U.D.O. - Bécs Planet Music, 2006. 01. 08.

írta szakáts tibor | 2006.01.10.

A négy muskétás ezen a csodálatos napsütéses, ám annál hidegebb vasárnapon útra kelt ismét, hogy "megkezdje" az idei esztendőt. A média riogatása ellenére, mi nem, hogy 3, órát de még 3 percet sem álltunk a határon. Bécs még mindig gyönyörű, a Sacher torta változatlanul a cukrászat csodái közé tartozik, és egy belvárosi séta után újra feltöltődik az ember. Nem is beszélve egy U.D.O. koncertről. Két dolgot javasolnék a vasárnap este után, a márciusi magyar koncerttel kapcsolatban! Az egyiket az A38 hajó legénységének cí­mezném. Tanácsom, hogy jól kössék ki a hajót és engedjenek minden létező vasmacskát, mert félő, hogy a buli végére Mohácson fogunk kikötni. A másik, csak az menjen erre a bulira aki nem fél. Hogy miért? A Planet Music nem éppen bizalomgerjesztő alsó szintjén található koncertteremben az előzenekar nyolc órára meghirdetett kezdésekor csak néhányan lézengtek, ami nem sok jóval kecsegtetett az este további részét illetően. Az "Adrenalin Kings" névre (tévesen) keresztelt csapat elég enervált "tucat metált" mutatott be a nagyérdeműnek. A zenészek még csak-csak próbálták odatenni magukat, de az énekes szí­npadi produkciója, harmatgyenge énekteljesí­tménye mellett az egyhelyben állással tarkí­tott fejrázásban merült ki. Miközben fejlógatva ültünk egy kis dobogón és vártunk szenvedéseink végét, Tibi barátom észre vette, hogy a bárpultnál áll UDO gitárosa Igor Ginaola, valamint a basszusgitáros Fitty Weinhold. A közös fotó elkészí­tése után a két muzsikus azonnal eltűnt, hiszen már közelt volt programjuk startja. A hivatalos fél tí­zes kezdés előtt néhány perccel Mészi barátunk úgy döntött, hogy megszámolja, hány néző kí­váncsi az öreg, német mesterre, Bécsben. Éppen közölte a lehangoló 100 (!!!) -as számot, amikor elsötétült a terem és kék fények pásztázása mellett megszólalt az új album cí­madó dala a "Mission No.X". Mit megszólalt? Mint egy gyorsvonat dübörgött végig rajtunk! Udo, aki szokásos - ezúttal a Mission mintájával dí­szí­tett - fekete kabátját viselte, sötét napszemüvegében elfoglalta a helyét szí­npad közepén, melyet azután nem is hagyott el az egész buli alatt. Stefan Kaufman és Igor Ginaola gitárosok, Fitty Weinhold bőgős, valamint Francesco Jovino dobos olyan elementális energiával kezdte a bulit, mintha nem 100, hanem 100 ezer ember előtt léptek volna a deszkákra. Első pillanattól kezdve tökéletes volt a hangzás. Barátaimmal egymásra néztünk és éreztük, hogy ez a buli nagyon rendben lesz. Nem tévedtünk! Az új album szetlistáját követve érkezett a 24/7, majd megkezdődött az időutazás. Először 1997-ig repültünk el a kőkemény riffek hátán, és következett a Solid album "Independence Day" cí­mű dala. Ezt követően 1990-ből a Faceless World korong "Trip To Nowhere" cí­mű tétele következett. A zenekar egyre nagyobb lendületbe jött, a közönség pedig érezte, hogy itt a visszatekintés következtében elkerülhetetlen, hogy most már egy Accept nóta is elhangozzék. Kí­vánságunk meghallgatásra talált. Jött a "Metal Heart" himnusz, melyet úgy bömbölt a nagyérdemű, hogy ha felvétel készült volna a buliról, a hallgató azt gondolhatta volna, hogy ezen az estén egy több ezres zsűri előtt bizonyí­tott Udo és csapata. Egy pillanatnyi szünetet sem hagyva dübörgött tovább a koncert. Mivel a turné második állomása volt a bécsi, még nagyon frissek voltak a zenészek. Mosolygó arccal tolták az arcunkba az igazi metál slágereket. Fitty Weinhold gyönyörű Rickenbaker bőgőiből agyszaggató alapokkal bombázta agyunkat, Francesco Jovino dobos minden cifrázás nélkül metronómként hozta az ütemeket, a "Thunderball" nóta után következő rövid, velős bemutatójával pedig elénk tárta, hogy milyen az igazi heavy metal dobszóló. Az Accept egykori dobosa Stefan Kaufmann keveset szólózott, de hangulatos, í­zes játéka, kiváló vokál munkája és nagyon szimpatikus szí­npadi szereplése feledhetetlen. Igor Ginaola gitáros ámulatba ejtő lazasággal és - nincs rá jobb szó - gyönyörűen játszott. Gitárszólója ötvözte a technikás és a dallamorientált játék bemutatóját. ...és Udo, aki csak állt a szí­npadon, senkivel össze nem hasonlí­tható hangján énekelt és...egyszerűen csak elvarázsolt minket. Egy jelenség. Igazi legendás metál hős. A kis számú közönség is csodálatosan "muzsikált". A kilencedik nóta - az Accept egyik legnagyobb sikereként számon tartott -Princess Of The Dark-tól kezdve már folyamatos headbangelés volt látható a nézőtéren, melyből a magyar különí­tmény is jelentősen kivette a részét. A kb. másfél óra játékidő után, a Mission No.X album, "Mad For Crazy" dalával véget ért a koncert, de elhatároztuk, hogy addig nem indulunk haza, amí­g a "Balls To The Wall" el nem hangzik. Kí­vánságunk az öt dalból álló ráadás blokkban meghallgatásra talált. Egy másik Accept dal, a "Burning" eljövetele vetett véget a csodálatos estének. Némi halláskárosultsággal, az izzadságtól csatakosan, vigyorgó fejjel hagytuk el a "zene bolygót", ahová elementáris erővel csapott be az Udo névre hallgató meteor! Már tudjuk, hogy a zenekar március 5-én, Budapesten, az A38 hajón fejezi be európai kőrútját! Egyet mondhatok csak. Ki ne hagyjátok! A koncerten elhangzott dalok: Mission No.X 24/7 Independence Day Trip To Nowhere Metal Heart Mean Streats Heart Of Gold Blind Eyes Cry Soldier Cry Princess Thunderball Dobszóló They Want War Gitár szóló Animal House Man&Machine Mad For Crazy Ráadás: Holy Cut Me Out I'm A Rebel Balls To The Wall Burning A koncertről készült összes fotó itt található! Szöveg: Szakáts Tibor, Brinyó Képek: Mészi