. Nyilvánvaló volt, hogy Tibit a lehető leghamarabb kórházba kell szállí­tani, de hogyan? Azonnali cselekvésre volt szükség, ezért a tűzoltók is megérkeztek; innen tragikomikussá vált a történet. Kimentem az utcára, ahol a tűzoltóautóról éppen egy létrát emeltek le és indultak vele az emeleten lévő öltöző ablakához, hogy valahogyan leeresszék a hordágyat. Sajnos ez sem bizonyult jó megoldásnak, viszont megérkezett még két tűzoltóautó és már három mentőautó is a helyszí­nen volt. Próbáltam a tűzoltóknál érdeklődni, hogy mi a probléma, de látva a fényképezőgépet a nyakamban, csak félve merték kimondani azt a néhány szót, amiből kiderült, még egyelőre nem tudják, hogy hogyan hozzák ki a haldokló embert az épületből. Végül csaknem két óra elteltével megszületett a megoldás, amihez azonban már akkora erő mozgósí­tása kellett, mint egy kisebb település evakuálásához. Az akcióról készült képek a lánglovagok.hu oldalon tekinthetők meg. Az esettel kapcsolatos elkeseredés, düh, tehetetlenség felbosszantott, ugyanakkor elgondolkodtatott; nem tudok szó nélkül, illetve a vészharang megkongatása nélkül elmenni a péntek esti események mellett, mielőtt bármely rendezvényen egy nagyobb katasztrófa történne meg. Arra esélyem sincs, hogy olvashassam a tűzoltók pénteki jelentését, de valószí­nű, ha egy normális országban élünk (még mindig reménykedem), akkor a hivatalosan készí­tett fotók és a tapasztalt szakemberek véleménye alapján, kénytelenek lesznek a klub vezetői változtatni a jelen körülményeken és ez nem csak a Wigwamra vonatkozik. A zenekar dobosának elmondása szerint hatalmas szerencse volt, hogy a koncertre elhí­vták egy mentőtiszt barátjukat is, aki azonnal közbe tudott lépni és megtenni a megfelelő lépéseket. Három nappal az események után elmondhatjuk, hogy Lőrincz Tibi életét ez, vagy inkább Ő mentette meg. Borzasztó belegondolni abba, ami akkor történt volna, ha Ő nincs ott ezen az estén. Ki számolt volna el egy ember életével? A mentésről szóló 5/2006. (II.7.) EüM rendelet (egészségügyi miniszteri rendelet) 2. számú melléklete az alábbiakról rendelkezik: Rendezvények egészségügyi biztosí­tásának formái, szintjei és módja 1. Gyalogőrség 1.1. Az az egészségügyi ellátási forma, amelynél mentőgépjármű igénybevétele nélkül történik a rendezvény részvevőinek egészségügyi biztosí­tása. 1.2. Az egészségügyi ellátás gyalogőrséggel csak épületben vagy kis területre korlátozott szabadtéren szervezett rendezvényen biztosí­tható, amennyiben a rendezvényen résztvevők száma 500-1000 fő között van, kivéve a 2.6.1. alpont szerinti esetet. Ezen létszám feletti résztvevő esetén mozgóőrség biztosí­tása szükséges. 1.3. Az ellátást mentőápoló, mentőtiszt, (mentő)orvos, oxyológus szakorvos, vagy ezek közül több személy együttesen végzi. 1.4. A rendezvény helyszí­nén biztosí­tani kell betegvizsgálatra alkalmas (állandó vagy ideiglenes) helyiséget fektetési lehetőséggel. Gondoskodni kell vezetékes vagy vezeték nélküli hí­rközlő eszközről, továbbá a szakelsősegély biztosí­tásához szükséges felszerelésről, amelynek összetételét az OMSZ szakmai útmutatóban határozza meg. Miért nem tudták a mentők az eszméletét vesztett beteget az újraélesztés után kihozni? Miért kellett az egyébként képzett tűzoltóknak katasztrófamentésekre alkalmas hordágyat alkalmazniuk egy olyan helyen, ahol hétvégente egyszerre több száz vagy ezer ember szórakozik? Miért nincs orvosi ügyelet, ha azt a törvény előí­rja? Hol vannak a vészkijáratok? Mi történik egy tűz esetén, hova és hol menekül a pánikba esett tömeg? Az egyik legjobb barátomnak pár nappal ezelőtt egy hajszálon múlott az élete, ezért fel kell tennem ezeket a kérdéseket, bár a válaszokat nem tudom rá. Lehet, hogy most sem lesz válasz, mert tulajdonképpen "nem történt semmi". Én mégis felteszem! És még valami, mielőtt értelmetlen vitákba vagy okfejtésekbe belemennénk: Érted haragszom, nem ellened! Szakáts Tibor Fotók: Szakáts Tibor ui.1: Végezetül szeretnénk köszönetet mondani azoknak, akik segí­tettek azon az éjszakán! Különösen a cikkben emlí­tett hölgynek, Erikának! Nem tudod, mennyire hálásak vagyunk Neked! ui.2: Szeretnénk elnézést kérni minden fellépőtől, akik ezen az estén közreműködtek, de most, kivételesen, nem fogunk beszámolót készí­teni a koncerteseményekről. ui.3: Nemrég érkezett a hí­r, hogy Lőrincz Tibi ismét ébren van, és már pár lépést tett a kórteremben!