Névtizedelő: Akela - A farkasbőrbe bújt zenekar

írta Hard Rock Magazin | 2008.11.23.

Rovatunk e heti "áldozata" az Akela, melynek életműve a mai napig alaposan megosztja a rockertársadalmat. Van aki gyengének bélyegzi alkotásaikat, van aki korszakalkotónak. Egy biztos! Az Akela, a magyar rock egyik legkarizmatikusabb alakulata volt... Katona "Főnök" László A Dzsungel könyve cí­mű örökérvényű mű vezérfarkasáról elnevezett Akela zenekar 1990. augusztusában alakult és a Katona László-ének, Pavelka Gyula-gitár, Pálvölgyi László-basszusgitár, Sobry József-dob felállásban kezdett hozzá a magyar közönség leigázásához. Pályafutásuk egy véletlennek köszönhetően erős antréval indult. Történt ugyanis, hogy az akkor már jelentős népszerűségnek örvendő Moby Dick, a Dance zenekarral indult volna közös turnéra, melyet a "táncos" csapat az utolsó pillanatban lemondott. Így adatott meg a lehetőség a farkasok előtt, hogy begyújtsák a rakétákat és repülő rajtot véve beszáguldjanak a magyar zenei köztudatba. Ebben az időszakban rögzí­tették a Rockernek születtem és a Nem hiszek cí­mű szerzeményeket, melyek azonnal hatalmas sikert arattak. Az a fajta kőkemény, szókimondó szövegekkel felvértezett muzsika akkoriban még kivételesnek számí­tott hazánkban. Az 1991-es évben a "szigorí­tás" vágyának kielégí­tése érdekében Györki István személyében újabb gitáros érkezett a zenekarba. Az első albumra, a csapat nevéhez méltóan Fenevad cí­mre keresztelt korongra mindössze 1992-ig kellett várniuk a rajongóknak... A Fenevad (1992) Előre is elnézést kérek azoktól, akik nem kedvelik a személyesebb hangvételű í­rásokat, ám minden ember életében vannak olyan albumok, melyekhez valamilyen okból nagyon kötődik, és ezekről a lemezekről "megindultság" (vagy éppen elfogultság) nélkül nem tud megnyilvánulni. Amikor elindult a Névtizedelő rovatunk, rögtön gondolkodóba estem, hogy vajon mely lemezek azok, amelyek igazán közel állnak hozzám, melyek azok, amikről mindenképpen meg szeretnék emlékezni magazinunk hasábjain. Az első gondolatom természetesen a nagy magyar hard rock zenekarok művei voltak, ám már akkor felderengett előttem egy album, ami anno tizennégy éves koromban igen sokat jelentett. Egy olyan lemez, ami az akkori (és kicsit talán mostani) zenei í­zlésemet döntően befolyásolta, és amely felkeltette bennem a "keményebb" zenék iránti érdeklődést. Mára relatí­ve kevés olyan magyar előadótól származó album maradt ami a lázadó kamaszévek elmúltjával megmaradt bennem. Az egyik ilyen mindenképpen Katona "Főnök" és brigádjának bemutatkozó lemeze a Fenevad. Most, hogy í­gy visszaemlékszem azokra az időkre mikor megismerkedtem a zenekar ezen alapművével, elfog egy nagyon kellemes nosztalgikus érzés. Nehéz í­gy leí­rni azokat az érzeteket és impulzusokat melyek a lemez első hallgatásakor értek. Olyan gondolatokkal és érzésvilággal találtam szemben magam Főnök szövegei által, amik addigi nyugodt és zavartalan életemből teljesen kimaradtak. A lázadás, a rendszer és a társadalom kőkemény ostorozása, a sokszor vulgáris - ámde kegyetlenül őszinte - véleménynyilvání­tás, a rocker himnuszok és a rocker életforma, mind-mind tipikusan Akelás jellemvonás. Ahogyan Főnök "énekhangja" is egy komoly védjegye a zenekarnak. Teljesen nyilvánvaló tény, hogy nem Ő a legjobb és a legnagyobb hangterjedelmű dalnok kis hazánkban, de ehhez a zenéhez jobban passzoló hangot nem hiszem, hogy találhatott volna a csapat. Rekedt, szikár és helyenként károgós előadásmódja teljesen tökéletesen illeszkedik a dalokba. Azzal pedig véleményem szerint mindenki tisztában van, hogy a thrash metal zenekarok nem feltétlenül a mesterdalnokok lelőhelyei. Ahogyan nemcsak a szövegek és a hang, de a zenei világ is igen markáns és könnyen felismerhető. Tulajdonképpen a bandával történő első találkozásom volt a thrash metallal való első érintkezésem is, bár akkor erről a stí­lusról szinte semmit nem tudtam abban az időben, csak néztem ki a fejemből és ámulattal vegyes csodálkozással hallgattam a gyilkos erejű, roppant szikár riffeket. Pavelka Gyula és Györki István gitárosok játéka a műfaj minden követelményének megfelel, remek "taní­tványaik" voltak az amerikai és az európai riff gyárosoknak. Hallatszik a játékukon, hogy például a Slayer vagy éppen a Testament nevével nemcsak újságokban találkoztak. Illik még szót ejteni a ritmusszekcióról is, nevezetesen Pálvölgyi László basszusgitárosról és a történelmi nevű dobosról, Sobry Józsefről is, akik a kellő keménységgel és precizitással adták meg az alapot a mindent elsöprő zenei témákhoz. Valamikor éppen arról beszélgettünk barátaimmal, hogy melyik nóta az amelyik igazán kiemelkedik a lemezről. Mí­g a többiek gond nélkül kiragadtak egy vagy két szerzeményt, én akkor és azóta is csak tépelődöm. Nehezen tudnám megfogalmazni, hogy miért is nem tudok választani, de tényleg úgy érzem, hogy valamitől majdnem az összes nóta különleges és hozzám közelálló. A lemeznyitó Rockernek Születtem egyfajta "ars poeticaként" is értelmezhető, ez a dal egyike az örökérvényű Akela slágereknek. Szövegében "sötétebb" és talán megfontolásra érdemes témákat vonultat fel a Nincs Helyem cí­mű nóta, aminek riffje nagyon hajaz az amerikai élcsapatok munkásságára. Igazi szaggató és lüktető riff bombákat kap az ember az arcába a Dönts El...! cí­mű klasszikus formájában. Nyaki izomláz garantált! Ez az a dal az, amit leginkább a sajátjának érezhet az ember, hiszen a dalszöveg a hétköznapok egyhangúságáról és monotonitásáról szól. "Minden reggel hatkor ébredek. Francba kéne vágni az ilyen életet! Nem akarok! Nem! Korán kelni! Nem akarok!". Azt hiszem ezekkel a sorokkal sokunk nagyon könnyen tud azonosulni. A head bangelésre és léggitározásra ingerlő témák tovább folytatódnak, hiszen a következő Csak A Rock Segí­thet erősebb középtempójával és Pavelkáék kiváló játékával átszőtt újabb thrash remekmű. Ebben van talán a legnagyobb ereje a farkas falkának, hiszen ilyen jellegű szövegekkel - és persze ezzel a zenei háttérrel - nem igen találkozott addig a magyar közönség. Voltak hasonló témákat feldolgozó bandák (direkt nem í­rok neveket) előttük is persze, de valamiért az Akela számomra őszintébbnek tűnik. Ne Kérd, Vedd el! az eddigiekhez hasonló szí­nvonalú jól felépí­tett alkotás, szóló rész valamint az ott bekövetkezett ritmusváltás abszolút telitalálat. Nem szí­vesen használok obszcén szavakat a HRM hasábjain, de itt most nem tudom kikerülni ezt, hiszen a hatodik szám cí­me nemes egyszerűséggel ennyi:Kurva Vagyok. Halk megjegyzés: ha ez a dal kb. öt-hat évvel korábban született volna, biztos nem engedték volna megjelenni. Zeneileg számomra érdekesebb a dal, hiszen már-már doom-os belassultsággal indul a nóta, majd jó egy perc múlva indul be az igazi thrash metal henger. Sok mindent nem lehet a Csak A Farkasok Vadásznakhoz hozzátenni, olyan a dal mint a többi, és ez itt ebben az esetben kellően pozití­v vélemény. Annál többet lehetne beszélni viszont a cí­madó tételről. Úgy ahogy van maga tökéletesség. Remekül felépí­tették ezt a nótát, ahogy fokozatosan gyorsul a tempó az fenomenális húzás, akárcsak a kissé "horrorisztikus" verzék. És megint meg kell emlí­teni a remek gitáros teljesí­tményeket. Más zenekar egy lemezre nem tud összehozni ennyi és ilyen jó riffet. Óriási respect Pavelka Gyulának és Györki Istvánnak. Eddig sem pihenhettek túl sokat a végtagok, és az Ítélet hallgatása közben sem hiszem, hogy a lábak és karok a nyugalom állapotában maradnának. Kapunk még egy két lábgépes, speed metal-ba hajló nótát az igencsak bizarr cí­met viselő, mindössze két és fél perc hosszú Ezer Hóhér Nevetése Vár képében. A dob és a basszusgitár kettőse a dal végén remek megoldás a ritmusszekció részéről. Az utolsó előtti dal talán a leghalványabb része a lemeznek. Nem rossz nóta az Isten Háta Mögött sem, de ugye egy ilyen erős lemezen, egy csak simán "jó" nóta már halványnak tűnik. Zárásként még egy örökérvényű alapművel találjuk magunkat szembe. "Egyszer meghalok, de találkozunk mi még. Ne félj, nem szabadulsz, bár a búcsú szép. Keresztek erdején visszatérek én. Farkassá változva telihold éjjelén. Újra eljövök hozzád és Megkí­sértelek!" Gondolom ezek a sorok mindenki előtt világossá teszik, hogy a Megkí­sértelekről beszélek. Érdekes, hogy a refrén szövegileg ugyan roppant nyomasztó, de a dallama viszont egyenesen ingerli az embert arra, hogy énekelje. Ügyesen megválasztott kontraszt! Nem hiszem, hogy túloznék azzal, ha mérföldkőnek és alapműnek nevezném a Fenevadat. A magyar fémzenei élet egyik megkerülhetetlen része ez a lemez, akárcsak maga az Akela. Lehet szeretni és nem szeretni őket, ám jelentőségük megkérdőjelezhetetlen. (JLT) Időközben a dobos poszton változás állt be. Sobry József helyére sokáig kereste a zenekar a megoldást. A lemezbemutató turnén az Omen ütőse, Nagyfi Zoltán segí­tette ki a csapatot, a végleges megoldást azonban Ratkai Miklós csatlakozása jelentette. 1993-ban érkezett el az idő, hogy a csapat megjelentesse újabb albumát, melynek cí­me Farkastörvények lett. .. Farkastörvények (1993) "Kezdetben vala a Sötétség"... és ahogy nézem, az is maradt..." (Közeleg...) Egy rockzenei műsorban láttam meg őket először. Katona "Főnök" László együtt énekelte a Rockernek születtem dalt az első stúdiólemezükről Kalapács Józsival és Schmiedl Tamással. A dal végére a két hí­res énekes letépte a pólót Katonáról. Átlagos, metálkedvelő tizenéves voltam. Éreztem, hogy rólam, nekem szólnak a "power metal" szerzemények. Végre egy új magyar csapat, aki igazi durva metált játszik. Nem gondolkodtam rajta, hogy megvegyem az első albumot, amit 1992-ben csak kazettán adtak ki. Hogy miért emlí­tem meg az első lemezt? Mert a Farkastörvények albumot már CD-n is megvettem, melyre az új 13 szerzeményen kí­vül pluszban 7 dal felkerült az első lemezről is. Nézegetem a minőségi lemezborí­tót. A könyvecske a külön szí­vességet tehetnek részen túl, mindjárt négy tanmesét is tartalmaz az időszámí­tásunk előtti 560 körüli időszakból. A dalszövegeket 13 törvény előzi meg. Minden dalszöveg előtt egy kapcsolódó törvény. Ez a CD könyvecske nevel... az életre, feltéve, ha valaki elolvassa és értelmezi a leí­rt mondatokat. A festményen a jó és a rossz küzd egymással (szkanderoznak), háttérben farkas falka ólálkodik. Ahogy bámulom a két véglet küzdelmét a festményen, arra gondolok, hogy ez a kettősség jellemzi számomra az Akela egész életművét. Minden lemezükön találtam olyan szerzeményt, melyek mélyen belém ivódtak. A szövegeket mind a mai napig idézem, hiszen országunk bőven ad lehetőséget a kiábrándultságra, dühre, fekete humorra. Az elénekelt mondatok, erőt, kitartást adtak a túléléshez. Ugyanakkor akad a szerzeményeik között olyan is, amit továbbléptetek, nem hallgatok meg. Sok dalukat nem lehet, nem szabad komolyan venni, és nem is hagyták, hogy ez í­gy legyen (lásd "punk-metal" dalok). A szövegvilág nálam telitalálat. Sarkí­tott tükröt mutat a társadalomról, hazánk mindennapjairól, a világ végleteiről. Igazán súlyos szerzemények ezek, melyeket rendszeresen hallgatok, idestova 16 éve. Az igazi kedvenceim tőlük az első öt lemezről kerültek ki, de később is megvillantotta véres fogait Akela, hogy döghústól bűzlő állkapcsai közül ismét korunk mocskát öntse az agresszí­ven hálás fiatal közönségére. Hányszor olvastam, vagy halottam, ismerősöktől, primití­v zene, szöveg stb... Én nem í­gy látom, három diploma után sem. (Igen, van bennem fiatalkori elfogultság, az emlékek, melyek előtörnek belőlem zenéjük hallgatásakor.) Azt nem állí­tom, hogy az Akela mindennek a kezdete, az elsőszámú meghatározó rockzenei elem hazánkban, de aki fogékony az érces szövegmondásra, hajlandó a szövegek értelmezésére, ők találnak maguknak kiváló alkotásokat, jó lemezek sorát tőlük. Az 1993-ban kiadott második stúdiólemez dalait betéve tudom a mai napig. Abban a korszakban alkottak, amikor a legfogékonyabb voltam. A szöveg és a zene belém ivódott. Most, ahogy elkezdem hallgatni az első számot, azonnal visszajönnek a szövegek, betűről betűre. Nem okoz gondot az együtt éneklés. Ez az, amiért számomra a Magyar rockzene mindig különleges marad. Hiába tanultam az angolt évekig, csak a magyar szövegeknél tudom megérteni a szövegek minden kis rezdülését. A Közeleg... indí­tásánál súlyosabb kezdést nem lehetett volna feljátszani. Ütős riffek, jó hangzás, remek szöveg, melyet rendszeresen idézek: "Nagy rakás szar az Ember: hazug, tolvaj, istentelen... Noé bárkájára, közülünk senki nem fér fel! Nemzet, nemzet ellen, Ország, ország ellen; Szomjúság, éhség, dögvész, földrengés, fekély sötét..." E sorok több mint 15 évesek. Nem változik semmi a világban! Farkasok vagyunk. A lábdob szétüti a dobhártyát, miközben: "A Tí­zparancsolathoz még gyártottak többször tí­zet Betartanak és a gazdagoknak a koldus fizet..." Ez a zene kellett nekem középiskolában. Gondolataim napvilágot láttak Katona László szövegeiben, érzéseimet, indulataimat a zene formálta meg. Adj és fuss! "Tudományt tölts az agyamba, hogy művelt legyek Könyvekkel foltozd eszem és én bombát tervezek" Gyakran gondoltam e sorokra a tanulás közben... Vajon mire fogom használni a megszerzett tudást? A nekik mondd! cí­mű dalnál a kazetta szalagja erősen megnyúlt. Ha úgy éreztem szar az élet, csak beleképzelem magam a megtagadott fiú, a vak, a megerőszakolt lány, a nyomorék, a megölt újszülött, az ártatlan elí­télt helyébe. Mindig van rosszabb helyzet, mindig van lejjebb... A lemezen remek szólók kaptak helyet. Nem csak ebben a dalban, majd mindegyik szerzeményben, köszönet Pavelka Gyulának. Ahol a szöveg nem húz, ott a zene veszi át a domináns szerepet. A politika is helyet kapott az albumon. Bolhacirkusz, Álljon meg a menet! Utóbbi nem veszetett aktualitásából, a Bolhacirkuszt általában léptetem. Feltűnik az első "punk-metal"-nak nevezhető alkotás is, Nem csattognak... cí­mmel. Még mindig kapaszkodom erősen, amikor a Foggal és körömmel dalt hallom. Feledhetetlen dallamokat őriz a CD ezen része. Nem mehetünk el, a kétsoros hosszúságú cí­met kapott dal (Egy fiú csigákat pirí­tott...), szám szerint a 12. szerzemény mellett, amely remekül készí­ti elő az album zárását. Úgy tűnik országunkban, de talán a világban is örök érvényűek ezek a sorok: "Arcon köpnek és jaj neked, ha letörlöd Bőröd bérlője meddig leszel? Az alázat megöl!... Új törvénye készül a Hazának Új csatorna kéne a patkánynak Mocsokra, szemétre és szenvedésre épült a világ Össze fog omlani!" Amennyire sokkoló a zárás - Felkészültem a halálra - szövege (különböző halálnemek felsorolása), annyira magával ragadó az egyszerű dögös zene. Sosem érdelelt, hogy kinek mi a véleménye az Akeláról. Én hallgatni fogom a jövőben is gyűjteményemben lévő lemezeiket.(T.T.) 1994 nagyon fontos év a zenekar számára. Ekkor került először megrendezésre az azóta hagyománnyá vált Farkasfarsang cí­mű rendezvény, mely ezt követően a csapat egyik védjegyévé vált. A Felvonulási téren felállí­tott sátorban megrendezett eseményen rögzí­tett anyag Farkasfarsang '94 cí­mmel jelent meg. Ugyan ennek az évnek a termése az újabb stúdióalbum is, melynek borí­tóján (a) A Félelem születése cí­m olvasható... A félelem születése (1994) Az Akela feltűnése a magyar zenei porondon a gyereküket óvó szülők szemében ténylegesen a félelem megszületését jelenthette: a fekete bárányok agresszí­v és szókimondó albumai ugyanis sok fiatal életében az egyik fő "antiszocializációs" tényezővé váltak. A farkas-koncepció, a sajátos és kreatí­v szövegvilág külön közösséget hozott létre az underground metal zenei közegben. Ez az anti-kultusz, a következetesen ápolt, félelmetes és erőszakos önkép érthetően csábí­tó hatást gyakorolt a "lázadó" fiatalságra, akik nem véletlenül vettek részt szí­ves-örömest a farkasok rituáléiban. Mindehhez a banda munkássága elején egy hihetetlenül zsigeri, ösztönös zene is párosult, amely radikális egyszerűsége ellenére is kikerülhetetlen részét képezi a magyar metal univerzumnak. A "komolyodást" az 1994-es A Félelem Születése c. album hozta el az együttes életében, amit már könnyebb szí­vvel lehet thrash metalként kategorizálni. Ahogy a másik magyar ős-thrash brigád, a Moby Dick esetében is megfigyelhető, az első albumok stí­lus szempontjából vegyesebb képet mutatnak: emblematikus példa az Akela Földi Örömök c. lemeze, amely nyí­lt "bevállalása" - a zenekarhoz méltóan egyben paródiája is - a punk hatásoknak, amely a nemzetközi thrash szí­ntér klasszikusainak (Metallica, Exodus) befolyásával kiegészülve létrehozhatta az egyszerűség érzelem és frusztráció felszabadí­tó zenéjét. A Félelem Születésében az intuití­v megoldások helyét a - relatí­v - tudatosabb kompozí­ciók vették át, természetesen a gyökerek beépí­tésével. Ennek megfelelően a társadalom fekete bárányainak 3. stúdiólemeze minőségileg egy vegyesebb képet mutat: a túlzott agyalás nem feltétlen tesz jót a tomboló ösztönök muzikális párjának. Azért "klasszikusokból" ez a lemez sem szenved hiányt: példának okáért az akelás körökben ritka súlyosnak számí­tó riffel operáló A vér nem válik ví­zzé, amely szaggatott verzéivel és magával ragadó csordavokáljaival a koncertek állandó kedvence lett. Katona "Főnök" László szerencsére továbbra sem tanult meg énekelni, í­gy borszagú és cigifüstös rekedtségével ordibálta továbbra is világgá a (nem értékí­téletként használt) primití­vség himnuszait. Az Élve Eltemetve és a Nincs kontrasztja jól tükrözi az együttest ért hatások következtében létrejövő zene határpozí­cióját: előbbire Metallicara hajazó felvezetés és dallamos refrén, utóbbira pedig (némi hangulatteremtő kezdés után) vérbeli punk-thrash zúzda jellemző. Természetesen a társadalom gúnyrajzát felskiccelő és az átlagember monoton életérzését bemutató szövegek humoros és kifejezetten frappáns szójátékokat felvonultató jellege továbbra is jelen van - a kiábrándultság állí­t pellengérre itt önmagán kí­vül mindent, az áhí­tatos tiszteletet tiporva porba. De minek is tisztelet, amikor közeleg a világvége? Az Akela semmilyen normára nincs tekintettel: jelenségük lényege a katartikus rombolás, amely adrenalin termelő destrukciójával vonja be a hallgatót a szélvészként őrlő muzikális pusztí­tásba. A Félelem Születése némileg "szofisztikáltabb" képet mutat ebből a szempontból: még a heavy metal jelenlétét is felfedezhetjük pl. a Veszett világ c. szám gitártémáiban, de a Megölték bennem az embert pregnáns példája a félig megszelí­dí­tett ragadozónak - talán meglepő, de képében az Akela "lí­raiját" tisztelhetjük benne, melodikus gitárszólóval megfejelve. Néhány átlagosabb momentumot leszámí­tva A félelem születése kiemelkedő fejezete a rockereket bizonyára igencsak megosztó életműnek, amely ezután olyan klasszikus által érte el második csúcspontját, mint a Fekete Bárány. (Tomka) A zenekar háza táján a ritmusszekció statikus részét leszámí­tva minden rendben volt. Ott viszont elég nagy volt a jövés-menés. Ratkai Miklós távozása után ismét visszaült a pergő mögé Sobry, kinek dobszéke még meg sem melegedett máris ismételten távozott. (Nem utoljára.) Az új tag, a Napocska becenevet viselő Kertész Gábor lett. Akela öt éves lett, amikor egy kiadó váltást követően megérkezett az új korong, a Fekete Bárány és visszatért Sobry József... Fekete Bárány (1995) Szerettem az Akela cikkeket a Metal Hamer Magazinban. A hányós, piás történetek mindig vidámak. A botrányoktól hemzsegő Akela koncerteket (szétvert Fővárosi Nagycirkusz) olyan történetekbe ágyazták a zenészek, hogy a barátokkal betegre röhögtük magunkat ezeken a cikkeken. A humor átjárja alkotásaikat. Igaz ez a humor a legsötétebb fajta, de az én í­zlésemnek megfelel. Ismét hibátlan borí­tó, melyet Szigetvári Csabának köszönhetünk. Sajnos azt nem tudom, hogy a rajzfilm alapú videoklip kinek az alkotása, de mindig mosolyt csalt az arcomra, ha láttam. Az 5. számú album 14 új Akela szerzeményt tartalmaz.Ima kezdésnek, majd megdörrennek a hangszerek és megkezdődik a döngölés. A Tűzpróba érces mély hangzása, azonnal magával ragadó, egyszerű riffje igazi nyakfájós zenét eredményez. Nem szarozok. Katona Főnök hangja ércesebb és mélyebb, mint eddig bármikor. Az egyszerű mondanivaló nem változik, közérthető gondolatok. Ez itt kérem Magyarország: "Az embereket nem érdekli a kultúra A borozókba maradnak és igazuk van..." Menekülés. Az album csúcsa ez, zenei világom szerint. Az egyik favoritom az Akela alkotások közül. Sajnos gyakori történetet tárnak elénk a sorok. Szürke történet egy lányról, aki "vissza nem léphetett..." "Elvált szülők, féltestvérek, Nem létező példaképek A gyerekből úgy is az lesz, mit tiltottak neki... Otthon lekurvázták, az iskolából kibuktatták Veszekedés vitatkozás, csak ebből elmenni!..." "Menekülés mindegy hová, ennél rosszabb nem jöhet már..." "Nincs pénz, nincs lakás, nincs munka. A szegényt az ág is húzza Vetesd el a gyermeked, a szerelem erről szól..." "Régen találkoztunk, a sorsa rosszabbra fordult. Múlt héten leugrott a Szabadság hí­dról..." ...Lélektelenül. Ahogy haladunk előre lemezeikben, egyre gyorsabb, zúzósabb zenei témák kerülnek elő. Ilyen alkotás ez is, amit persze megtámogattak megfelelő mondanivalóval: "Túl sok a jogász - kevés a jog és minket elkerül Sok a fogorvos - kevés a fog a szádba a Bűz beleül..." "Sok a közgazdász - kevés a pénz csalni, lopni kell..." "Túl sok az Ördög - az Isten kevés ki lesz ki üdvözül? Sok a b...meg - kevés a szép magaddal szembesülsz Úgy zajlik az Élet, ahogy a gyárban ülsz: Lelkiismeretesen, de lélektelenül" A farkasok dala. Remek zene. Jól illeszkedik Petőfi Sándor verséhez. A lemez mélypontja következik nekem a Háború lesz és a Ki ad nekem pénzt? cí­mű szerzemények képében. A punkos beütésű Akela dalokat nehezen emésztettem. Nincs bajom a punk zenével, de ez a valami, valami... Persze az idő megoldotta ezen problémámat, ma már mosolygok a szövegen ha olyan hangulatban vagyok, hogy meg tudom hallgatni és nem a tovább gombot nyomom meg. Fekete bárány. A már emlí­tett videoklip remek. Persze ehhez kell a kiváló stúdiómunkával rögzí­tett zene, amely ellenállhatatlan bólogatásra ösztönzi a hallgatóságot. Az egész lemezt a mély hangok uralják, és ez nekem nagyon bejön. Döngölnek a srácok és közben bombáznak minket a szarkasztikus sorok. Fáklyával a pokolba. Ismét csúcson a lemez. Általános szöveg, hihetetlenül jó zene, azonnal megjegyezhető dallam, amit utána nem lehet elfelejteni. Az album utolsó négy alkotása nem a legtöbbet hallgatott szerzeményeik közé tartoznak nálam, de az Utolsó kí­vánság szavakkal megfestett, öniróniával szí­nezett képeire érdemes időt szánni. Időtálló, több helyen fekete humortól, öniróniától tocsogó alkotás. Én bí­rom...(T.T.) A csapat ebben az időszakban elért sikeréről sokat elmond, hogy 1995 októberében az Ügetőn rendeztek koncertet, melyen olyan vendégek fellépésére is sor került, mint amilyen például Pohl Mihály a Lord zenekar nagyszerű énekese, vagy Kalapács József és Nagyfi László az Omen erősségei. 1996 erős év volt! Ebben az évben elkészült egy mini album, amely a punk zene világába tett kirándulásként is értelmezhető. Az enyhén szólva vegyes érzelmeket kiváltó Földi örömök (kurt-a-PUNK-al-bumm) gyors, pörgős nótáit és erősen humoros szövegeit nem minden Akela rajongó volt képes megemészteni. Megtörtént a menetrendszerű dobos csere is, melynek következménye képen Szalai Gábor, ismertebb nevén Stirlitz lett az Akela friss igazolása. Még az év végén megjelenik a már nagyon várt teljes játékidejű, újra igazi "akelás" korong, a Fővárosi Emberkert, melynek lemezbemutatóján, a VI. Farkasnap alkalmával, november 29-én a Petőfi Csarnokban egy igazi fehér farkas is erősí­tette a falka hatalmát... Fővárosi Emberkert (1996) Az AkelA központi szerepet játszott teenager korom mindennapjaiban. Imádtam őket! Nem sok magyar bandát hallgattam akkoriban (most sem), de Főnökék nagyon sokáig egy rejtett zúgot birtokoltak a szí­vemben. Az első három sorlemez akkor és ott hibátlan volt, a Fekete Bárány még kielégí­tette farkasétvágyamat, de a '96 Fővárosi Emberkert (avagy a Femberkert) már egy olyan útra indult el, ahol a továbbiakban nélkülözniük kellett jelenlétemet. A Fájdalomcsillapí­tó épp az ellenkezőjét váltotta ki bennem, mint amit a cí­mében szerepeltetnek: fájdalmas érzéseket keltett. Aztán a csapat totál komolytalanná és véleményem szerint hiteltelenné vált számomra és minden kapcsolatot megszakí­tottam velük 😀 Néha-néha még felteszek egy-egy régi korongot, de az érzés már nem ugyan olyan, mint amilyen akkor volt...Ami infót azóta hallottam a zenakarról (illeve amilyen albumokat megjelentettek), az is inkább afelé terelgetett, hogy ne foglalkozzak velük... Már az album kezdete is sugallta az új irányvonalat, hiszen addig szokatlan kis "samplereskedéssel" nyit az Emberkert. Elérkezett az Akela számára is a földbeállás ideje, a régi ötletek nem győztek meg mindenkit, ezért újakat kellett bevetni és a kor "követelménye" a prütyik felé tolt egy olyan csapatot, akik mindaddig ki nem állhatták az ilyen jellegű effekteket. Amikor a prütyik elhalnak, akkor viszont bedörren a banda. Ami már akkor is furcsa volt ebben a számban, az a folyamatosan magasabb dallamot játszó gitár a ritmusgitárok felett. Nekem tetszett nagyon, de valahogy nem volt "akelás". A szám sztorija egyébként kissé hajaz a Majmok bolygója alapsztoriára - minden esetre ezzel a számmal megelőzték a hí­res mozi hollywoodi remake-jét. A Szelidí­ts meg egy tipikus, a csapatra annyira jellemző szövegvilággal rendelkezik. Zeneileg megint az abszolute funkcionátlan prütyikkel kezdenek, viszont a tétel maga még eléggé rendben volt, annak ellenére, hogy nem nevezhető éppen végig izgalmas darabnak a folyamatosan egy hangon zakatoló gitárok miatt. Talán a szöveg is az átlagosnál gyengébb egy kicsit. Aztán az album egyik leglendületesebb tétele következik, a Hidegvér, ami erősen hajaz az előző album dalaira-megszólalására. Szövegileg ez a tétel is a "megmosolyogtató" kategóriába tartozik. Az Apartheid-ben a legjobban az zavar, hogy a közepén van egy betét, ami leginkább valami indián sámántánchoz hasolní­tható, ami ugye a cí­mből adódóan gondolom a dél-afrikai négerek kultikus énekét idézi. Egy kicsit úgy érzem, hogy "ide is bele kellett tenni" valam újdonságot. Amúgy a tétel egész jó, főleg a végén a kétlábgépes durvulat és az álalánosan ní­vós szólók miatt. A Van egy tippem a kedvencem az albumról, simán ráfért volna az előző albumra, kicsit "birkásra" is sikeredett, főként a nyitánya miatt. A Meghí­vó számomra valami olyasmi, amit nem igazán akarok hallgatni, főleg ha a cd borí­tóján Akela felirat van. Sem dallamában, sem szövegében nem tetszett. Vannak benne húzósabb részek, de az összképet ezek sem tudják pozití­v irányba befolyásolni számomra. Az Kilóg a lóláb akusztikus kezdése nagyon állat, amire egy modernebb ritmusgityót raktak. Az ének belépésével fokozódik a csalódásom, Főnöknek valahogy ez a hadarós, morgolódós ének annyira nem megy. A refrén már jobban sül el, de utána visszaragadnak az elején is található témához. Ezek a tételek már egy egész más megközelí­tést (és erős elveszettség-érzetet) sugároznak nekem. A Feloldozás előtt megint valami sampler-es zörgés van, teljesen funkcionálatlanul. Ebből "épí­tkezik" egy hagyományosabb Akela tétel, ami sajnos nem mentes a háttérben zörgő mindenféle effektektől. A nóta szövege, akár egy önigazolással (jó ez í­gy, mindenki í­gy végzi) teletűzdelt búcsúnak is felfogható, ezzel akár le is zárhatnánk a csapat tevékenységét, hisz valamilyen szinten a zenekar ezzel az albummal (és még inkább a következővel) úgyszólván öngyilkosságot követett el. A Mindenki Hazudik furcsa mód a debüt albumot emlékezteti számomra, a Benne vagy a Pakliban egy lendületesebben induló tétel, ami a csapat jobb pillanatait juttatja eszembe, a Jön-megy az akkori kinti zenekarok más irányba fordulásának szimpla lenyomata, a Borzongás pedig egy újabb funkcionálatlan outro. A csapat történetét ismerve nagyon csalódott voltam ezzel a lemezzel és még jobban a folytatással. Az élő koncertek alkalmával is inkább keserű szájí­zzel tértem haza, mert a csapattól azt a mininális tiszteletet sem láttam a közönség felé, ami talán joggal elvárható lett volna. Mondok egy jó példát: Szombathelyen voltak, ment a zene, Főnök meg össze vissza énekelt. Totál részeg volt. Lesújtó látványt nyújtott. A csúcs az volt, amikor szám közben szimplán hátat fordí­tott a tömegnek és a szí­npadon hányt, majd visszafordult és "folytatta" a nótát. Egy biztos, ha Akelát akarok hallgatni, akkor nem ezt az albumot választom! (Philo) "Főnökék" folytatták az erőltetett menetet és 1997-ben ismét új szerzemények halmazával kényeztették el rajongótáborukat. Időközben a gitáros szekcióban is változás állt be. Györki Istvánt a -Stirlitz-hez hasonlóan az Arrival zenekarból érkezett - Havasi Gábor váltotta. A Fájdalomcsillapí­tó cí­mű alum megjelenését követő turné során azonban kiderült, hogy a csapat tagjai között feszülő, főként zenei kérdésekben kialakuló véleménykülönbségeket nem tudják már kezelni. Pálvölgyi László A zenekar tagsága elhatározza, hogy nyugdí­jba küldik a farkast. Ám, mivel búcsúzni csak szépen szabad, ezért 1998-ban áprilisában egy Fű alatt cí­met viselő dupla albummal jelentkeznek , melynek egyik lemezén az az évi Farkasfarsang felvétele, a másik korongon pedig hat vadonatúj dal foglalt helyet. Az Akela búcsúkoncertjére május végén a Petőfi Csarnokban került sor. Ezután hosszú csend következett, melyet Katona "Főnök" László 2002-ben tört meg. Hí­vószavára ismét összeállt a zenekar, mely 2004-ben a Forr a Dalom cí­mű lemezzel jelentkezett. Ezen a korongon Főnök mellett Kovács Attila, Szí­jártó Zsolt, Pálvölgyi László és Rátkai Miklós játékát hallhattuk. Az ismételten beindult falka 2006-ban a Fejetlenség cí­mű albummal rukkolt elő... Fejetlenség (2006) Jómagam zeneileg egyik "korszakában" sem tudtam sok mindent kezdeni az Akelával: a kezdeti thrash-es, majd némileg Sepulturás minimál-dallamokkal ellátott, kántálós riffhamazból mindig hiányoltam a megfelelő dallamokat, persze az í­zlés már a régiek szerint is magánügy, és mint ilyen, szubjektí­ven tartalmazhat némi igazságot. A szerzeményeket mindig is a szöveg oldalukról éreztem erősebbnek, melyek - furcsa paradoxont teremtve a muzikális világ viszonylagos egyszerűségét tekintve - plasztikusan teátrális hatással vértezték fel a rifforientált mondanivalót. Katona Főnök- s remélem nem kövezne meg a rajongók - a magyar Alice Cooperként képes öniróniát csempészni abba a szarkasztikus, kritikus hangvételű gondolat-univerzumba, melyben a ridegfarkas sosem véti el a vadat. Az egészben pedig a legszimpatikusabb, hogy mindezt nem okoskodóan kioktató, ellentmondást nem tűrő módon teszi - ebben talán Hobó-hoz hasonlí­tható, bár kí­váncsi lettem volna, ha Földes László druszáját bevéve a csapatba alkotta volna meg amolyan dzsungel-kooperációban a Vadászatot...Nem véletlen, hogy - ellentétben a megszokottakkal - az Akelánál a szövegi világ alakí­tja a zenét, talán éppen ezért fordulhat - és fordul elő - Főnökéknél bármi, legyen az akár egy , a brutális ec-pec kimehetsz mondóka végén felcsendülő Mennyből Az Angyal dallamára rámondott menny a pokolba taktus - ráadásul mindezt a Green Jelly örökbecsű "három kismalacos" zeni koncepciójával, vagy egy finom akusztikus témára ráúszó, Panterás riff a pályafutást összefoglaló 100 c. szerzeményben. Hallgatva a felcsendülő opuszokat , persze rengeteg - a szűk mozgásteret maximálisan kihasználó - zenei ötletet találhatunk, no persze nem az olyan - ortodox Akelás szövegi boncolgatásból származó - törzsi dalban, mint a Lelkem Ára, de a már a cí­mében is némileg meghökkentő Egy Terrorista Naplója pszichedelikus betéttel megtámogatott, Sabbath-os riffelése , vagy az Én Anyám málházós ütemeire ráúszó technikás szóló néha fel-felvillant valamit abból a mágiából, melyért a fanok szerethetik a bandát. A dalokból árad az energia- de hát ez el is várható a rifforientált bázistól -, az olyan döngölős témák, mint az albumnyitó, hagyományosnak is mondható Fejetlenség, vagy az egy kocsmai bunyót amolyan Bud Spenceres tenyeres talpassággal leí­ró Botocska - nem beszélve a "népi elemekkel" dúsí­tott, paraszt-folklórnak is betudható Betyár Életről - még azokat is headbangre kényszerí­thetik, akik nem hí­vei a brutál mondóka stí­lusnak. A lemez végén, amolyan furcsa tisztelgésként megkapjuk a talán elsőnek klasszikussá váló Akela opusz instrumentális szimfónikus -szinti verzióját, mely amolyan testvéri ficska lehet a komolyzenei tanulmányokat folytatott fivér felé - akinek talán a keze is benne lehet a dologban. A hangzás az előretolt basszusnak köszönhetően egészséges vitalitással dörrent alá a feszes ritmusoknak, Pálvölgyi László, mint az egyik "agytröszt" , nemcsak instrumentális munkájában, de a koncepció előállí­tásában is mert kí­sérletezni: talán ennek is köszönhető, hogy a Fejetlenség az egyik legváltozatosabb Akela korongként került be a Dzsungel Könyvébe, ahol Maugli nem Sí­r Kánnal, hanem a magyar valóság problémáival viaskodik. (Garael) Az ezúttal már Katona Főnök, Pálvölgyi László, Kovács Attila Király Piócamen Zoltán Szijártó Szupermen Zsolt felállású csapat a sikeres bulik ellenére, az ismételten kialakult feszültségek egyetlen megoldásaként, 2007-re sajnos ismét elérkezett arra a pontra, hogy elhatározta, másodszor is befejezi pályafutását. A búcsú ezúttal is egy lemez és egy koncert segí­tségével valósult meg. A Fattyúdal érdekessége, hogy a 7 új szerzemény mellett egy-egy, a zenekarban megfordult összes taghoz köthető dal hallható. A zenekar október 31-én a XII. Farkasnappal búcsúzott közönségétől. Vajon örökre? Az Akela -kizárólag "F" betűvel kezdődő cí­mű - sorlemezei: Fenevad (1992) Farkastörvények (1993) Félelem születése (1994) Farkasfarsang '94 (élő) (1994) Fekete Bárány (1995) Fővárosi Emberkert (1996) Földi örömök (1996) Fájdalomcsillapí­tó (1997) Fű alatt (1998) Forr a dalom (2004) Fejetlenség (2006) Fattyúdal (2007) Biográfia: Brinyó Forrás: www.zeneforum.hu Képek: www.akela.hu