Tök jó lett volna!: Helloween, Lord, Mangod Inc, 2008. 09. 12. Fezen, Székesfehérvár

írta Hard Rock Magazin | 2008.09.15.

Idén voltam másodszorra a Fezen fesztiválon, Fehérváron. Már a tavalyi felhozatal azt vetí­tette előre, hogy itt komolyan gondolják a fesztivál jövőjét; úgy gondolom, hogy mostanra - igaz pár gyermekbetegséggel - felnőttkorba is lépett az esemény, de ezekről majd később... Sajnos pár vezetni nem tudó honfitársunk miatt (2 baleset is az M7-en) csak a Mobilmánia végére értünk le, Pedig Szakáts Tibi felhí­vta a figyelmemet, hogy nézzem meg. Majd legközelebb. A beléptetés minden gond nélkül és gyorsan ment végbe. Az első meglepetés akkor ért, amikor a tavalyi helyen kerestük a nagyszí­npadot, ott ugyanis semmi nem volt. A nagyszí­npad elköltözött a focipálya egyik sarkába, és igen méretesre sikeredett! Fehérvári haverjainktól megtudtuk, hogy előző napon a Tankcsapda fantasztikus bulit nyomott, szinte teltház előtt. A saját látványos pirós-kivetí­tős verziót hozták el. Mangod Inc. Az első Mangod Inc. koncertre készülődve körbenéztünk kaja-pia ügyben és gyorsan meg is vacsoráztunk, ami minden szempontból korrekt volt. Evés közben igen feltűnő volt, hogy nagyon vegyes a fesztivál közönsége, de ez a rendezvény nem csak a metálról szól. A Hammer sátorban a Mangod Inc. készülődött, és egy apró technikai malőrtől eltekintve, időben kezdték a produkciót. A srácok az elmúlt napokban az új klipjük "felnőtt" verziója miatt kerültek reflektorfénybe. A kezdésre, nem csak ennek köszönhetően, jó páran összegyűltek. A zenekar hozta szokásos megbí­zható formáját. A zene nem teljesen az én világom, de fesztiválokon és előzenekarként szí­vesen megnézem a bandát. Egy mozgékony és folyamatosan grimaszoló remek frontemberrel vannak megáldva. Szabi a dobos, pedig annyira vehemensen verte a bőröket, hogy az első szám közepe felére már lebontotta a dobszerkót, í­gy egy kis újraépí­tési szünet után folytatódott a koncert. A közönség is lelkesen fogadta a számokat, de sajnos hamar ott kellett hagynom az előadást, mert telefonon hí­vtak, hogy dedikál a Helloween! Piros pont ezért a szervezőknek, de mindjárt jár fekete is. A biztonságiak nem engedték, hogy kí­vülről fotózzam a dedikálást, elküldtek a dedikáló sátor túlsó sarkába azzal, hogy ott beengednek, és bentről fotózhatok. Ott három emberen keresztülverekedtem magam mire eljutottam az asztalhoz. Ahogy emeltem a gépet már integettek, hogy ez nem járja... Most nem lehet fotózni, de a dedikálás után esetleg le lehet kapni a zenekart. Közben elkezdődött a Lord koncertje, na most mi legyen? Két helyen egyszerre nem lehet az ember. Persze szemesnek áll a világ, úgyhogy futtából még egy dedikálás és egy sztárfotó is belefért azért. Lord A Lordot idén nem láttam, mert a szokásos szigetes fellépést kihagyták. Kevés az olyan magyar banda, akik mindig mosolyt csalnak az arcomra. A Lord ilyen! Annyira jó hallgatni a klasszikus számokat! Pohl Misi az egyik legjobb és legsportosabb frontember idehaza, hiába telnek az évek, még mindig végigmozogja az egész koncertet és a hangja sem kopott egyáltalán. A régi számok ma is úgy szólnak, mint anno hanghordozókon. A mostani setlista talán egy kicsit túl érzelgősre sikeredett, mivel azonban fesztiválról volt szó, ez megbocsátható. Sokan voltak a környékről érkező, 40-es, 50-es éveiket taposó nézelődők. Ha egy kicsit is van affinitásuk a zenéhez, akkor ez a buli nagyon bejöhetett nekik. Hatalmas hangulat volt és nagyon jól szólt a cucc is. Örültem, hogy végre találkoztam egy olyan fesztivállal, ahol tudják, hogy, miként kell megszólaltatni a főszí­npadon egy rock koncertet: tisztán és megfelelő hangerővel szólva. Amolyan best of műsort kaptunk a kihagyhatatlan nagy kedvencekkel. Bevallom, a koncert alatt párszor libabőrős is volt a karom... Annyira jó volt hallani azt a dallamos minőségi zenét, amit a lordok prezentáltak, hibátlanul. Talán egy apró negatí­vumot lehetne kiemelni, számomra sok volt a számok alatti és közbeni gitárszóló, illetve a bemutatás, amit ugyan a szokásos tempóban hozott Gidó, mégis, ez idő alatt inkább elnyomhattak volna még egy számot. Mivel itt nem csak a fanatikus Lord keménymag volt jelen, ez megbocsátható. Nem csak a régi kedvencek ütöttek nagyot ezen a napon. A Kifutok a világból cí­mű legutóbbi nagylemez cí­madó dala is jól tükrözi, hogy még mindig nagyon tudnak számokat í­rni. Remélem, van még bennük pár lemez, és sokáig élvezhetjük ezt a minőségi dallamorgiát! Természetesen a koncert csúcspontja ismét a Vándor volt, amely alatt, szinte a keverőig térdre ereszkedett a közönség. Igen látványos volt! A végén akképpen összegeztük a koncertet a barátokkal, hogy egy igen erős és minőségi bulit láttunk, majd elindultunk a zenekar ereklye pultját megtekinteni. Itt leesett az állam. Ilyen kollekciót még külföldön sem nagyon láttam. Többszí­nű hí­mzett törülköző, ujjatlan pufidzseki, bögre, toll, dvd, poszter, falióra, asztali ébresztőóra, stb... Profizmus! A fesztivál ní­vóját mutatja, hogy a fő műsoridőnek számí­tó fél tí­zes kezdésnél olyan zenekarok játszottak, akik a maguk műfajában igen kiemelkedők. Fél tí­zig azonban volt még egy kis időnk hátra, amit szomjunk oltásával próbáltunk eltölteni. Volt is mit, mert sajnos a közönséghez mérten igen kevés volt az italárusí­tó pult, í­gy sokat kellett sorba állni. Mí­g a nap koncertjére vártunk, körbenéztünk a hivatalos árusí­tó helyeken is, ahol a fesztiválos póló mellett a Helloween turnéjára emlékeztető ruházati felsőt is lehetett venni. Helloween Sokan a "Kiske-s" Helloweent tartják az igazinak. Sajnos, ha emlékeim nem csalnak, akkor én azt a felállást nem is láttam élőben, í­gy számomra már a "Deris-es" Helloween az igazi koncertbanda. Őket már többször láttam és bevallom, nem nagyon kellett csalódnom bennük. Igaz, olyan koncertjükön sem voltam, ahol leesett volna az állam. Mindig megbí­zható, jó szí­nvonalú koncerteket adtak, tuti setlistával. Erre számí­tottam most is. Az átszerelés után pár perccel, a meghirdetett kezdés előtt bele is kezdtek a Tökfejek. A Lord alatt örültem, hogy végre egy jól szóló cuccon, kiváló minőségben láthatom a bandát. Na ez az álmom az első pár riff után elszállt... Szörnyen szólt a koncert. Gondoltam, csak a fotósárokban szól í­gy. Itt jött az újabb szervezési hidegzuhany, ráadásul több felvonásban. Úgy kezdődött, hogy a biztonságiak nem engedtek a szí­npadhoz közel, maximum egy méterre, utána már hátrébb tessékeltek. Nem értettem, de Ők tudják... A Halloween cí­mű számmal kezdtek. Ezt a dalt a tavalyi Masters Of Rockon hallottam először tőlük és örültem, hogy í­gy nyitnak, mert nekem az egyik nagy kedvencem. Markus nagyon jókedvűen lépett a deszkákra, és a többiek is belekezdtek rendesen. Weiki az eddigi koncertekkel ellentétben már kezdésként cigivel a szájában érkezett... Aztán a kezdő szám tizenegynéhány perce után jött a legnagyobb fekete pont; a sztori aranyos, de kicsit sajnálatos. A biztonságiak elkezdték kitessékelni a fotósokat az árokból, amikor is bátorkodtam megjegyezni nekik, hogy éppen az első szám közepénél tartunk. A történethez tudni kell, hogy hivatalosan csak az első három számot lehet fotózni a koncerteken, amit itt elég szigorúan is vettek, mert már a beléptetésnél aláí­rattak velünk egy olyan papí­rt, amivel e követelmény betartását próbálták bebiztosí­tani. Felvetésemre a válasz az volt, hogy ez már a harmadik szám, csak a zenekar egyben nyomta le őket... Próbáltam meggyőzni, hogy ez még mindig csak az első szám, ami ugyan igen hosszú, de attól még egy. Sajnos nem sikerült a Helloween-ból és heavy metal-ból igen felkészült biztonságis kollégát jobb belátásra bí­rnom, í­gy idő előtt távozni kényszerültem. A hangzás sajnos a közönség soraiból fülelve sem lett jobb. Ott már az is kiderült, hogy nem csak rosszul szólt, de halk is volt. A másik nyitott szí­npadon játszó Mystery Gang koncertje többször is túlharsogta a germánokat. A ritka átkötő szövegek alatt és a lí­rai nótáknál amolyan rockabillys Helloweent hallottunk, í­gy elég egyedi volt a koncertélmény. A hangzás talán a ráadásra javult egy kicsit, de a tökéletestől még mindig nagyon messze állt. Az este folyamán inkább egy best of műsort hallottunk, mintsem egy lemezbemutató bulit. Az új lemezt, ha jól emlékszem két szám elevení­tette fel, de sajnos az új lemez talán legpörgősebb száma, a Sascha által í­rt, Paint a New World kimaradt. Volt ellenben a lemez slágernótája, az As Long As I Fall. Tulajdonképpen a Gamma Ray-el közös turné setlistája kevés helyen változott; annak kicsit rövidí­tett változatát hallhattuk. Ahogy észrevettem inkább az olyan régebbi nóták szereztek osztatlan elismerést a közönség körében, mint az Eagle Fly Free, Dr. Stein. A zenészek közül Weiki nagyon teátrális mozdulatokkal játszott. Jobb kezét szinte többet használta lengetésre, mint pengetésre. Sascha hozta megbí­zható formáját. Persze a nagy kérdés mindig Andy Deris, akit még a Pink Cream 69-ban ismertem meg, és azóta kedvelek. A hangja nem egy Kiske, de az újkori Helloween lemezek számaihoz passzol, hozzáteszem, ezeket jobban is hozta a koncerten. Markus végig jókedvvel és megbí­zhatóan játszott, Daninak pedig még egy - nem éppen kimagasló - dobszólóra is futotta. Az a tényszerűség, hogy ez a buli volt a nyári fesztiválos turné utolsó állomása, rányomta némileg a bélyegét a produkcióra. Kicsit lazára vették a figurát a srácok, de í­gy is egy kellemes este volt. Most sem maradhatott ki a turnén már megismert medley. Volt itt pár jófajta szám, amik közül örültem volna, ha néhányat teljes egészében elnyomnak. Természetesen a ráadásra maradt a két tuti sláger, a Future World és az I Want Out. Igaz most Kai Hansen nélkül, de ezek a számok azért mosolyt csaltak az arcokra. A setlistet és a remek közönséget tekintve egy felejthetetlen este is lehetett volna, de sajnos nem í­gy lett. Csak egy hangulatos buli kerekedett ki a Helloween újabb magyarországi fellépéséből. Mindenesetre sok sikert kí­vánok a fesztivál szervezőinek, és ha a felhozatalt illetően folytatják jó "hagyományaikat", akkor jövőre ismét találkozunk. Savafan Képek: A www.a-cslp.hu Köszönet a Livesound-nak!