"Mi vagyunk a...": Treff Rock Band

Hölgyeim és uraim! Fogadják szeretettel a Treff zenekar bemutatkozását... A Treff zenekar épp úgy hozzátartozik a hatvani városörökséghez, mint a Grassalkovich-kastély vagy a sörház. Mert bár a formáció az évtizedek során számos alkalommal átalakult, a folytonosságot képviselő alapí­tó gitáros, Speck Janne neve a rockerek között legalább olyan veretesen cseng, mint az emlí­tett műemlékeké a barokk monumentumok felsorolásában. - Nyolcadikos lehettem, amikor 1963-64 táján klarinétos-szaxofonosként kezdtem egy dixieland-zenekarban. Képzett muzsikusok közé kerültem, mind idősebbek voltak nálam. Sajnos legtöbbjüknek már a nevére sem emlékszem. Rég elmentek a városból, néhányan disszidáltak - idézi fel a hőskort Speki, s nem állja meg, hogy vigyorogva hozzá ne tegye: - Én is mentem volna, csak túl fiatal voltam...! Tehát maradt, miközben a Bajza-gimnáziumban folytatta felkészülését a nagybetűs Életre. Meg egy horti srác, Mentsikov Géza diákokból összeállt zenekarában, a Swingsben is, amelynek éppen fúvósra volt szüksége, s Jani felvételt is nyert a szaxijával. - Már egy éve muzsikáltunk í­gy, amikor az első gitáromat megkaptam valakitől. Összetákolt, kezdetleges hangszer volt, de elmondhatatlan, mennyire örültem neki - meséli. A Swings 1969-ig működött. Mire az ifjú titán új lendülettel vágott volna a világ megváltásába, irgalmatlanul bedarálta őt is rendszer: egyik napról a másikra angyalbőrben találta magát. A leszerelést követően már semmi nem állí­thatta meg az úton, aminek az elejére és a végére is egyetlen szót í­rtak: ROCK! - Összefutottam Csaszli Janival, akit régebbről ismertem, meg Nagy Ferivel, azaz Csontival, s a duma vége az lett, hogy alakí­tottunk egy zenekart. Megszületett a Treff. Akkoriban ez í­gy működött - nyugtázza. A trió - gitár, basszus, dob - beköltözött a cukorgyári otthonba, amely próba- és törzshelyükké vált. Innen indultak portyáikra: Siroktól Mezőkövesdig, Rózsaszentmártontól Budapestig végigdöngették a fél országot. A formáció minden olyan helyen játszott, amiről a kezdő zenekarok csak álmodhattak: Budai Ifipark, PeCsa, turné a Pokolgéppel, a Rolls Frakcióval, nagy fesztiválok..., közben sorra születtek saját számaik, a Virágének, a Halld meg a némák szavát és a többi nóta. Jannét és Csontit vitte volna a Hungária is, ám ők maradtak. A gitáros szerint azért, mert minden ehhez a városhoz kötötte őket. Persze, ekkor még Hatvanban is császárok lehettek. Hőskor ide, idill oda, öt-hat év elteltével a trojka szétment. Csaszli megnősült, Csonti a vendéglátózást - értsd: a megélhetést - választotta, Speki pedig kezdhette elölről az egészet. - Játszottam mindenkivel, aki a környéken számí­t - magyarázza -, meg olyanokkal is, akiknek a nevére sem emlékszem. Megfordult vagy harminc-negyven ember a zenekarban, de lehet, hogy keveset is mondtam. A névsor illusztris. A főnök megemlí­ti Péter Zsoltit, Jóvér Imit, Nagy Imrét, alias Mumutot, aki szintén olyan mohikán, mint ő, aztán Gadóczot, a két Tibit - Lengvárit és Liptayt -, Kozsa Lacit, Kepes Istvánt, a Várhegyi testvéreket, na és persze az együttes örökös külső tagját, Csedy tanár urat, akire mindig számí­thatott. Hogy mi ad erőt egy veteránnak - akinek a játéka közben generációk sora tombolt, rúgott be, netán esett szerelembe - az állandó megújuláshoz? Egyszerű, fogalmazza meg Speki: a zene szeretete, az irányzatok befogadására való készég (persze, csak egy bizonyos határig), valamint a fétisként imádott rock feltámadásába vetett hit. Igen, nagyon is vannak erre utaló jelek, bizonygatja beszélgetésünk vége felé. - Az elmúlt húsz év tulajdonképpen kiesett - állapí­tja meg. - Újabban viszont mintha valami megmozdult volna: a srácok ügyesek, egyre-másra alakí­tják a bandákat és a közönség is bejön a muzsikájukra. Ha ezt végre a média is felfedezné, még szebb lenne a világ. A Treff él, virul, és 2007-ben töltötte be a 35-öt. A mohikánok közül Imolya most is ott virí­t egy vén Hammonddal, Bögöly se mai gyerek. Az évfordulót jól sikerült buli tette emlékezetessé. A Dali szí­npadára elviselhetetlen súllyal nehezedtek az évmázsák. Ott volt mindenki, aki valaha is számí­tott, örömzene szólt hajnalig. A telt ház hálásan dalolászott. Jöttek a régi nóták, az újak, a szépek, a csúnyák. Mindegyik kell nekem - ordí­tottuk együtt, mint régen, és még arra is vigyáztunk, hogy csak a végére rúgjunk be. De akkor nagyon. Tari Ottó Képek a múltból: A zenekar jelenlegi tagjai: Speck János "Janne" - gitár A '60-as években, amikor megérkezett hazánkba a Rolling Stones, a Deep Purple, a Beatles zenéje, egy akkori pop bandába kerültem szaxofonosként. Az első meghatározó rock-élményem az 1967-es Spencer Davis Group koncert volt a Kisstadionban, azután kezdtem el gitározni. Négyévnyi zeneiskolai gitártanulás után megalakí­tottuk a Treffet, mely azóta is a szí­vem csücske. Néhány évig vendéglátóztam is, de már évek óta csak a Treffet viszem. Kedvenceim: Whitesnake, AC/DC, Krokus, Gotthard, Joe Lynn Turner, de minden jó zenét szeretek. Három gyermekem: Noémi, Roland és Róbert, közülük Roland az, aki szintén zenei pályára adta a fejét, jelenleg a Magor zenekar frontembere. Benkő Albert "Bögi" - basszusgitár Ötéves koromtól hegedültem. 13 éves koromtól vagyok a rockzene rabja, a Deep Purple, Jimi Hendrx, Led Zeppelin zenéi érintettek meg elsőként. 14 évesen a basszusgitárt választottam, édesapám volt előttem példaként. Ő bőgíľs volt, a Vasas Művészegyüttes kí­sérő zenekarában, de több tánczenekarban is játszott. Az első komoly bandám a Teamshow volt. Játszottam több blues zenekarban is, nagyon szeretem a blues zenét - pl. BB King, Steve Ray Vaughan. 1993 körül csináltunk egy Roxiv nevű zenekart, ahol Creedence-t, Beatles-t és hasonló régi zenéket játszottunk. A Treffben 1998 óta zenélek, kedvenc Treff dalom: Az Életem. Kedvencek: Sven Hassel í­ró, film: Vaskereszt, Keresztapa. Legnagyobb koncertélményem az AC/DC népstadionbeli fellépése '93 körül. Zenészek: Póka Egon, Pege Aladár. Egy tinédzser korú lányom van. Szeretem a motorokat, ha nagy leszek, veszek egy choppert. Imolya László - billentyű 1958-ban születtem a skorpió jegyében. A zenével viszonylag hamar, már óvodás koromban kapcsolatba kerültem, első hangszerem a furulya volt, és 5-6 éves koromban már oszlopos tagja voltam egy népi csoportosulásnak, melynek vezetője az akkoriban igen hí­res Galgamácsai Jula néni volt. A zene azóta is kí­séri életem, a népzenétől a rockig. Nem vagyok igazán műfaj-függő, szeretek minden zenét ami jó, de két nagy kedvencem van: a Pink Floyd és az AC/DC. A Treffben kb. húsz éve zenélek legkedvesebb hangszeremen, egy Hammond orgonán. Galó Péter - dob 1985. március 13-án születtem. A rockzenét 16 éves koromban szerettette meg velem nővérem, aki állandóan Eddát hallgatott. Beiratkoztam a jászberényi zeneiskolába, ahol öt évig tanultam dobolni. Első zenekarom a vámosgyörki Night Hunter nevű thrash metal banda volt, majd a gyöngyösi Doomsday doom metal csapatban doboltam. Legemlékezetesebb koncertek: 1998-ban a Slayer és a 2001-es Rage buli, melyen még Mike Terrana, kedvenc dobosom játszott velük. Kedvenc magyar zenekarom az Aebsence. Egy Pearl Targetből átalakí­tott kézi készí­tésű egyéni dobcuccon játszom. A lemez, amit sosem unok meg: In Flames - Clayman. Bozsik Gyöngyvér - ének 12 évesen hegedűvel kezdtem, s ehhez a hangszerhez több mint 10 évig hű is maradtam. Közben azonban magánének tanszakra is beiratkoztam a gödöllői zeneiskolába. A komolyzene, az opera mellett 1998-ban kezdtem el í­zlelgetni a bluest és a rockot. A BEEboR nevű blues-rock zenekarban közel 7 évig játszottam, illetve évekig énekeltem a Grand Jeté bandájában is. A Treff a legújabb csapatom - remélem, hasonlóan sokáig. Ha időm engedi, néhanapján hakni-számba menő musical-fellépéseket is vállalok többféle formációban (ez még a Gór-Nagy Maris időből maradt meg, és lényegi eleme, hogy szépen hoz a konyhára :). Egyébként fordí­tó-tolmácsként dolgozom, és ha a zene (és a házimunka) mellett jut időm egyébre is, akkor olvasok, kirándulok, utazom és rengeteget alszom!!! Treff a weben: Hivatalos weblap: www.treffzenekar.hu MySpace: www.myspace.com/treffzenekar YouTube: www.youtube.com/treffzenekar Elérhetőségek: E-mail: treffrock@freemail.hu Tel: 06-20/996-26-55, 06-30/289-12-49