Dream Theater: egy karrier kilenc felvonásban. IX. rész

A Dream Theater életművét bemutató sorozatunk befejező részében a nyári, budapesti koncert óta történt eseményekkel ismerkedhet meg a kedves olvasó. Egy buszsofőr vallomása: "Hogy fáradtak-e? Nem tudom. Néha természetesen látszik rajtuk, hogy igen kemény évek állnak mögöttük, de egy-egy új kihí­vás mindig feléleszti a lelkesedésüket. Mikor egy-egy buli után felszállnak a buszba, csendben ülnek kb. tí­z percig, majd valamelyikük biztosan egy újabb tervről kezd el beszélni. Merre mennek tovább? ...hát amerre én viszem őket! Hahahaha" Dream Theater: Egy karrier kilenc felvonásban. IX. fejezet A közel múlt és a jelen A sikeres európai turné befejezése után a Dream Theater hatalmas fába vágja fejszéjét. 34 állomásos amerikai körútra indulnak. A Gigantour elnevezésű portyán, a megosztott főzenekari "beosztást" viselő Megadeth mellett többek között a Fear Factory, a The Dillinger Escape Plan, a Nevermore, a Symphony X, a Dry Kill Logic, lép fel. A koncertek nem mindenhol hoznak sikert. Sok helyen, a hatalmas stadionok csak fél házzal "pörögnek". A szeptember 3-i Torontoban rendezett buli után a csapat némi pihenőre tér, hogy azután szeptember 27-én Helsinkiben elkezdje második európai körét, melynek kihirdetésénél sokáig reménykednek a magyar rajongók, hogy esetleg egy éven belül kétszer is láthatják kedvenceiket. Sajnos a remények elszállnak. Ezúttal Bécsig kell utazni azoknak, aki a módosult programot élőben szeretnék nyomon követni. Mielőtt azonban ismét találkozhatunk Portnoyékkal, újabb fontos esemény történik. A poznani koncert napján, azaz október 4-én megjelenik az ex-Spock's Beard énekes Neil Morse újabb zseniális, "?" cí­mű alkotása, melyen a már "Morse tagnak" számí­tó Portnoy mellett Jordan Rudess is feliratkozik a résztvevők listájára. Azután elérkezik október 18-a, amikor barátaimmal ismét autóba ülünk és irány Bécs! Az alábbi beszámolót már olvashatta a kedves érdeklődő, de hogy ne kelljen keresgélni, álljon most itt újra az élmény anyag! Dream Theater-Wiener Walzer Szokásos négyes fogatunknak ezúttal sajnos nélkülöznie kellett Szakáts Tibi barátunkat, kit a munka vasmarka egyetlen napra sem engedett el. Helyébe egy új "Drí­mes reménység", Tomó került, aki július végén egy átmulatott éjszaka után, hajnali három órakor találkozott először a csapattal a "Budokan videó" által és ezen élmény következtében, bár betegen, de örömmel vállalkozott a beavatási szertartásra. Miután a SÜD-ben kielégí­tettük Mészi testvérünk állandó és olthatatlan "nézelődési" és vásárlási lázát, a hatalmas bécsi dugón átkelve megközelí­tettük a "Gasometer" névre hallgató helyszí­nt, mely négy hatalmas - egykor gáztartálynak használt - kör alapon nyugvó impozáns épí­tmény. A dermesztő hidegben kissé lassúnak tűnő beengedés és a pólóstand /szokásos 30 eurós árak, a nyárihoz képest két új mintával / feltérképezése után léptünk az arénába, mely leginkább a mi Kongresszusi Központunkhoz hasonlí­t. Nem volt teltház, a kb. 2000 főnyi közönség csendesen várta a kezdést. Nem sokkal nyolc óra után felhangzottak a Clockwork Orange intró hangjai, majd berobogott a Root Of...Már az első pillanatokban sikerült remek helyet találnunk nem messze a deszkáktól. Hatalmas lendülettel kezdett a Portnoy, LaBrie, Myung, Rudess, Petrucci ötösfogat. A Train turnéhoz hasonlóan - melyből sajnos Magyarország kimaradt - ezúttal is három vetí­tővászon segí­tett még élvezetesebbé tenni a mulatságot, melyeken a másodikként érkező új dal, a Panic Attack után egy kis időutazás részesei lehettünk. A visszafelé pörgő évszámok, és az adott korszak képei után 1985-nél állt meg a számláló és felcsendült egy igazi ritkaság, a "Majesty" időkből származó Another Won. A szokásos profizmussal és lélegzetelállí­tó hangszeres mutatványokkal operáló zenekar igazi időutazásra invitált minket. Időrendben játszottak minden albumról egy-egy dalt. A "When Dream and Day..."-ről az Afterlife, az "Images..."-ről - szerencsére ezúttal nem a ráadásban - a Pull Me Under, az "Awake"-ről a Caught in a Web, /szaggatott, átí­rt középrésszel/ a "Falling..."-ról a Peruvian Skies /megspékelve a Pink Floyd Wish You Were Here"-jével és a Metallica Wherever I May Roam-jával/. A "Metropolis Pt.2" eljövetelénél Laci barátommal egy emberként üvöltöttünk fel, mivel egyik kedvencünk a "Home" szólalt meg. A szünetet követően igazi gőzhenger indult be. Először a "Six Degrees..." The Glass Prison"-ja, majd a dal történetének folytatásaként is szereplő "Train..."-es This Dying Soul következett. Itt érkeztünk vissza a jelenbe, az "Octavarium" albumhoz, melyről egymás után három tétel is felcsendült. Először a hatalmas sláger, a These Walls, majd a "szólómentes", I Walk Beside You következett. Egy lélegzetvételnyi szünet után Jordan káprázatos bevezetőjével indult az a darab, melynek előadását a leginkább vártam. Az Octavarium 24 perce káprázat volt. A tökéletesen felépí­tett dal számomra tartalmazza mindazt, amitől a Dream Theater évek óta letaszí­thatatlan a progresszí­v metál trónjáról. Érzelmek, technika, dallamok, virtuozitás. A ráadásban még megcsodálhattuk a Spirit Carries On gyönyörű lí­ráját, és természetesen elutazhattunk egy igazi Metropolisba is. Az egyébként hí­resen közömbös osztrák koncertlátogatók is lelkesen ünnepelték a zenekart, akik elégedett mosollyal arcukon, hosszasan köszönték meg a bí­ztatást. Mi szokás szerint hitetlenkedve, tátott szájjal álltunk. Szinte egyszerre fordultunk Tomó barátunkhoz, kinek elképedt arcát látva tudtuk, egy újabb rajongót sikerült felavatni ezen az estén. Ez volt a nyolcadik Dream Theater előadás, melyet volt szerencsém látni, és ismételten megbizonyosodhattam arról, hogy öt ennyire különböző egyéniség hogyan alkothat ennyire stabil egészet. Mike, hatalmas - ezúttal "Albino Monster" elnevezésű - gyönyörű dobszerelése mögött kis zöld szakállkájával, a szokásos formáját hozta. Az időnként "kiszámolhatatlan" ritmizálású témákat vigyorogva-vicsorogva, dobverő dobálva hozta. Jordan arcát sem hagyta el az állandó elégedett mosoly, miközben a legbámulatosabb futamokat játszotta hangszerein. John Myung feltűnően sokat mozgott, és -figyelem, figyelem, ez nem semmi - mindig rezzenéstelen képét elhagyta egy-egy mosoly is! A másik John, Petrucci felborzolt, óvódás ördögre emlékeztető üstökével talán egy kicsit fáradtabb volt a szokásosnál, de ez nem ujjainak gyorsaságán volt látható. James hangja jó volt, bár Ő sem tűnt frissnek, ami a zenekar idei őrült pörgését látva nem is csoda. Öt ember, egy zenekar. Számomra a földkerekség legjobbjai! Ui: ...másnap frissen felavatott "Dreamer Tomó" barátom felhí­vott, hogy annyira jó hatással volt rá a buli, hogy még az addig masszí­vnak tűnő betegsége is távozni látszik! Szerencsére ehhez a gyógykúrához nem kell orvosi rendelvény. A program: I.rész 1.Intro-Clockwork Orange téma 2.The Root Of All Evil 3.Panic Attack 4.1985-Another Won 5.1989-Afterlife 6.1992-Pull Me Under 7.1994-Caught In A Web 8.1997-Peruvian Skies (benne Wish You Were Here/Wherever My Roam) 9.1999-Home II.rész 1.2002-The Glass Prison 2.2003-This Dying Soul 3.2005-These Walls 4. -I Walk Beside You 5. -Octavarium Ráadás 1.The Spirit Carries On 2.Metropolis Az Octavarium turné folytatódik... Ezen a turnén a zenekar ismét átnyújt egy meglepetést a rajongóknak. Amszterdamban, illetve Londonban két-két koncertet is adnak. Mindkét helyszí­n második napján a Pink Floyd legendás "Dark Side Of The Moon" cí­mű albumát adják elő teljes terjedelmében. October 31-én Rómában, az Octavarium lemez egészének eljátszásával befejeződik a második európai kör. Mielőtt a csapat nekiindulna meghódí­tani Dél- Amerikát, november 18-a és 20-a között Portnoy a Connecticut-i, Carriage House stódióban rögzí­ti a következő OSI album dobtémáit. Ezt követően, december 3-án elindul a 7 állomásos dél-amerikai turné, mely ismét nem ér véget meglepetés nélkül. A Buenos Aires-i, és a Sao Paolo-i helyszí­nen a zenekar ismét egy klasszikus albumot nyújt át közönségének. Ezúttal azonban nem valamelyik példakép legendás alkotása kerül terí­tékre, hanem saját alkotásuk, a Metropolis Pt.2. Ezen a körúton egy rekord is születik. Chilében 20.000 néző előtt lépnek szí­npadra, mely főzenekari mivoltuk eddigi legnagyobb sikere. December 13-án Venezuelában befejeződik a rövid turné. A karácsonyi ünnepek után január 7-től, az Octavarium portya lezárásaként, egy 14 állomásos ázsiai körút következik. Hogy utána hogyan folytatódik a történet azt még nem is sejthetjük. De egyben biztosak lehetünk. Az életmű még számos meghatározó alkotással fog bővülni. A korszakhoz kapcsolódó, a zenészek vendégszerepléseit tartalmazó kiadványok: Mike Portnoy Neil Morse: "?" (2005) Dalcí­mek: 1.The Temple of the Living God 2.Another World 3.The Outsider 4.Sweet Elation 5.In The Fire 6.Solid As The Sun 7.The Glory Of The Lord 8.Outside Looking In 9.12 10.Deliverance 11.Inside His Presence 12.The Temple of the Living God A zseniális dalszerző és muzsikus Neil Morse újabb csoda albuma. A korábban már megjelent értékelést itt ovashatjátok. A DT tagok, korszakhoz kapcsolódó szólómunkái, projektjei, és azok aktuális albumai: Mike Portnoy: Drumavarium (2005) DVD Mike újabb dobos anyaga. A korábbi elemzés itt található. Epilógus: Köszönöm, hogy ezt a hosszú sorozatot ilyen sokan figyelemmel kí­sértétek! Remélem, hogy a rajongóknak tudtam plussz információkkal szolgálni, a leendő hí­vőknek pedig segí­thettem elindulni az úton... Dream On Brinyó